Szombat hajnali osloi indulás után, egy hat és egy tizenöt órás repülőút után hétfő délutánra végre megérkeztünk Sydneybe. Kedves barátunk a repülőtéren felkapott minket és hazafuvarozott, ami végtelenül jól esett, mert nem túl sok erőnk és kedvünk lett volna elkezdeni taxit vagy tömegközlekedést szervezni, főleg nem a csepergő esőben. Áldottam az eszem, hogy ebbe nem vágtunk bele economy classon, ugyanis meggyőződésem, hogy csak a business classnak és a fedélzeten történő alvásnak volt köszönhető, hogy képesek voltunk összetett mondatokban beszélni.

Hiába minden tudomány, az időeltolódást semmi nem tudja hatástalanítani, így hiába voltunk relatív kipihentek, még másnap is megszédültünk néha a fáradtságtól, folyamatosan emlékezve arra, milyen messze is kerültünk Európától. Ez nem vette el a kedvünket, hogy északról dél felé átsétáljunk a híres Harbour hídon. Egy kisebb összeg befizetése után a dél-keleti hídfőben egy kiállítást lehet megtekinteni, ahol a híd tervezésének és építésének története mellett többek között azt is elárulták, hogy a beton hídfők hídpálya feletti részének tulajdonképpen semmi funkciója nincs, tisztán díszítési céllal építették őket. Egy jelentősebb összeg befizetése után szellemirtónak öltözve a híd vasszerkezetére is fel lehet mászni, ettől azonban a pénzösszeg és a nem kis szél miatt inkább eltekintettünk. Egy kicsit úgy éreztem, ez olyan, mint New Yorkban felmenni az Empire State Building tetejére: ha rajta vagy, pont azt nem látod, tehát nem túl praktikus.

Ezután folytattuk az utunkat a kikötő felé, ahol a kompok járnak-kelnek, valamint egy óceánjáró terminál is található. Évek óta ott élő ismerőseink szerint még soha nem láttak óceánjárót farral beállni a dokkhoz, ezek szerint kivételes eseményt láttunk.

A kompterminál felé megálltunk egy helyen ebédelni, ahol pár papagáj is a büfé tulaja által kirakott szotyit lakmározta éppen. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nem volt meg, hogy Ausztráliában ennyi papagáj vagy ahhoz hasonló madár él. Pedig hatalmas rajokban ücsörögnek a fákon és napnyugtakor negyedórán keresztül sivalkodnak. Gondolom mindegyik madár egyenként jó éjszakát kíván az összes másiknak.

Ebéd után átgyalogoltunk az öböl másik oldalára az operaházhoz is, ahol meg is tapogattam a közelről inkább homokszínű, mintsem fehér csempéket. Az operaházat körbe lehet járni, sőt vezetett túra keretében belül is körül lehet nézni.

Az operaház keleti oldalán egy félszigeten hatalmas park terül el, ami helyet ad a Government House-nak, a Royal Botanic Gardennek, valamint a felsziget túloldalán egy szabadtéri uszodának. Mi kigyalogoltunk a kilátóponthoz, ahonnan a híd és az operaház egymás mögött látszik. A parkon átvágva kanyarodtunk vissza a belváros felé, majd egy gyors kávézás után hazaindultunk.

Másnap kora reggel felkerekedtünk és az öböl északi oldalán maradva elbuszoztunk a Taronga Zooba, egzotikus állatokat nézni. Itt jegyezném meg, hogy mindig érdemes előre tájékozódni, mert sok látványosságra olcsóbb elővételben venni jegyet. Így tettünk itt is és más helyeken is. A park az öböl északi oldalán lévő domboldalban terül el,  a főbejárat a park tetején az északi oldalon van, míg a második bejárat az öböl partján, ahova kompok járnak az operaház melletti komp kikötőből. Innen a park fölött átszelve libegő viszi fel a vendégeket a főbejárathoz. Mivel korán volt és lent még nem volt sorban állás, mi a főbejárattól egy teljes kört tettünk meg, majd fentről lefelé haladva jártuk be a parkot. Sok helyről rálátni a hídra és az operaházra, ami látványos hátteret biztosít. Mi elég jó tempóban haladtunk, de gyerekekkel nem biztos, hogy egy nap alatt lehet végezni, szóval nyugodtan lehet egy egész napot szánni rá.

Mindenféle élőlény megtalálható itt, a méretes botsáskától a wombaton át az elefántig. Mi az európai részt kihagytuk, mert nem vonzott a birka simogatás és kecske etetés, de azon kívül szinte mindent megnéztünk. Kezdtük a kengurukkal és walabikkal, akik közé be lehetett menni, csak az ösvényről nem volt szabad lelépni. Ezt ők is tudták, ezért némileg távolabb heverésztek az árnyékban.

Nagyon szerettük volna megnézni a világ legvidámabb állatának tartott Quokka-t, ami eredetileg Ausztrália nyugati felén él, de éppen összegömbölyödve szunyókáltak és ezt még a mi tízperces, karám előtti téblábolásunk miatt sem szakították félbe. Így kimaradtak a közös szelfik, de sebaj, majd ha lesz legközelebbi látogatásunk. (Nem lesz.) Láttunk helyettük elefántot, zsiráfot, egy csapat szurikátát, fókákat, és tazmán ördögöt is.

Volt szerencsénk kacsacsőrű emlőst is látni, fel-alá úszkált az akváriumában. Meglepően kicsi volt, bár igazából ha előtte megkérdezik mekkorára számítok, nem tudom mit válaszoltam volna. Lefényképezni viszont lehetetlen volt, mert éjszakai állatként félhomályban tartották.

Továbbá láttunk egy méretes, jó húsos pókot is, sajnos nem üvegfal mögött, hanem az egyik gyalogösvény mellett fejmagasságban kifeszített háló közepén. Ez jó emlékeztető volt arra, hogy indulás előtt 50-50% esélyt adtam ennek a nyaralásnak a túlélésére.

Az állatkert után átkompoztunk a belvárosba és ott sétálgattunk. Egy előre online keresett és jónak tűnő helyen benyomtunk egy valóban ízletes burgert, mentás kápisalival. Majd megnéztük a Central Stationt, ami előtt van Sydney egyetlen villamosvonalának végállomása. Ha már ott van, fel is szálltunk a villamosra és elugrottunk az ázsiai piacra körülnézni meg nosztalgiázni a múlt évi bangkoki piacozás után. Ezután elmetróztunk az Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeumhoz, ami a sydney-i öböl egyik kisebb öblének öblében található. Neve nincs. Be nem mentünk a múzeumba, csak a környéken nézelődtünk, bár nem akartuk húzni nagyon az időt.

Ugyanis még napnyugta előtt át akartunk kompozni a híd északi lábához, hogy onnan is készítsünk néhány képet. A híd alulról is impozáns látvány, bár meglepett, hogy így közelről nézve mekkora a szünet a fémszerkezet és a pillérek között. Az ember azt várná, hogy a két ívet támasztja meg a beton pillér, de ha jobban megnézi az ember, a felső ív messze nem éri el a pillért. Ez a szokásos képeken azért nem tűnik fel szerintem, mert egyrészt ritkán fotózzák pont oldalról, másrészt meg nem ezt figyeli feltétlenül az ember. De ha egyszer észrevette, utána már kiszúrja a szemét. Remélem azért nem okoztam nagy törést ezzel a felismeréssel.

A következő napokat strandolással töltöttük, hétvégén vendéglátóink is csatlakoztak. Számtalan kisebb-nagyobb strand található a város körül, ezek hétvégén megtelnek emberekkel, de hétköznap kevesebben vannak. Természetesen ahol csak lehet, szörfösök is próbálkoznak a hullámlovaglással. Minden strandon a táblákon kiírt "nyitvatartási időben" kint vannak a vízimentők is, általában tanuló mentőkkel együtt.

Az egyik legismertebb strand a Manly Beach, ahová busszal és komppal is el lehet jutni. A partra egy aranyos sétálóutca vezet a komp állomástól. Szintén ismert, bár kevésbé kiépített  strand a Curl Curl Beach, melynek északi végén sziklába vágott/épített medence található. És persze nem maradhatott ki a Bronte Beach sem, ami szintén jól kiépített strand, egyik végén megint csak épített medencével.

Egyik nap pedig autóba pattantunk és meglátogattuk a Blue Mountains nevű kiránduló helyet, ahol nagyon szép vízeséses sziklafal és kis erdei túrák várják a kirándulókat. Mivel ez azért messze van a várostól, kevesebb turista vetődik oda. Mi egy fél napot töltöttünk a sziklafal körbejárásával, majd átugrottunk a Three Sisters nevű helyre, ahonnan szintén csodaszép panoráma nyílik a környező hegyekre. Erősen hasonlított ez a táj a Grand Canyon-ra, melyet 3 évvel ezelőtt a Las Vegasi utunk alatt látogattunk meg. Ja persze az kopár sivatagi terület volt, szemben a Blue Mountains dús zöld növényzetével. És sajnos itt jóval több turista volt.

Lassan lejárt a Sydneyre szánt idő és tovább kellett indulnunk Brisbane felé.

< Előző rész          Következő rész >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.