Budapest, akarom mondani Bukarest

Újabb trópusi nyaralás Európában

20200307_113251.jpg

"Kedves utasaink, köszöntjük önöket Budapesten, azaz Bukaresten, ahol a helyi idő..." közölte a British Airways pilótája landolás után. Úgy látszik ezt a két várost már mindig keverni fogják. Mondjuk a British Airways esetén figyelmesnek kell lenni, ők nemcsak szóban tévesztettek várost korábban.

A berlini utunk óta motoszkált bennünk, hogy a Tropical Islandhez hasonló trópusi élményparkot kellene keresni Európában. Párom hamarosan rá is talált a bukaresti Therme fürdőre, ami bár feleannyira exkluzív díszletben várja a fürdőzőket, de ettől függetlenül látványosnak ígérkezett. Ezért a kaliforniai út utánra szerveztünk egy hosszú hétvégét a román fővárosra.

20200306_172729.jpgA gépünk péntek este indult a Heathrow ötös terminálról, így hosszú idő után ismét a British Airways várójában lebzseltünk és ettük a már-már védjegynek számító paradicsomos húsgolyót. A koronavírus már éreztette hatását, sem a lounge, sem a gurulóutak nem voltak  olyan zsúfoltak, mint máskor. Felszállás előtt a szokásos 6-8 gép helyett csak 3 gép állt sorban. Én a váróban már ebédeltem és vacsoráztam is, így a gépen csak a hideg felvágottas fogást kértem. Érdekes módon a hivatalosan három óra feletti út miatt kispárna és takaró is járt a business kabinban. Az út eseménytelenül telt és két óra húsz perccel később landoltunk. Sajnos az időeltolódás még hozzátett két órát, így máris este tizenegy óra lett. Röpke fél óra bénázás alatt sikerült Ubert szereznünk a repülőtéren, így éjfélre már a hotelben is voltunk. Mondanom sem kell, hogy alvás következett.

20200306_184840.jpg

Kövesd barangolásunkat Utazó Tódi térképén a képre kattintva:

world_cropped.JPG

Másnap reggel a hotelben elfogyasztott kiadós és választékos (még glutén- és laktózmentes sarok is volt) reggelit követően a conciergenél érdeklődtünk a parlament meglátogatása felől. A honlapon ugyanis az szerepelt, hogy 24 órával a tervezett látogatás előtt lehet telefonon helyet foglalni. A segítőkész fiatalember fel is hívta őket, de mivel mi hétfő délelőttre terveztük a látogatást, szombaton még nem tudtak mondani semmit.

20200308_082632.jpg

A hoteltől a belváros felé indultunk és közben elhaladtunk az Ateneul Român koncert épület mellett, ami a George Enescu filharmonikus zenekar otthona, a Nemzeti Művészeti Múzeum és az újjászületés emlékműve előtt. Az utcafronttól beljebb több helyen is ortodox templomok bújnak meg. Útba esett a Novotel hotel épülete is, mely úgy néz ki, mintha három homlokzat közül nem tudták volna eldönteni melyik legyen, végül mindet megépítették.

20200307_100542.jpg

20200307_101737.jpg

20200307_101445.jpgAz óváros teljes egészében sétálóutcákból áll, természetesen megszámlálhatatlan étteremmel és sörözővel. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy itt is terjednek az angol közönségre optimalizált ír kocsma utánzatok és az angol meccseket közvetítő sport sörözők, de azért még nem vészes a helyzet. Örömmel láttuk, hogy nemcsak a turisták, de a helyiek is szép számmal látogatják a belvárosi éttermeket. Tipikus turista látnivaló a Stavropoleos monostor, mely az egyik utcasarkon bújik meg és a kis udvarára is be lehet menni.

Az óvárost déli irányban elhagyva az Unirii parkban lévő hatalmas szökőkút komplexumhoz sétáltunk. Sajnos tél lévén a szökőkút üzemen kívül volt, pedig gigantikus látvány lehet mikor működik. A középső medencét kétoldalról megkerüli a Piata Unirii sugárút, melynek két oldalára is jutott még szökőkút. Méretében illeszkedik a sugárút végén felsejlő parlament épülethez.

20200307_114401.jpg

Az épület a világ második legnagyobbja a Pentagon után, és talán ez az összes pozitívum amit el lehet mondani róla. 1984 és 1997 között épült, kis szünettel a rendszerváltás környékén, mert nem tudták eldönteni, mi legyen a félig kész, gigantikus projekttel. Az épület egy mesterséges dombon áll, minden része indokolatlanul eltúlzott, aránytalan, nincs összhangban a környezetével és minden adatát csak milliókban lehet mérni. Mi próba szerencse alapon mentünk a látogatóközpontba, mivel nem volt lefoglalt jegyünk.

20200307_130934.jpg

20200307_123822.jpgSzerencsére volt üres hely, így a tíz perccel később kezdődő túrán részt is tudtunk venni. A vezett csoport a pincéből indul és bejárja pár folyosóját és termét az épületnek. Az idegenvezető szerint ha minden szobában csak egy percet tartózkodnánk, akkor is 18 órába telne bejárni. A folyosók olyan tágasak, mint máshol a termek, a belmagasságot pedig megtippelni sem tudom. Minden tárgyalóterem másképp van berendezve, van négyszögletes, van körasztalos, van pódiumos-előadós, stb. Még szerencse, hogy van ennyi terem, mert így nem kell mindig tologatni az asztalokat. A belsőépítészetnél szinte csak helyi alapanyagokat használtak, két ajándékba kapott afrikai mahagóni ajtó kivételével. Sajnos Romániának jelentős márvány bányái vannak, így mindent azzal borítottak, ami kicsit nyomasztóan hat egy idő után. Az épület szörnyű példája a valóságtól elrugaszkodott mániának, mert ne feledjük, miközben itt tonnaszámra használták fel a márványt és az aranyat, a boltokban kenyér sem volt mindig. Egy csarnokot kifejezetten azért építtetett Ceaușescu rossz akusztikájúra, hogy minél jobban visszaverje a benne álló emberek tapsát, mikor a tervek szerint a vendégeivel átvonul rajta. Őrület.

20200307_125340.jpg

A túra után visszasétáltunk az óvárosba és az egyik híres étteremben megebédeltünk. Az amerikai út burrito és hamburger kúrája után marhapörkölt és töltött káposzta szeánszt tartottunk. A késői ebéd után visszacaplattunk a hotelbe és a forróvizes medencében dögönyöztük kicsit magunkat, annak ellenére, hogy másnapra pont ez volt egész napra betervezve.

20200307_143505.jpg

Mivel este eleredt az eső, ezért a hotel közelében lévő bisztróba ültünk be szendvicsezni és sörözni, visszafelé gyalogolva pedig belebotlottunk egy kürtőskalácsos helybe, amit nem lehetett kihagyni. Itt az édes mellett kínáltak sós változatokat is. Megkóstoltam volna a pizzásat, de így vacsora után inkább maradtam a kókuszosnál.

20200307_214759.jpg

20200308_102219.jpgReggel összepakoltuk a strandfelszerelésünket és egy kitűnő reggeli után elgyalogoltunk a fürdő ingyenes buszjáratának megállójáig, amely óránként jár és meg is telik. A fürdő a várostól fél óra buszútra van, a repülőtértől északra. A komplexum modern és dizájnos, a bejáratnál kapott karórával lehet mindent intézni.

A fürdő három részre van osztva, melyekbe külön lehet jegyet venni. Az első a fedett csúszda és gyerek medencés részleg, ahol csak egy kis medence jut a felnőtteknek, aztán van trópusi üvegház és végül a szauna világ. Ezek kapukkal vannak elválasztva egymástól és vigyázni kell, mert az órával be lehet menni mindenhova, de ha az a rész nem volt a jegyünkben kérdés nélkül felszámolja. A beltéri részek mellett külső medencék is vannak, melyek télen is működnek. 

20200308_124904.jpg

Bár a napozóágyak minden talpalatnyi helyet elfoglalnak, a gyerek részleg meglehetősen zajos, aki nyugalomra vágyik mindenképpen a trópusi részre menjen. Ez az üvegház alatti rész sokkal csendesebb, több ülőhely van a medencében, többféle jakuzzi és dögönyöző is található. A tetőt nyáron el lehet húzni, így a szabad ég alatt lehet fürdőzni.

20200308_103057.jpg

A szauna részlegben különböző hőmérsékletű és kialakítású szaunák vannak. A Himalája szaunában például a padok egészen a tetőig érnek, a Hollywood szaunában filmet vetítenek, az Amazon szaunában pedig egy hatalmas üvegfalon keresztül lehet a pálmafák lombkoronáját nézegetni.

A kültéri medencénél fura dolgot vettünk észre, a románok nem igazán szeretik vagy értik a sodró medence lényegét. Ez ugye annyiból állna, hogy az ovális medencébe oldalirányban fúvatják be a vizet, amitől az mozogni kezd, egy folyóban úszás érzését keltve. A helyiek azonban direkt odaálltak minden ilyen fúvóka elé és inkább dögönyöztették magukat.

20200308_174609.jpgMegfigyeltük azt a közép- és kelet-európai kisstílűséget is, hogy mindent le kell foglalni és védeni. Egyik példája a napozóágyak lefoglalása törülközőkkel az egész napra. Az ágyak töredéke is elég lenne, mert mindenki a medencékben ázik, miközben órákig feleslegesen foglalja a törülközővel az ágyat. Mi mondjuk nem zavartattuk magunkat, ha le akartunk feküdni szépen odébb raktuk a törülközőt, majd mikor távoztunk, visszatettük. Egyik gazdája sem jelent meg azalatt, míg ott voltunk, pedig még szundítottunk is egyet.

Ennek másik pédája a székek foglalása az éttermi részben. Egy család tagjai felváltva mentek a pulthoz kérni és valaki mindig visszamaradt foglalni a helyeket az egyik asztalnál. A vicc csak az volt, hogy az étterem félig üres volt, több nyolc-tíz személyes asztal is teljesen üres volt. Csak körül kellett volna nézniük, de hát ugye a megszokás...

Sötétedés után sem áll meg az élet, a medence színes világítása és a pálmafák közötti lámpák csodás hangulatot teremtenek. A hely egészen késő estig nyitva van, így akár hétköznap is lehet egyet szaunázni munka után. Volt aki akkor érkezett, mikor mi távoztunk.

Vacsorázni ismét az óvárosba mentünk, egy híres és felkapott étterembe. Az étterem úgy néz ki mint egy tipikus turista csapda, főleg akkor kezdtem aggódni mikor néptáncos műsor kezdődött. Nem tudom mennyire volt autentikus mert inkább bajor népviseletnek és táncnak tűnt nekem, mint románnak. Mindegy, a végén nem kellett elkísérniük a bank automatához a számla kiegyenlítéséhez. 

20200308_204118.jpg

20200308_205030.jpg

Utolsó napunkon esett az eső, így lemondtunk a diadalív és a mellette lévő parkban álló falumúzeum megtekintésétől. A diadalívre előző napokon már vetettünk pár pillantást, mert a repülőtérről befelé jövet is láttuk és a fürdő busz is erre halad. 1878 óta áll itt diadalív, az első még fából készült. Ehelyett az Unirea bevásárlóközpontot akartuk bejárni a hatalmas szökőkút mellett. Sajnos azt kell mondjam, nem a legszebb napjait éli a bevásárlóközpont, kívülről olyan érzésünk volt, mintha a pesti Örs Vezér terének legrosszabb napjai elevenednének meg. Az épületnek alig találtuk meg a bejáratát, sok folyosó sötét, rengeteg a kihasználatlan hely és az üzletek is panganak. Nem is stresszeltük magunkat sokáig, hanem feladtuk és csalódottan távoztunk.

A repülőtérre ismét Uberrel mentünk ki, ami érdekes módon egy másik épület előtt rakott le minket, mint ahová érkezett a gépünk. Ennek oka, hogy itt az érkező és induló utasforgalom nem a megszokott függőleges módon, hanem vízszintesen van szétválasztva. A becsekkolás és biztonsági ellenőrzés után így egy hosszú séta vár a nemzetközi utasokra, hogy átmenjenek a másik épületben lévő tranzit váróba. A repülőtér kicsit szedett-vedettnek tűnik, a gyaloglás során legalább háromféle kinézetű és korú épületen és folyosón haladtunk át.

A British Airways a Mastercard várót használja, amiből a Oneworld honlap csak egyet jelöl meg, de mint megtudtuk, kettő van. Mi a honlapon feltüntetett várót választottuk, mert a recepciós szerint bár a másik nagyobb, az étel- és italkínálat ugyanaz, csak többen szoktak lenni. A szerződéses várók szintjének megfelelően a büfében hideg szendvicsek és nassolnivalók voltak, de pozitív dolog volt a csokoládék és nápolyik választéka. Az alkohol választék nem volt nagy, de ahhoz pont elég volt, hogy egy negronit keverjek magamnak (gin, Campari, Vermouth Rosso). Ebből egy pohár elég is volt a jókedvhez.

20200309_145247.jpg

20200309_140304.jpg

Felszállás előtt nem sikerült bejutnom a fülkébe, mert elfoglaltak voltak a pilóták, de párom csacsogásának köszönhetően az út felénél már az egész személyzet tudta, hogy online szimulátorral szoktam repülni, így egy ponton az első tiszt személyesen jött a székemhez meghívni a fülkébe landolás után. Leszállás után éltem is a lehetőséggel és míg a többi utas elhagyta a gépet, én beülhettem a jobb oldali székbe és beszélgethettem a kapitánnyal, sőt megkért, hogy én kapcsoljam át a gépet a földi energiaellátásra. (ez nagyon komolyan hangzik, de gyakorlatilag egy gomb megnyomásáról van szó) Utolsó utasokként hagytuk el a gépet és indultunk haza.

Koronavírus

A román utunk előtt, csakúgy, mint a kaliforniai előtt heteken keresztül figyelemmel követtük a térségben az esetszámokat illetve az azokat befolyásoló tényezőket és azok függvényében döntöttünk az utazásokról nemcsak saját magunk, hanem mások érdekeit is szem előtt tartva.

Az utazás idején még csak az észak-olasz régió volt karantén alatt, a romániai esetszám stabilan 15 volt, így az utazás mellett döntöttünk (ekkor az Egyesült Királyságban fajlagosan több megbetegedés volt, mint Romániában). Visszaérkezésünk után két nappal terjesztették ki a karantént a teljes Olaszországra és indultak haza a román vendégmunkások, melynek következtében (?) három nap alatt 15-ről 25-re, majd 45-re emelkedett a regisztrált esetek száma.

Távozásunk után három nappal bezárt a fürdő a korlátozó intézkedések következtében, így mondhatjuk, hogy utolsó pillanatban jártunk ott.

 < Előző utazás          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.