Olyan jól belejöttünk a vidéki túrázásokba, hogy a Bewl Water után másnap is felkerekedtünk és jeti vadászatra indultunk. Szerencsére jetit lehet találni az angol vidék lankás dombjainak ligeteiben is, így nem kellett nagyon megerőltetni magunkat.

Ismét bepattantunk a kék golyóba és meg sem álltunk a Rogers család 1700-as években épült házáig, ahol a család hatalmas házához tartozó kertet lehet bejárni. No, nem átlagos hátsókertet kell elképzelni, hanem egy több hektáros, változatos kialakítású parkot. Valószínűleg a tehetős család élénk fantáziája és nagyzolása ihlette az elnevezést, mert a Himalájához képest kicsivel alacsonyabb és lankásabb domboldalról van szó.

A bejáratnál lévő melléképület szolgál jegypénztárként és büféként, a "túra" pedig a kertbe vezető kapun keresztül indul. A terület több részből áll, minden résznek megvan a külön története és korabeli szerepe. A legjobban kiépített rész a ház mellett lévő rózsa sétány és kert. A lankás domboldal élére vasalt rézsűkkel lett belépcsőzve és az alsó részen egy szökőkút dobja fel az egészet. A felső részen egy szőlővel befuttatott pergola található, a konyhakert szomszédságában.

A kert többi része kanyargós ösvényeken járható be, a nagy részét fás-bokros liget jellemzi. Nyugat felé haladva, a hajóhintán túl található a sziklakert. Itt sem kispályáztak 1908-ban, 200 tonna sziklát hordtak ide, hogy három hónap alatt lépcsőzetesen elrendezve megkapják a kívánt kialakítást.

A sziklakerttől északra, a terület nyugati végén egy sövény labirintus áll, melynek felülnézetben nem túl bonyolult az alaprajza, de belülről nem is lehet olyan egyszerű megtalálni a terület közepén lévő tornyot. Aztán már csak ki kell ugye jutni. A labirintus mögötti füves dombra felmászva egész szép kilátás tárul elénk, ahol egy kis tábla mutatja miket is láthatunk. A domboldal másik sarkában egy játszótér található néhány mászókával.

A tisztásról nyugatra, a kiépített kert mögött egy erdős terület található, ahol arra bíztatják a látogatókat, hogy a lehullott ágakból menedéket építsenek a jetinek, mely állítólag a területen tanyázik. Érdemes nyitott szemmel járni, főleg délután kettő és négy között, amikor a legnagyobb esély van a találkozásra az erdős részen. :) Mi jókor voltunk jó helyen, így sikerült lefotózni, bár a többi észleléshez hasonlóan csak egy elmosódott képet sikerült csinálnunk.

A területen több műalkotás is található, a domboldal tetején például vasrúdon két gigantikus, szélzsákra hasonlító fehér nylon kesztyű lengedezett, az erdőben pedig egy érdekes fa-kapu-hurok volt az ösvényen.

Ahogy írták is a honlapjukon, a felújítás folyamatosan halad, remélhetőleg minden évben gyarapodik majd valamilyen új látványossággal. A tizenkét hektár mindenesetre tartogat még lehetőségeket.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.