Magyarország VI.

Szentendre

20210831_115835.jpg

Sokszor van úgy, hogy éppen a legközelebbi helyek kerülik el az ember figyelmét, hiszen "oda úgyis bármikor el lehet menni", ezért végül sosem szánja rá az időt az ember. Így voltunk sokáig Szentendrével is, ahova most mégis ellátogattunk. Aztán jártunk a túlparton lévő Gödön is, bár a tervezett motorcsónakozás rövidebb lett, mint terveztük.

Ha kocsival megyünk Szentendrére, érdemes a belvároson kívül leparkolni és gyalog folytatni az utat. Mi a HÉV állomás mögötti hatalmas, részben ingyenes P+R parkolóban hagytuk a kocsit, innen már nem volt messze az óváros. Tömeg nem volt, gondolom azért, mert ez elsősorban hétvégi program a fővárosiaknak, mi pedig hétköznap délelőtt jártunk arra. A rendkívül megkapó és könnyen megjegyezhető nevű Dumtsa Jenő sétálóutcán sétáltunk a Fő tér felé. Szokásos módon kávézók és cukrászdák szegélyezik az utcát, de itt található a Szamos múzeum is.

Kövesd barangolásunkat Utazó Tódi térképén a képre kattintva:

world_cropped.JPG

20210831_110413.jpg

20210831_111625.jpgA háromszög alakú Fő teret a felújított házakban működő éttermek veszik körbe, de itt áll az Angyali Üdvözlet templom is, méltatlanul megbújva a tér északi sarkában. A színes vakolatú házak látványa és a téren álló fácskák igazán hangulatossá teszik a teret annak ellenére, hogy a teljes tér burkolt.

Ha figyelmesek vagyunk, megtaláljuk a keskeny, lépcsős sikátorokat, amik a térről illetve az oda vezető utcákból nyílnak és a szomszédos, magasabban fekvő Templom térre vezetnek, ahol a Vártemplom áll. Sajnos a teret határoló parapetfal omlásveszélyes, ezért a felvezető utak és a tér egy része le volt zárva. Az egyik sikátorban még egy lángosos is működik, igazán bátor dolog ilyen eldugott helyen üzletet nyitni.

20210831_111411.jpg

20210831_111508.jpg

A Fő térről hangulatos, meredek utcák vezetnek le egyenesen a Duna partra, de folytathatjuk sétánkat észak felé a lankás sétálóutcán, akkor is oda lyukadunk ki. A parton széles korzó és kihelyezett nyugágyak csábítanak egy kis pihenésre, mi is ledőltünk egy kicsit. A rakpart déli részén lévő sziklák közül néhányat egy művészeti kezdeményezés keretében színesre festettek. Az ötlet jópofa, csak sajnos a kövek messziről inkább úgy néznek ki, mintha színes szemetet sodort volna a kövek közé a víz.

20210831_112000.jpg

20210831_115117.jpg

20210831_115555.jpg

A parton beültünk a számos étterem egyikébe és kedvező árú napi menüt ettünk, amit még megtoldottunk egy fagylalttal a kocsi felé sétálva. Mivel délutánra vihart jósoltak, ezért rövidre fogtuk a programot, de így is megérte a fáradtságot.

Egy másik alkalommal a másik Duna ágat is meglátogattuk, mert egyik ismerősünk meghívott a motorcsónakja (ismételt) vízre bocsátására. Gondoltam jóbarát az ilyen, csak akkor jutunk eszébe mikor cipekedni kell, de állításához híven tényleg csak nézelődni kellett, amíg az utánfutóról vízre tették. Előtte még ettünk egy kiadósat az alsógödi Széchenyi Csárdában, majd hármasban elmentünk egy próbaútra is, én Budapest, párom Esztergom útirányra szavazott. Budapest lett belőle, de nem jutottunk odáig...

Talán gyerekkoromban motorcsónakoztam utoljára a Tiszán, meg mérőtáborban az egyetem alatt, de utóbbi nem számít, mert annyiból állt, hogy egy sátorponyva alatt gubbasztottunk a csónakban, hogy lássunk is valamit a radar vagy szonár (?) kis kijelzőjén felrajzolt mederképből. De most felhőtlenül szeltük a hullámokat és néztük a parton strandolókat illetve a Dunára néző házakat és találgattuk, milyen lehet egy vízre néző panorámás nappali.

20210725_160257.jpg

20210725_170718.jpg

Áthajóztunk a Megyeri híd alatt, aminek ezzel minden részét kipipálhattam, ugyanis munkából kifolyólag két évvel ezelőtt volt szerencsém bejárni az egész szerkezetet a pilonok aljától a tetejükön található üzemi "kilátóig". Már a Marina Part lakóparkkal szemben jártunk és épp azt néztük, hogy a Dagály uszoda épülete a víz felől is pont olyan nagy és ronda, mint a partról, mikor egy rendőrnő és egy közterület felügyelő párosa jött szembe motorcsónakkal és megállítottak ellenőrzésre. Párommal utasként csendben szemléltük a történéseket. Először ismerősünkkel végigvették a kötelező tartozékok listáját, ami abból állt, hogy hamarosan derékig ültünk az ülések alatti tárolóból előbányászott mentőmellények, lapátok, kötelek, zseblámpa és tűzolókészülék kupacában.

20210725_161836.jpg

20210725_170004.jpg

20210725_164208.jpg

Már itt volt egy kis gikszer, ugyanis mentő patkó helyett négyszögletes mentő alkalmatosság volt a csónakban, amit nem fogadott el a rend őre. Mivel párommal ketten csak utasként kuksoltunk, így jobbnak láttam nem felvetni az ötletet, hogy ha kapunk öt percet, faragunk mi patkó alakot belőle. A következő neuralgikus pont a tűzoltókészülék volt, aminek az összes felirata és címkéje leázott a legutolsó viharban, ezért tanácstalanul forgatták, hogy meddig érvényes. Szerencsére a nyakán lévő műanyag gallérba is bele volt vésve a dátum, így az átment a vizsgálaton.

Következett a papírok ellenőrzése, ami szintén nem ment gond nélkül, ugyanis mint kiderült, az egészségügyi alkalmassági papírt elírta a háziorvos és ugyanazt a dátumot írta be a megszerzés és a lejárat rovatba is. Semmi gond, a kedves rendőrnő felvetette, hogy lekéri a központból az adatokat, hátha ott jól van bejegyezve. Nem kellett volna. Mikor születési helyként Budapestet diktált a rádióba, mindhármunk tekintete összevillant a csónakban, hiszen tudtuk, hogy kedves kapitányunk tuti nem Budapesten, hanem Bukaresten született. Ezt sajnos a központból is megerősítették, így egyre magasabbra szaladt a rendőrnő szemöldöke, főleg mikor azt is közölték vele, hogy a legutolsó egészségügyi alkalmassági hosszabbítás egyáltalán nem szerepel a rendszerben. Mondanom sem kell, itt már senkit nem érdekelt a patkó hiánya.

Rövid mérlegelés után ismerősünk a feljelentést választotta a helyszíni bírság helyett, mert így az idézésre be tudott menni tisztázni az adatokat, de az elég egyértelmű volt, hogy az eü. papír egyetlen sora sem igaz. Utolsó felvonásként a rendőrnő megkérdezte, hogy a lakcímkártyán szereplő cím jó-e? Én itt már csak sóhajtottam és a csónak alját néztem, mert tudtam, hogy egy hete költöztek új házba, ergo a cím biztos, hogy a régi. Már azzal a gondolattal játszottam, hogy ha még valamilyen adatról kiderül, hogy téves, tuti megkérnek, hogy szálljunk át és helyben elsüllyesztik a hajót. Ismerősünk gyorsan rávágta, hogy jó lesz, küldjék oda a papírokat, mielőtt még itt is kiderül a turpisság.

Ezután elváltak útjaink és jobbnak láttuk hazaindulni, mert hiányos felszereléssel és papírokkal nem lett volna ajánlatos tovább cirkálni. Hazafelé ismerősünk ciccentett egy alkoholmantes sört az ijedtségre. Közöltem, hogy adjon nekem is egyet, de ha egy másik rendőr csónakból messziről azt hiszik, hogy alkohol és megállítanak, újraindul az egész hajcihő, mert semmilyen igazolást nem kaptunk a feljelentésről. Szóval így végződött a kirándulásunk, aminek a visszaútján ráadásul végig azt hallgattuk a páromtól, hogy ő ugye megmondta, hogy Esztergom felé menjünk.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.