Körtúra Dömösről fel a Prédikálószékre és a Vadálló-kövekhez

Fiatal pár gyönyörködik a kilátásban a Prédikálószék természetes kilátópontján

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

A túra útvonala a Google Térképen

A túra útvonala GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

BEVEZETÉS

A Prédikálószék kilátópontját 2016-ig szinte csak a turisták ismerték, egy volt csupán a Visegrádi-hegység számtalan csúcsa közül, ezért aztán a hozzá felvezető meredek gerinc sziklaalakzatai, a Vadálló-kövek sem voltak túl ismertek. Azonban 2016 őszén átadták a hegytetőn álló kilátót és ráadásul elég nagy hírverést is csaptak körülötte, ez aztán mindent megváltoztatott. Kirándulók ezrei figyeltek fel a hírre és indultak neki Dömösről, hogy felsétáljanak a hegyre a kilátás végett, hiszen azt el kell mondanom, hogy a Prédikálószék az egyetlen hely, ahol a kilátó fakoronák fölé nyúló harmadik szintjéről látni lehet a teljes Dunakanyart Szobtól Visegrádig!

Azonban ezt a panorámát nem adják ingyen! Ezért meg kell küzdeni, hiszen a Duna-parti Dömösről, nagyjából 110 méteres tengerszint feletti magasságból kell megmászni a 639 méter magas hegytetőt, ami testvérek között is mintegy 530 méteres kapaszkodót jelent. Vagyis körülbelül olyan, mintha Budapesten egymás után négyszer megmásznánk a Gellérthegyet a Szabadság híd budai hídfőjétől indulva! Csupán egyszer felkapaszkodni sem piskóta a Gellérthegy sziklás oldalában kanyargó sétányokon a Szabadság szoborhoz, nemhogy négyszer! Félreértés ne essék, senkit nem szeretnék elijeszteni a Prédikálószék megmászásától, de azért legyünk tisztában azzal, hogy mire is vállalkozunk!

Nos, a következőkben azt szeretném leírni, hogyan lehet szerintem a legkevesebb erőfeszítéssel felkapaszkodni a hegyre Dömösről és aztán vissza is térni oda. Rengeteg nézelődéssel, fényképezéssel, a csúcson eltöltött pihenővel és tízóraival ez nekem több mint öt órámba került. Tehát nyugodtan számolhat minden kiránduló ezzel az időtartammal! De akkor most már lássuk a medvét, vagyis magának a túrának a leírását!

TÚRALEÍRÁS

Megtehettem volna, hogy Dömösre a családi autóval guruljak el, viszont eléggé tömegközlekedés-párti vagyok és mióta nyugdíjas lettem, ezt a fajta utazást ingyen meg is tehetem, tehát erre a túrámra is a megszokott módom jutottam el. Lakásunktól lesétálva a Budafoki elágazás villamosmegállójába megvártam egy 41-es tuját, ezzel aztán a Batthyány térig elcsattogva a Szentendrei HÉV-re váltottam. Végül a Szentendréről induló és Esztergomba tartó helyközi buszról a menetrend szerint egy kis késéssel, nyolc óra után néhány perccel szálltam le Dömös központjában, a templomnál lévő buszmegállóban. Gyorsan felfűztem most is az övemre a fényképezőgépem tokját és a turista GPS-em indítva nem is húztam sokáig az időt és 8:10-kor belevágtam a túrába!

Visszafelé indultam el a községen átszaladó 11-es úton és annak a nagy balos kanyarjában tértem le róla, ahol az aszfaltút a Duna és a hajóállomás felé fordult. Itt tűntek fel az első piros kereszt jelzések a villanyoszlopokon, ezeket fogom majd követni majdnem a Prédikálószék csúcsáig! Elsorjáztam a fizető parkoló szélén a Pásztor János utcán – ezt a helyet kimondottan a hegyre és a közeli Rám-szakadékba induló kirándulók számára alakították ki, de ha itt nincs hely, akkor alig 500 lépéssel messzebb, a hajóállomás melletti füves réten is megállhatunk az autóval, ráadásul teljesen ingyen.

Nem maradtam sokáig ezen a murvás úton, amikor vagy 500 lépés után jobbra, egy távolabbi házcsoport felé fordult, egy kis vacillálás után (jelzést ugyanis egy szálat sem láttam) egyenesen indultam tovább a kínálkozó keréknyomokon. Ekkor vettem csak észre, hogy az elágazásban vannak nyilazott táblák is kirakva a követendő útról (amely ugyanaz, mint amit én is választottam), csak éppen teljesen benőtte őket egy bokor. Talán 400 lépést ballaghattam a nyomokon, amikor egy piros kereszt jelzés jobbra hívott, a dombra felkapaszkodó Barackos utcára. Felkaptattam rajta a keresztező Táncsics Mihály utcára, ezen pedig balra indultam tovább, hogy aztán újabb 50 lépés után megint jobbra térjek az elágazásban. Erőteljes kaptató kezdődött az utca jobbkanyarja után, ez aztán kitartott egészen a legfelső házakig.

Az utolsó családi háznál véget ért az utca, de innen már turistaösvény indult tovább a fák között, persze ez is meredeken kapaszkodva. Lihegve kaptattam vagy 250-300 lépést – ez volt a túra legmeredekebb emelkedője – aztán az ösvény beletorkollott egy erdei földútba. Itt persze megszelídült a kaptató is, a kavicsos, néha kicsit köves erdei gyűjtőút szeszélyesen kanyarogva, de csak lazán emelkedve kitartott alattam egészen a Prédikálószék hosszú gerincéig. Az eddig sem sűrű piros kereszt jelzések itt aztán alaposan megritkultak, de semmi probléma, hiszen csak menni kell ezen az úton és sehol sem letérni róla!

Kis névtelen rétet értem el negyedórás erdei menet után a Nyalka-bérc oldalában, a fű telis-tele volt hintve kikericsekkel, de a lágyszárú kis virágok még elfeküdtek a talajon a rajtuk megült harmat súlya alatt. Továbbindulva persze az emelkedő folytatódott, de egyáltalán nem kellemetlen módon, kényelmesen tartani tudtam egy egészen jó tempót. Újabb félórás hegymenet végén fordult ki a földút a Kecskehát-rét mellé, ezt már sütötte a kora reggeli nap, a lila kikericsek pedig úgy álltak már itt a fűben, mint a cövek! Letérve az útról óvatosan besétáltam közéjük vigyázva arra, a bakancsos lábaimmal egyet se tapossak össze és készítettem pár képet róluk.

Persze a Kecskehát-rét fő látnivalója még előttem tornyosult, ugyanis innen prímán lehet látni a Prédikálószék csúcsát, figyelmesen nézve a hegyet még a csúcsán álló kilátó is kivehető a fák koronái között! Még magasan felettem volt, hiszen itt járhattam nagyjából a kapaszkodó felénél, de azért jó volt már látni az úticélomat!

Az erdei út a rét szélén kapaszkodott egészen a felső pereméig, a szélső fáknál visszafordulva már szép volt a kilátás a szomszédos hegyekre. Tíz óra után pár perccel értem el egy útelágazást, erre a pontra érkeztek fel a piros négyzet jelzések a Lepence és Pilisszentlászló közötti országút melletti kis parkolóból, aztán további húsz perces kapaszkodás után pedig a Prédikálószék gerincén haladó erdőgazdasági földutat, ahol a piros háromszög jelzések voltak felfestve a hegytető felé. Innen már csak húsz percnyi séta volt a csúcson álló kilátó. Végül 10:50-kor pillantottam meg közvetlenül előttem, a fák között álló háromszintes kilátóteraszt, tehát valamivel több mint két és fél óra alatt értem fel a csúcsra! És még csak meg sem erőltettem magam!

Először a hegy ormán lévő régi kilátópontra sétáltam el, innen is szép a panoráma, de persze össze sem hasonlítható a kilátó legfelső szintjéről nyílóval! Szóval akkor irány a legmagasabban lévő, harmadik kilátóterasz! A lépcsősorokat megmászva még engem is meglepett panoráma szépsége! Az előző napi eső és az enyhe hidegfront szinte minden párát eltüntetett a levegőből, még a távoli Magas-Börzsöny hegyei is jól látszottak a horizonton!

Ahogy már a poszt elején említettem, a Prédikálószéken álló az egyetlen kilátó, ahonnan belátható a teljes Dunakanyar Szobtól Visegrádig, de nem csak ezt érdemes megnézni, hiszen innen egyrészt belátunk a Visegrádi-hegység csúcsai közé, a völgyekbe is, másrészt a Duna túlsó partján álló Hegyes-tető és a Szent Mihály-hegy is jól látszik – ezt a két hegyet kerüli meg a folyó a Dunakanyar „U” alakú ívében. Ráadásul még Dömös pár háza is látható lenn a Duna partján, onnan indultam erre a túrára. Persze nem is olyan nagy légvonalban a távolság – alig több mint két és fél kilométer – csupán én jöttem a kanyargós erdei utakon nyolc és felet, de ez volt az ára annak, hogy végül is viszonylag kényelmes erdőjárással értem el a hegytetőt.

Alaposan megbámultam most is a panorámát, de sajnos a Magas-Tátrát most sem láttam, pedig már fejből tudom, hogy innen, ebből a kilátóból nagyjából 28 fokos irányszög alatt kell keresni a Magas-Börzsöny hegytömbjétől jobbra. De hiába vettem elő a távcsövem, most sem láttam sehol sem a távoli sziklás hegyeket! Hiába, a 185 kilométeres távolság csak nagyon ritkán, erős hidegfrontok utáni tiszta levegőben engedi láttatni a világ legkisebb magashegységét!

Most éppen csak kivehetőek voltak Szlovákiában a Mohi atomerőmű hűtőtornyai – távolság 67 km, irányszög 329 fok – tehát éppen csak a Magas-Tátra távolságának harmadáig láttam el. Ebből a szempontból a rekordom az, amikor a Vértesből pillantottam meg egy téli túrámon az osztrák Schneeberget 200 km távolságból, de már a Tátrát is láttam a közeli Boldog Özséb kilátóból!

Elfogyasztottam a kicsit megkésett tízóraimat a kilátóterasz egyik padján üldögélve, aztán bejelentkeztem a blog facebook oldalára is. Csak fél tizenkettő felé indultam tovább és vágtam bele a Prédikálószékről levezető útba. Most a rövidebb utat választottam, a piros háromszög jelzések útvonalát a Vadálló-kövek felé és sejtettem, hogy bár arrafelé a táv Dömösig alig több mint a fele annak, mint amelyet megtettem idefelé jövet, időben nem lesz sokkal rövidebb!

Pár száz lépést ereszkedtem csupán a kilátótól az erdőben, aztán elértem a Prédikálószék hosszú, meredeken lejtő északnyugati gerincén a Vadálló-kövek sorát. Lefelé haladni itt annyiban jobb, hogy egyrészt mindig szem előtt van a panoráma – felfelé kaptatva ez éppen a hátunk mögött van –, másrészt viszont ezt ki is tudjuk élvezni, hiszen nem lihegve kaptatunk felfelé úgy, hogy még az orrunkról is csöpög az izzadtság. Délelőtti-déli túránál az is szempont, hogy ilyenkor pont a hátunk mögül süt a nap és sziklák remek fotótémát kínálnak a verőfényben.

Persze hátránya is van a meredek ereszkedésnek, mégpedig az, hogy nem látunk a lábunk alá. Felfelé kapaszkodva mindig látjuk, hová is tesszük a lábunkat, lefelé menet szinte egyáltalán nem. Ráadásul felfelé könnyen találunk kapaszkodót is a kezeinknek, ha egy kicsit előrehajolunk. Mindenesetre az andezittufa sziklák és a kilátás kárpótol bennünket minden nehézségért. Szóval ezen a keskeny, sziklás gerincélen nem lehet és nem is szabad sietni! A meredek, kitett gerinc alján és tetején is ki van téve a tájékoztató tábla, amely felhívja a figyelmet arra, hogy senki se térjen le a jelzett és kitaposott útról, másrészt a sziklákat se próbálja megmászni, mivel mindkettő veszélyes. Megszívlelendő tanács, főleg annak a fényében, hogy nem múlik el olyan év, hogy ne történne baleset ezen az útszakaszon.

Én sem kapkodtam el a lefelé menetet, rengeteget fényképeztem, csodáltam a kilátást és utat engedtem a felfelé kapaszkodóknak is, bár ezen a szerdai napon eléggé kevesen indultak túrázni a Prédikálószék felé. A Vadálló-köveket elhagyva sem enyhült a lejtő az erdőben, viszont itt a sziklák között kanyargó, sokszor csak lábnyomnyi széles ösvény helyett sziklás, itt-ott görgelékköves lejtőn kellett ereszkedni. Ezen a szakaszon sok helyen nincs is kitaposott ösvény, mindenki ott próbál lejutni, ahol éppen a legbiztonságosabbnak, vagy leggyorsabbnak érzi azt.

Csak a gerincút vége laposodott el egy kicsit, végül háromnegyed egy felé értem le a Szőke-forrás-völgyébe, a szépen kiépített, de a csapadékmentes nyár miatt teljesen kiszáradt Kaintz-forrás melletti erdei pihenőbe. Ebédként megettem a magammal hozott szendvicsek maradékát, ittam rá a kicsit már megmelegedett szörpömből, aztán megnéztem a forrás mellett álló parányi Szentfa kápolnát is.

A legenda szerint 1885-ben két dömösi kislány libákat legeltetett itt a réten és amikor letelepedtek az itt állott bükkfa alá, hirtelen kiderült felettük az ég és felnézve Szűz Mária és a kis Jézus képét pillantották meg a fán. Egy éppen arrafelé járó nagyobb gyerek beszaladt a hírrel a faluba, és a hamarosan megérkező felnőttek is látták a jelenést. A csodafa lassan búcsújáró hellyé vált, megépült később a parányi kápolna is.

Itt a forrásnál ér véget a piros háromszög jelzés útvonala, innen már kétféleképpen is visszajuthatunk Dömösre. Egyrészt választhatjuk a völgy alján csobogó Malom-patak bal oldalán a keskeny aszfaltutat, vagy mehetünk a pataktól jobbra a piros, sárga és zöld sáv jelzések turistaútján is a fák között. Én ez utóbbit választva még pár percig a jól kitaposott gyalogúton sétáltam, megállva egy pillanatra a Róza-táró bejárata előtt.

Ezt a bányajáratot még a XIX. században fúrták a hegy oldalába, azonban ennek a 337 méter hosszú tárónak a rendeltetése ismeretlen, hiszen itt semmilyen értékes anyag nem bányászható. A bejárat előtt felhalmozódott törmelékkúp miatt a barlang első 80 méteres szakasza víz alatt áll, ezért nehezen járható. A benne tanyázó denevérkolónia miatt a bányajárat védetté lett nyilvánítva körülbelül tíz évvel ezelőtt. Egyébként a járat nincs lezárva.

Persze később a turistaút is belecsatlakozott Dömös szélső házainál a keskeny aszfaltútba, amelynek itt már Királykúti utca volt neve, ezen értem le pár perc alatt a központba. Az órámra néztem: 13:20 volt az idő, tehát öt óra és tíz perc alatt tettem meg ezt a körülbelül 13 kilométeres körtúrát. Azt hiszem bárki, aki kirándulóként Dömösről vág bele a Prédikálószékre felvezető útba és tér vissza ide, nyugodtan kalkulálhat ezzel az idővel!

Még nagyon gyerek volt az idő, ezért aztán elsétáltam a piros sáv jelzéseket követve a Prépost-hegy oldalában álló apátsági romokhoz. A már korábban itt állott udvarház mellé Álmos herceg, Könyves Kálmán király fivére építtetett templomot és monostort is alapított. Az építkezés csak Álmos herceg fia, Vak Béla király uralkodása alatt fejeződött be, aki aztán az itteni prépostságot gazdag adományokkal is ellátta. Pusztulása a török időkben kezdődött, a XVIII. századra már csak romok álltak itt, köveit a környék lakossága gyorsan széthordta az építkezésekhez. Tulajdonképpen nem maradt meg más, mint a föld alatti altemplom, melynek a feltárása 1977-ben kezdődött. A beomlott altemplom rekonstrukciója 1989-re készült el, azóta látogatható.

Négy éve, amikor utoljára itt jártam, a romok még nem voltak bekerítve, az altemplom bejáratát is nyitva találtam. Mostanra körbekerítették, a kaput pedig egy nagy lakattal le is zárták. A kirakott tábla szerint márciustól októberig szombatonként látogatható 10 és 16 óra között előzetes bejelentés alapján. Bővebb információk itt: https://1000evestemplom.hu/epuletlatogatas/

A prépostság maradványainak a hátteret a Szent Mihály-hegy adja

Szóval tartoztam egy úttal az ördögnek, mindenesetre felvettem a bakancslistámra a romok meglátogatását, majd egyszer egy túrám végét erre kanyarítom egy szombati napon és bejelentkezem egy vezetett műemlék-bemutatásra! Most már tényleg nem volt más dolgom, mint negyed óra alatt visszasétálni Dömös központjába és megvárni egy Szentendre felé induló autóbuszt.

Ha ezt a posztot végigolvasva is érdekelnek még a Vadálló-kövek és a Prédikálószékről nyíló kilátás, egy korábbi bejegyzésem ajánlom a figyelmedbe, 2022 decemberében ugyanis Dömösől indulva a Vadálló-kövek között kapaszkodtam felfelé a Prédikálószékre, aztán folytattam az utam tovább a Dobogókőre és ereszkedtem vissza onnan Dömösre:

Panoráma körtúra Dömösről a Prédikálószéken és Dobogókőn át

Habár nem szoktam, de most megmutatom a túrám útvonalát a Cartographia 2022-es kiadású (tehát jelen pillanatban a legújabb) Pilis és Visegrádi-hegység térképén. A térképrészlet 1600x1200 pixel méretű és természetesen letölthető innen.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!