Linda Morvai • 6 nap
A Sword-part
Az utolsó partraszállási övezetbe érve még mindig nem pihenhetünk meg, hiszen ez a vidék is tele van látnivalókkal.
A D-nap éjjelének első akciójára itt került sor, amikor a brit deszantosok rohammal elfoglalták a létfontosságú hidakat – ahogy azt A leghosszabb napban láthattuk, a Call of Dutyban pedig végigjátszhattuk. A helyszín szerencsére busszal is könnyen megközelíthető Caenból kiindulva.
Az egyik fő nevezetesség a híd, amelynek egyik oldalán a táblák alapján tájékozódva bejárhatjuk azt a földdarabot, ahol a brit vitorlázógépek földet értek. A másik oldalon pedig meglátogatható az elsőként felszabadított francia épület, egy takaros kávézó, ahova akkor is érdemes betérnünk, ha semmit nem fogyasztunk, ugyanis a korábbi látogatók – főleg veteránok, illetve katonai delegációk tagjai – telerakták a falakat dedikált fotókkal és egyéb emlékekkel. Idebent egyébként azért is érdemes alaposan körülnézni, mert amúgy tilos a fotózás-videózás. Van egy hangulata…
Természetesen egy nagyobb múzeumot is találunk itt a brit ejtőernyősök emlékére, pár perc sétára a folyóparttól. Mind a korabeli tárgyak, mind a méretes diorámák lekötik a látogatókat, de olyan ritkaságok is láthatók itt, mint a vitorlázók málházásának megtervezéséhez használt miniatürizált, mérlegszerű segédeszköz. Az épület udvarán számos, másutt nemigen látható járművet is találunk, köztük egy Horsa vitorlázót és egy Cromwell páncélost. Az eredeti Pegazus-hidat is ide helyezték át, a csatornát most átszelő már egy újabb darab.
A Sword-szektor egyik kiemelt nevezetessége Ouistreham, ahova a francia rohamcsapat tört be június 6-a délelőttjén. A partvonalon sétálva számos emlékművet találunk, ideértve pl. Kieffer parancsnokét és Lord Lovatét, akiknek szobrai nagyjából egymással szemben állnak az egyik parti dűnén, de valamivel távolabb Bill Millin dudás szobrát is megtalálhatjuk.
A település központjában, az imént említett szobrok közelében található a 4. kommandó múzeuma (Musée N.4 Commando). Nem véletlen, hogy majdnem szemben áll a kaszinóval, amelyet a németek a D-nap előtt lebontottak, hogy egy bunkert építsenek a helyére. A múzeum egy nagyobb épület tövében bújik meg, de a fali dekoráció révén már messzebbről is kiszúrhatjuk. Jártam itt 1992-ben, majd 2023-ban is, és azt kell mondjam, nem sokat változott a belső. Nem akarom leszólni, de a régóta esedékes modernizálások és apróbb finomítások már nagyon ráférnének – gyanítom, ilyen célra léteznek régiós pályázatok is. A szuvenírbolt (mármint a kassza melletti kis polc) is mindössze pár cikkre szorítkozik, amit végképp nem értek, mert az innen jövő bevétel is hozzájárulhatna a korszerűsítésekhez. Ennek ellenére ajánlom az érdeklődőknek, mert kimondottan ritka tárgyi emlékekkel is szolgál, illetve mert a terepasztalok segítségével jól követhető, hogy mi is történt itt a környéken, plusz a kasszás hölgy is nagyon segítőkész. Kíváncsiságunktól függően 30-60 percet érdemes rászánni.
Ha végeztünk, érdemes még átsétálni a kilátóhoz, amely innen alig száz méterre áll. A D-napon a németek innen is tűz alatt tartották a városkába behatoló franciákat, szóval nemcsak a kilátás miatt érdemes ide feljönni, hanem hogy fentről áttekintsük egy kicsit az egykori csatateret. Tudni kell, hogy A leghosszabb nap vonatkozó felvételeit nem itt rögzítették, hanem Port-en-Bessinben (valamivel nyugatabbra). Az említett központi bunker a valóságban egy egyszintes, de nagyobb kiterjedésű betonerőd volt, amely filmen nem lett volna olyan fenyegető, mint a díszletként felépített többemeletes kaszinóépület, amit a végén látványosan össze lehetett dönteni...
Amit mindenképp érdemes megnéznünk itt, az a németek óriás megfigyelő bunkere (Le Grand Bunker), amely pár perces sétára található a központtól, stílusosan a Június hatodika út 6. szám alatt. Az üdülősor villái között komoran figyelő szögletes épület védői a partraszállás után elbarikádozták a bejáratot, majd három nap múlva megadták magukat, így a belső épségben maradt, és most alulról felfelé haladva végiglátogatható (nagyjából egy óra alatt).
A helyiségek nagy része a korszaknak megfelelő berendezettséggel mutatja, milyen körülmények között éltek és dolgoztak itt a német tüzérség megfigyelői. Sok érdekes tárgyat és élethűen felöltöztetett bábut láthatunk itt, és a betonerőd falainak sivársága is hozzáad az élményhez. A legfelső szinten pedig egy eredeti bemérőeszközön át vehetjük szemre a parti vizeket. A múzeumi rész után mind az ajándékbolt (benne a bunker 1:35-ös metszeti makettjével!), mind az épület körül elhelyezett haditechnika megér egy pár perces szemlélődést. Utóbbiak között egy 8,8 cm-es légvédelmi löveg, illetve egy, a Ryan közlegény megmentésének forgatása során használt LCVP rohamcsónak érdemel szót, amely simán az enyészeté lett volna, ha egy bizonyos Jonathan Orell (annak a brit tisztnek a fia, akinek vezetésével a bunkert átvették a kapituláló németektől) nem megy utána a portsmouthi szeméttelepen árválkodó járműnek, és nem menekíti át ide.
Az Orne-folyótól keletre találjuk ezt a ritkán említett helyet, ahol a D-nap egyik majdhogynem elfeledett akciója zajlott le. Az itteni üteget a brit ejtőernyősök hajnalban rohanták le, hogy ezzel megakadályozzák a Sword-partra érkező támadóerők megtizedelését. (Akit jobban érdekel, annak javaslom A leghosszabb nap könyvváltozatát, Ambrose D-napját, esetleg a bevetésről szóló francia képregényt.)
Azeville mellett ez is egy kiváló lehetőség arra, hogy bejárjunk egy többé-kevésbé teljes német üteget. Az egyes bunkerekben általában tematikus tárlatokat találunk, de a nyitott ütegállásokat is érdemes szemrevételezni. A bejáratnál egyébként egy C–47-es Dakota figyel (erősítendő a légideszantos témát).
Calvados megye székhelyén – az inváziós harcokban nagyrészt elpusztult, majd újjáépített városon – szinte biztosan át fogunk haladni, de érdemes itt szétnézni is. Ha itt szállunk meg, akkor legalább egy napot érdemes rászánni. A várdombra mindenképp sétáljunk fel (itt találjuk többek között a Normandiai Történeti Múzeumot és a Caeni Szépművészeti Múzeumot, ami a békésebb témák kedvelőinek ajánlott), ahogy a Szt. Péterről elnevezett templomba is benézhetünk. A városházán időszaki kiállításokat csíphetünk el, de a Férfiak és Nők Apátsága is vonzó lehet a középkori történelem szerelmeseinek. A képregények és az antikvár könyvek rajongóit pedig a Rue Froide-ba és környékére vezénylem, ahol jó pár üzlet várja a műfaj szerelmeseit.
A városban találjuk a környék egyik legnagyobb hadimúzeumát. Ha nem autóval érkezünk, akkor a központtól egy 20-25 perces sétával érhetjük el. A múzeum egyfelől az egész háborúnak emléket állít (benne olyan hangsúlyozott altémákkal, mint a nácizmus térnyerése, a megszállás mindennapjai vagy a holokauszt), másfelől természetesen a normandiai csatát is bemutatja, sőt továbbhalad a hidegháború végéig. Emellett mindig kapnak helyet időszaki kiállítások is. A bolt nagyon gazdag és változatos kínálattal bír, ne hagyjuk ki.
Külön érdekesség, hogy az épület alatt található az egykori caeni német főparancsnokság földalatti bunkere, amelyen szintén végigsétálhatunk. (Figyeljünk arra, hogy ez utóbbi kicsit eldugott! A főépület hátsó bejáratán lépjünk ki, menjünk le a lépcsőn, vagy használjuk a liftet, és ott találjuk a bunker bejáratát.)
Caen külvárosában, az egykori harcok szempontjából is lényeges Carpiquet reptér tőszomszédságában áll egy új múzeum, amely 2019-ben nyílt. A helyszín és az épület jellege (egy hangár) sokat sejtet, illetve sokat tesz a hangulat érdekében. Ez a térség múzeumai közül az egyetlen, amely kimondottan a légi hadműveletekre fókuszál.
A kiállítás gerincét repülőgép-alkatrészek, -maradványok, illetve repülőgépek másolatai alkotják. Ez utóbbiak többsége méretarányos, de a FW-190-es például kisebb (azt hiszem, 80%-os kicsinyítésű). A belépésnél rögtön érdemes eldönteni, hogy be akarunk-e ülni egy fotó kedvéért mondjuk a Spitfire fülkéjébe, a B-17-es gömbtoronyba vagy épp egy Bofors ülésére, ezek ugyanis néhány eurós extra fejében megoldhatók, és az élményt tényleg feldobják. A Spitfire-nél ráadásul bőr pilótadzsekik közül is választhatunk erre a pár percre, ami kedves figyelmesség. Megjegyzem, a gép fülkéjét anno a Pearl Harbor forgatásánál használták, Ben Affleck ült benne… A makettes vonalat sem kell nélkülöznünk, mert oldalt egy külön részleget alakítottak ki az igényes (főleg normandiai témájú) diorámáknak. Az emeleten pedig időszaki kiállítást találhatunk. 2023 nyarán például az amerikai pilótadzsekik fejlődését mutatta be egy igényes tárlat. A szuvenírbolt főleg a könyvek és egyéb kiadványok terén erős.
Normandia az elmondottakon túl is számos érdekességet nyújt (nem csak hadtörténelmi vonalon), úgyhogy az érdeklődők és az utazást tervezők mindenképp nézzék át a lehetőségeket a vonatkozó honlapokon. Én is szándékozom újabb és újabb helyekre eljutni a térségben, úgyhogy gyanítom, ki fogom még egészíteni ezeket a cikkeket. Jó tervezgetést, jó utat mindenkinek!
Ha érdekelnek a D-nappal kapcsolatos egyéb posztjaim – könyvekről, filmekről, makettekről, videójátékokról és képregényekről –, akkor
IDE KATTINTS.
