Mivel a karantén lenullázta a tervezett utazásaink listáját, a korlátozások enyhítése után úgy döntöttünk, hogy legalább helyben kirándulunk egy kicsit. Ehhez leporoltuk a blog eddigi utazásai során nem sok szerephez jutott kis autónkat és csavarogtunk egyet.

Mikor azt mondom, hogy leporoltuk, azt úgy kell érteni, hogy kiszabadítottuk két hónapnyi ráégett porréteg alól, ami London légszennyezettségét ismerve elég masszív tud lenni. Mivel az autómosók is bezártak, a lakóparkban pedig nincs vízcsap a földszinten, heteken keresztül egyre szomorúbban néztük az egyre szürkébb színt magára öltő autót. Eredetileg azt terveztem, hogy tavasszal majd befizetem egy autóápolós polírozós wellnessre, ehhez képest a végén azon gondolkodtam, hány vödör vizet kellene lehordanom, hogy le tudjam karcolgatás nélkül öblíteni róla a porréteget.

Szóval amint lehetett elmentünk egy kézi mosóba és lecsutakoltuk, majd otthon egy vödör vízzel ismét áttöröltem és kapott egy kis kézi polírt, hogy ennyivel is beljebb legyünk. Másnap ragyogó napsütés és harminc fok volt, így bepattantunk, ledobtuk a tetőt és élveztük, hogy autózás közben is le tud égni a combunk. Igen, a kabriózás meg nem énekelt velejárója, hogy már autóba ülés előtt naptejezni kell.

Szóval az előjáték után egészen a Londonhoz közeli Leybourne Lakes Country Parkig autóztunk. Nem ez volt életünk leghosszabb autókázása, mentünk mi már vele a Sandringham kastélyig is, de most ennek kell örülni. Igazából szerintem még ezzel is megsértettük a "csak létfontosságú utazás" és a "napi egy óra sportolás" előírásait. A parkoló majdnem tele volt, ami azt jelenti, hogy legalább kétszer annyi autó elfért volna, ha az először érkező suttyók gondolnának másokra is. A díj nem vág földhöz, másfél fontért négy órán át lehet parkolni.

A tucatnyi tóból álló együttest széles gyalogutak kötik össze és a körülöttük lévő réteken lehet piknikezni és napozni. Néhány helyen ki van táblázva milyen réti- és vízi növények és állatok találhatóak a tavak körül. Kíváncsi lettem volna a víz hőmérsékletére, de a vízhez elég kevés helyen lehet odaférni a sűrű növényzet miatt. Úszásra van mód, de nem ám csak olyan hűbelebalázs módjára! A honlap szerint online kell előre időpontot foglalni, kifizetni az öt fontos árat, ezért cserébe kap az ember egy (!) órányi önfeledt pancsolást. Késni vagy hamarabb érkezni nem lehet, ha a család együtt szeretne fürdőzni, akkor az egymást követő negyedóránkénti időpontokat kell lefoglalni. Ja és minden fürdőzőnek kötelező bóját viselnie. Elég enyhe szabályozás, én a honlap felületes elolvasása után azt tippeltem, hogy csak pórázon engednek be, de ezek szerint nem sikerült túloznom. Mondjuk én már semmin nem lepődök meg azután, hogy a charltoni strandon láttam, hogy csak úgy mehet valaki a mélyvízbe, hogy előtte "levizsgázik" a vízimentőnél és kap egy karszalagot, hogy fenn tud maradni a vízen. Az úszás mellett lehet búvárkodni és paddle boardozni. Csónakázni vagy vízibiciklizni nem, ahhoz gondolom már nehézgépkezelői engedély kellene.

Néhány tavat körbesétáltunk - a szembejövőkkel megpróbálva tartani a távolságot - de mivel nem túl látványos a hely, inkább heverésztünk egy kicsit a napon ahelyett, hogy bejártuk volna az egészet.. A kocsihoz visszafelé egy csapat kacsát megpróbáltam a fényképhez beállítani, de a vízbe dobott kis kavicsokkal nem tudtam átverni őket.

Hazafelé egy kis kerülőt tettünk és Rochester felé autóztunk. Ez egy aranyos kis városka a Medway folyó partján, Londonból vonattal is ki lehet utazni egy városnézésre. A központban a Rochester kastély magasodik a város fölé, annakidején egyszerre védte a folyót és a London felé vezető főutat. Előtte a folyóparton tágas parkban lehet élvezni a látképet. Az épület elég jó állapotban amaradt meg, a falak és tornyai is állnak. Látogatni most nem lehet, de érdemes körbejárni. Nem töltöttünk sok időt, épp csak körbenéztünk kicsit, de lehet, hogy visszatérünk még egy kicsivel nagyobb sétát tenni Strood-Rochester-Borstal körül.

Hazafelé kényelmesen végigdöngettünk az A2 autópályán, szintén leengedett tetővel. Mondjuk 70 mérföld per óra (~110 km/h) sebességnél ebben a kocsiban már kicsit viszket az ember feje teteje a menetszéltől, de ez legyen a legnagyobb gondunk!

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.