Vendégposzt következik, párom kivételesen nélkülem, egy ismerősével látogatott el Belfastba és a Giant's Causewayhez egy hétvégi városnézésre, ő számol be a hétvégi kirándulásról.

Lengyelország második legnépesebb városa régóta kedvelt úti cél, a mi radarunkon is rajta volt évek óta. Szerencsére a népszerűsége ellenére sem lett annyira negatív értelemben turistás, mint Prága, úgyhogy tökéletes hétvégénk volt.

A Lisszabontól 30 kilométerre, a Sintra-Cascais nemzeti parkban fekvő kisváros népszerű turistalátványosság. A város körüli hegyvidéki erdőkben elszórt kastélyok és rezidenciák a nyomai annak, hogyan töltötte a nyarat a várostól és a kánikulától távol az egykori királyi és főúri réteg.

Húszas éveink közepén (azaz nem ma) már jártunk párommal Lisszabonban, de egy percig sem haboztunk, hogy újra felkeressük ezt a sokszinű, zsibongó várost és a közelben lévő történelmi Sintra települést. Négy napunk volt bejárni az összes látnivalót, ezért egy percig sem pihentünk.

Isztambullal kapcsolatban csak egy félelmem volt: nehogy a török piaci árusok ugyanolyan lehúzósak, átverősek és erőszakosak legyenek, mint a marokkóiak vagy az egyiptomiak. Nos, abszolút pozitív csalódás lett a vége, kiderült, hogy csak a török állam húz le, a magánemberek nem.

A hong kongi és bangkoki különleges helyek után itthon is sikerült két olyan hotelt meglátogatni, ahova nem gondoltam volna, hogy valaha is beteszem a lábam vendégként. Nem mintha nem szerettem volna, (sőt), hanem azért, mert nehéz megindokolni a hotelt olyan városokban, ahol egyébként lakik az…

Nehéz egy olyan helyről írni, amit jól ismer az ember, mert már észre sem veszi a szépségét és különlegességét. Ilyen nekem Lillafüred, melynek létezését miskolciként természetesnek vettem és nem is érzékeltem, milyen különleges hely. Sokszor elmentem mellette, de most egy családi hétvége arra…

Az egyik áprilisi hétvégén újabb belföldi városnézésre indultunk, Londonból ez félórányi repülőutat jelentett. Azt számolgattam, hogy a repülőtéri transzfert és az ottani várakozást beleszámolva mehettünk volna vonattal is Machesterbe, de addigra már megvoltak a repülőjegyek. Angliában a vonatozás…

A glasgow-i villámhétvége utáni héten egy másik várost néztünk meg, ezúttal Németországba ugrottunk át. Párom kolbászozást tervezett, csak azt felejtette el, hogy Bajoroszág nem egyenlő Németországgal, így maradt a rántotthúsozás.

Glasgow nevét már általános iskolában megtanultam, mert egyik évben onnan jöttek látogatóba kisdiákok a magyar családokhoz. Az üdültetés több szempontból sem a tervek szerint alakult, ezért következő évben a szüleim úgy döntöttek, nem engednek el olyan családhoz aludni, ahol a gyerek rajzán anya…

A tavaly januári athéni városnézés sikerén felbuzdulva ismét egy dél-európai városnézést terveztünk januárra. Most is sikerült jó időt kifognunk, a tél ellenére napsütésben tudtuk bejárni a várost.

Páromat elég hamar el szokta kezdeni nyomasztani a tél, pontosabban a nyár hiánya, ezért kitalálta, hogy ugorjunk el egy kis napsütésért Dél-Spanyolországba. Lyonhoz hasonlóan alig több, mint 24 órát töltöttünk a városban amit én már kicsit extrémnek tartok.

Mivel bérből és fizetésből élünk, egyértelmű, hogy dolgoznunk kell és csak véges számú szabadnapunk van egy évben. Nem mintha ez kicsit is zavarná páromat, mert a szabadnapok elfogytával átállt a rövid hétvégi utazásokra. Végülis, ha Washingtonra egy hétvégét szántunk, Lyonra csak elég lesz egy nap,…

Newcastle, vagy teljes nevén Newcastle upon Tyne Anglia legészakibb nagyvárosa, a sziget keleti oldalán, a parttól nem messze helyezkedik el. Ideális célpont egy kis belföldi városnézésre, vonattal és repülővel sem vészes az út Londonból.

Mindig öröm, de egyben nehézség is olyan városról írnom, ahol a sok látnivaló helyett a hely hangulatát és vibrálását kell megfogni. Öröm, mert egy kellemes látogatáson vagyunk túl, de nehéz, mert a látnivalók felsorolása és a hasznos információk mellett egy sokkal nehezebb érzést kell átadnom.

Az észak-rajna-vesztfáliai utunk második felét Düsseldorftól kicsivel délebbre folytattuk. Egy kiadós reggeli, egy káromkodós jegyvásárlás és egy német sajtos perec beszerzés után már robogtunk is Köln felé a német Regionalbahn szerelvényen. Párom az emeleten akart ülni, de miután kifejtettem, hogy…

Az sem kevés, mikor egy hétvége alatt járunk be egy nagyvárost, de még fárasztóbb, mikor három nap alatt négy kisebbet. Ez a bejegyzés a hétvégi kiruccanás első felét, Düsseldorfot és Wuppertalt tartalmazza, hamarosan jön a második rész.

A hétvégén hallott sok magyar szóból úgy gondolom, hogy honfitársaink körében is népszerű ez az Alpok északi lábánál fekvő csodálatos város. Nem csoda, Magyarországról vonattal könnyen elérhető, nekünk Londonból maradt a repülő.

Nem sok hatezer fős kisváros vagy falu mondhatja el magáról a világon, hogy nemzetközi repülőtere van, méghozzá nem is kicsi. Billund repülőtere viszont évente 3 milliós utasforgalommal büszkélkedhet, aminek két oka van:

A zágrábi városnézés egy újabb, "Nézzük meg, hova megy repülőgép a Heathrow hármas terminálról" típusú tervezés eredménye volt. Athénhoz hasonlóan egyszer már majdnem eljutottunk oda, csak a járvány miatt le kellett mondanunk.