Zágráb
A zágrábi városnézés egy újabb, "Nézzük meg, hova megy repülőgép a Heathrow hármas terminálról" típusú tervezés eredménye volt. Athénhoz hasonlóan egyszer már majdnem eljutottunk oda, csak a járvány miatt le kellett mondanunk.
A zágrábi repülőtér új épületét 2017-ben adták át és a gyér forgalom, meg a járvány miatt kieső két év miatt még mindig olyan, mintha új lenne. Az indulási csarnokban, a szemkápráztatóan sűrű rácsos szerkezet alatt, hatalmas üres terek vannak, van bővítési potenciál az épületen belül a jövőbeli forgalomhoz. Az épület előtt egy nagy parkoló terül el, melynek túloldaláról indul a városba a busz. Az egyedüli gond a 15 perces úttal, hogy a busz félóránként jár, így elég rizikós erre hagyatkozni. Jegyet az érkezési csarnok "Tisak" újságárusánál lehet venni, ahogy az egész városban. Ha azok zárva vannak, vagy nincs a környéken egy sem, akkor a járműveken is lehet a sofőrtől vásárolni kicsivel magasabb áron.
Pénzváltáshoz és vásárláshoz nem árt tudni, hogy bár sok helyen láthatóak még árak kunában, Horvátország 2023-ban bevezette az eurót és már csak azt fogadják el. Nekünk ez valahogy kimaradt és mivel helyi valutákat már évek óta nem váltunk, csak ott szembesültünk vele, hogy nincs is szükség kunára.
A város tömegközlekedésével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. A közlekedési vállalat honlapja elég hiányos és csak alap információkat tartalmaz. Mikor a busz menetrendet kerestem, egy 2017-es pdf-et töltött le. Városi járattérkép nincs, amit találtam az valószínűleg a távolsági vonalakat tartalmazta.
A város elvileg két zónával rendelkezik, de sehol nem találtam információt, hogy hol húzódik a zónahatár, pedig emiatt a repülőtéri buszon két jegyet kellene érvényesíteni. Addig kerestem a térképet és bármilyen információt erről, míg meg nem érkeztünk, így spóroltunk egy jegyet. A jegyrendszer elég egyszerű, 30-60-90 perces és 1-3 napi jegyek érhetőek el papír formában, melyeket a városban elszórt Tisak nevű újságárusoknál lehet venni. A járatok gyakran késnek vagy kimaradnak, a megállókban lévő kijelzőkön is ugrálnak az érkezési idők, az online tervezőkre meg végképp nem lehet hagyatkozni. A belvárosban a villamosok adják a közlekedés gerincét, mert a sétálóutcákba a buszok nem hajtanak be, metró pedig nincs.
A buszok modern, alacsonypadlós kivitelűek, a villamosok között vannak modern és régi, mondjuk úgy nosztalgia darabok is. A villamosok egy vezetőállással rendelkeznek, így hátul egy VIP résznek kinéző üléssor van. A nálunk megszokottól eltérően minden járműtípus ugyanolyan "BKV-kék" színű.
A városnézést a Jellasicsról elnevezett főtéren érdemes kezdeni, mert ide fut be a villamosvonalak többsége. Ha vonattal érkezünk a városba, akkor a főpályaudvar északi oldalán elterülő hosszúkás parkon keresztül juthatunk a belvárosba. A gondozott parkban számos szökőkút illetve szobor mellett haladunk el, ha a gyaloglást választjuk a villamos helyett. A négyszögletes, kövezett tér közepén a névadó lovasszobra áll, a teret pedig kávézók és boltok veszik körbe.
A belváros sétálóutcáit a gépjárműforgalomtól mentesen járhatjuk be, de vigyázzunk, mert villamosok azért közlekednek. A Jellasics tértől egy utcával északabbra, egy lépcső tetején lévő teraszon található a Dolac piac, ahol hétvégén zöldség-gyümölcs, hús- és haláru, valamint némi szuvenír is beszerezhető. Innen már látszik a katedrális két magas tornya, melyek a 2020-as, elég erős földrengés alatt elszenvedett károk helyreállítási munkálatainak idejére masszív állványzatot kaptak. Ezek egyébként szakmai körökben a méretük és kialakításuk miatt világhírűek, mert nem a földre, hanem a tornyokra vannak erősítve. A katedrális a munkálatok idejére zárva tart, ezért csak kívülről lehet megnézni.
A Jellasics tértől nyugati irányban egy klasszikus belvárosi sétálóutca húzódik boltokkal, pékségekkel és kávézókkal. Az első keresztutcában egy rövid siklót találunk, mely a Felsővárosnak hívott óvárosba visz fel. A budaihoz képest elég rövid siklóra külön kell jegyet váltani, ami nem igazán éri meg, mert a dombra vezető számos ösvény és lépcső, beleértve a sikló mellettit, sem megerőltető. A sikló felső állomásánál, a Lotrščak torony tövében egy kis kilátóterasz van, ahonnan a város déli részére nyílik panoráma. Ha a keleti részt is meg szeretnénk nézni, ahhoz egy kicsit odébb kell gyalogolni egy másik teraszhoz.
A torony két dologról nevezetes: az egyik, hogy 1266-ban épült a város déli oldalának védelmére, a másik pedig az, hogy az ablakából ágyútűzzel jelzik a delet. Aki azt gondolja, hogy ez valami kapszlis pisztolyos bohóckodás, annak jelzem, hogy előtte én is ezt gondoltam, de nem, ez k**** hangos robbanás. A lövést némi füst és szálldogálló hamu követi. Még úgy is meglepett a "lövés" ereje, hogy félig fel voltunk rá készülve, mert mellettünk egy turistacsoport vezetője hangosan figyelmeztette az embereit, hogy két kézzel fogják a telefonokat és kamerákat.
A torony melletti utca a Szt. Márk téren álló Szt. Márk templomhoz vezet, melynek színes teteje a legnagyobb és jelenleg egyedüli látványossága, mert a tér és a templom le van zárva. A templom az 1200-as években épült a Felsőváros, azaz a mai óváros kialakulásakor, de a színes tetőcserepeket csak az 1870-es években kapta. Útközben, ha van kedvünk betérni, megnézhetjük a Felbomlott kapcsolatok múzeumát (Museum of Broken Relationships), mely az emberek által beküldött tárgyakon keresztül meséli el a kapcsolatukat és néha vicces, néha durva elválásukat. Mi ezt kihagytuk, mert egy kicsit furának tartottuk vadidegen emberek válási történeteit olvasgatni.
A felsőváros dombja alatt egyébként egy II. világháborús alagútrendszer húzódik, melynek leghosszabb, kelet-nyugati irányú tárnája látogatható. A nyugati bejáratot könnyű megtalálni mert a várba vezető ösvény aljánál található, a keleti vége azonban egy ház belső udvarából indul. Az alagút nem különösebben látványos, hacsak nincs benne éppen valamilyen kiállítás, viszont kitűnően visszhangzik.
A hagyományos látnivalók mellett egy különleges installáció is található a városban. Nem mondom, hogy minden elemét érdemes felkeresni, de a belvárosban lévők közül egyik-másik útba ejthető. A városban ugyanis létrehozták a naprendszer kicsinyített és méretarányos mását. A központban egy két méter magas rézgömb szimbolizálja a Napot, ami körül távolság- és méretarányosan szórták el a bolygókat. Nem is gondolná az ember, hogy a két méteres Naphoz képest a belső bolygók csak borsó méretű bogyók egy fémtáblára erősítve. Némileg torzítja az installációt, hogy egy építkezés miatt a Napot elmozdították az eredeti helyéről és a Nemzeti Színház melletti irodaház előtt állították fel, kimozdítva a középpontból. Ráadásul alaposan össze is van firkálva, mert ennek a mérete elég nagy ahhoz, hogy felkeltse a sutyerákok figyelmét.
Ha van időnk, a pályaudvar déli kijárata szinte közvetlenül egy grandiózus parkba vezet, aminek a pályaudvarhoz közeli végén kapott helyet a Homeland Memorial emlékmű és egy örökmécses, délebbre pedig Franjo Tudman, Horvátország első miniszterelnökének a szobra és szökőkutak. Sajnos ez a zöldfelület inkább egy megalomán városépítészeti projekt eredménye, mintsem használható zöldfelület, mert egy nagyforgalmú út közepén helyezkedik el és sem fák vagy bokrok, sem padok nincsenek.
Múzeumokba ritkán szoktunk menni a rövid városnézések alatt, de most kivételt tettünk. A belvárostól pár villamosmegállóra található a Nicola Tesla műszaki múzeum, mely felnőtteknek négy euró, gyerekeknek pedig három euró ellenében látogatható. A múzeum az átfogni kívánt tartalomhoz képest egy közepes méretű csarnokban kapott helyet és a műszaki tudományok néhány területéből mutat be részleteket a teljesség igénye nélkül. Ami nagyon megtetszett, az a gépjárművek között kiállított vagány három személyes horvát elektromos koncepcióautó 2010-ből (!), melynek már akkor LED-es hátsó lámpája és süllyesztett kilincse volt. A múzeum egyébként a nevéhez méltóan Tesla munkásságáról és az elektromossággal kapcsolatos érdekességekről külön bemutatókat tart angolul és horvátul.
A városnézés mellett szokás szerint a gasztronómiai érdekességeket sem hagytuk ki. A konyhájuk ízvilága - mint látni fogjuk, néhány kivételtől eltekintve - nem meglepő módon közel áll a mi ízlésvilágunkhoz. A töltött káposzta, sült kolbászok vagy a sajttal-sonkával töltött húsok ugyanúgy megtalálhatóak az étlapon, mint nálunk.
Utóbbiból egy brutális változatot volt szerencsém legyűrni: a két sonkával töltött rántott csirke tekercs még le is volt öntve egy finom paradicsomos, gombás szósszal, amitől mennyei lett az egész. A köretként tálalt gnocchikhoz szinte hozzá sem nyúltam. Párom töltött káposztája csak annyiban különbözött a hazaitól, hogy kevésbé savanyú káposztából készült. Egyébként több étteremben is azt láttuk, hogy a töltött káposzta mellé krumplipürét adnak. Érdekes kombináció, nekem eszembe sem jutna.
Jellegzetes ételük a mlinci nevű sült tészta, melyet főtt vagy sült hússal szervíroznak. A tészta része nem nagy durranás, az élvezeti értékét nagyban emeli a főtt vagy sült hús.
Ami viszont nagyon nem ízlett, az a tejszínes-túrós sült tésztájuk, ami strukli néven fut. Van édes és sós változata is, mi a sós verziók közül az alap és a paprikás ízesítésűt kóstoltuk, de annyira ízetlen volt, hogy otthagytam. Pöpec kis étel lenne egyébként, ha dobnának bele bár bacon és/vagy kolbász kockát, kis borsot és fokhagymát, esetleg egy kis zöldfűszert, de így magában elég semmilyen, nem is ennék mégegyszer.
Mikor párom egy pillanatra nem figyelt, beugrottam egy pékségbe és kipróbáltam a burek nevű péksütit. Ez egy leveles tésztával készülő tekercs, melybe húst, zöldséget vagy édes tölteléket tesznek. Nekem ízlett, egy gyors életmentőnek pont jó.
A kétnapos tapasztalatokat összefoglalva azt tudom mondani, hogy a város Budapesthez képest gyengébb tömegközlekedéssel rendelkezik, viszont az utcák tisztábbak és rendezettebbek. Értsd: nincs térdig érő gaz a szegélykő mellett és az elmúlt pár tél alatt kiszórt homok sincs felgyűlve az út szélén. Viszont közép-európai szokáshoz híven minden tele van graffitizve, az nem túl üdítő. Nyilván Horvátországnak nem ez a legerősebb turista csalogató helye, de simán megér egy hétvégi városnézést, vagy egy megállót a tengerpart felé.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
