Páromat elég hamar el szokta kezdeni nyomasztani a tél, pontosabban a nyár hiánya, ezért kitalálta, hogy ugorjunk el egy kis napsütésért Dél-Spanyolországba. Lyonhoz hasonlóan alig több, mint 24 órát töltöttünk a városban amit én már kicsit extrémnek tartok.

Alicante sok más európai városhoz hasonlóan (Bordeaux, Valencia, Nizza és még sorolhatnám) nem a látnivalókról, hanem az életérzés megtapasztalásáról szól. Itt nem áll az ember sorba egy szépművészeti alkotásért, nem fizet belépőt egy mutatványért, egyszerűen csak beleolvad a tömegbe és sodródik a város hangulatával. Ezen sokat segített, hogy a kis hotel első emeleti sarokszobája a tengerparta nézett, így kora reggeltől késő estig részesei lehettünk a forgatagnak az erkélyről is. És persze hajnali egykor is, mikor nem is akartunk részesei lenni a város néhány látogatójának hazafelé tartó vánszorgásának. Na mindegy, kezdjünk bele:

A repülőtérről gyerekjáték a bejutás a városba, a terminál indulási szintjéről induló C6 busz egyenesen bevisz a városközpontba és egy hatalmas kört leírva már megy is vissza. A buszon lehet készpénzzel vagy érintős bankkártyával fizetni, a jegy 4.5 euró. Egyébként Budapestről könnyű eljutni ide, több fapados légitársaságnak is van közvetlen járata. 

A város elsőként elénk táruló látványossága a tengerparti promenád. A széles, pálmafákkal szegélyezett és a város kvázi jelképének is számító mintával kirakott sétány a nizzai városképet juttatta eszembe, de be kell valljam, a francia város egy fokkal elegánsabb. A pálmafák alatt szuvenír bódék sorakoznak, a szokásos csecsebecsékkel. A belváros előtti tengerpartot a yacht kikötő uralja, mögötte a hullámtörő gáttal, melyhez a tengerjáró hajók kötnek ki. A kikötő északi végén, a hullámtörő gát tövében található az Escala la reina, azaz a Királynő lépcsője egy vízben álló szoborral.

A part innen észak felé egy homokos strand, amely még novemberben is vonzott embereket, bár inkább a homok, mint a víz. Nyáron ha itt teltház van, érdemes a partról induló villamossal akár a hatalmas San Juan strandig is kimenni.

A promenád és a strand mögött húzódik a belváros, melynek utcái közül a gépjármű forgalom ki van tiltva, helyettük az éttermek asztalai foglalják el a helyet. A legérdekesebb a San Francisco utca, melyen különböző méretű és alakú mesebeli gombák szobrai sorakoznak. Az utcákon mindenféle bár és étterem megtalálható, mindenképp érdemes kipróbálni őket. Néhány helyen az utcára nyíló ablaknál is van ital kiszolgálás. Az éttermek nagy része délben és este is nyitva van, spanyol szokás szerint a kettő között egy pár órás siestával, mikor maximum a bár van nyitva. Este – szintén spanyol szokás szerint – későn kezdődik a vacsoraidő, a konyha a legtöbb helyen nyolc óra körül nyit és késő estig nyitva van.

Napközben, vasárnap kivételével, érdemes felkeresni egy piacot is, ahol általában szintén lehet enni. Ha valamelyik standnál zsibongó tömeget látunk, biztosan jó helyen járunk. Ezeknél a standoknál helyi borokat, söröket illetve helyi sajt-, sonka- és kolbász válogatásokat lehet kóstolni. Az helyiek pedig itt (is) hangos szociális életet élnek. Egy ilyen piacra jó példa a Mercat Central d'Alacant, melynek pincéje rejti a legtöbb ilyen standot.

Ebéd után úgy döntöttük felmászunk a város fölé magasodó Castell de Santa Bàrbara erődhöz, bár lentről irgalmatlan magasnak tűnt a hegy. A belvárosból indulva a dél-nyugati oldalon egy gyalogos szerpentinen tudjuk kiköpni a tüdőnket, az izzadásért cserébe az alsó részen hangulatos házak között kanyarog a szűk utca, a középső részen rezidens macskákat lehet etetni és simogatni, a felső részen pedig már minden mindegy. Utunk a híres kék virágcserepes ház mellett megy el, sorba lehet állni fotók készítéséhez. A tengerpartról lifttel is fel lehet jutni, a jegy 2.7 euró plusz a sorbanállás. De vannak shuttle buszok, és a taxi is felvisz pár euróért. Maga a belépés ingyenes, cserébe a szuvenír bolton keresztül lehet be- és kijutni. A várkapu az északi oldalon van, innen még a váron belül is mászni kell a legmagasabb pontig. A több részre tagolt vár egyes teraszairól más és más irányban lehet kilátni, a legmagasabb terasz pont a belvárosra néz.

Ez a rövid városnézés elég volt arra, hogy egy kis napsütéssel, finom ételekkel és egy kis spanyol életérzéssel feltöltődve menjünk haza. Ezután úgy tudunk visszajönni majd nyáron, hogy a városnézésre már nem kell időt szánni, lehet a strandolásra fókuszálni.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.