Newcastle, vagy teljes nevén Newcastle upon Tyne Anglia legészakibb nagyvárosa, a sziget keleti oldalán, a parttól nem messze helyezkedik el. Ideális célpont egy kis belföldi városnézésre, vonattal és repülővel sem vészes az út Londonból.

Londonból hivatalosan másfél óra a repülőút, de általában háromnegyed- egy óra alatt teljesítik a gépek ezt a távot. Amit imádok a belföldi repülésben, az a gyors kijutás a repülőtérről. Nincs útlevél ellenőrzés, csak kisétál az ember és kész. Vonattal az út három óra lenne, ami sokkal többnek tűnik, de nem olyan vészes, ha belevesszük a reptérre való kijutás és várakozás idejét is. Magyarországról sajnos nincs közvetlen járat, KLM-mel Amszterdamon, Lufthansával Frankfurton keresztül lehet eljutni. Mivel látogatóba jöttünk, abban a szokatlan luxusban volt részünk, hogy a repülőtéren vártak ránk kocsival.

Az első nap (fele) a belváros bejárásával telt. Az aránylag kicsi belvárosban sok sétálóutca van. Ezek némelyikére ráfér a felújítás, jó hír, hogy már kint vannak a tájékoztató táblák, így már nem sokáig kell nézni az aszfalttal kitöltött töredezett burkolatot. A főutcákon sorakozó híres nemzetközi márkák mellett meg lehet találni a helyi kisebb cégeket is, igaz azokhoz nem árt bekkukkantani a boltíves átjárókba.

A belvárosban álló Grey's Monument az angol miniszterelnöknek, 2nd Earl Greynek állít emléket. A toronyszerű emlékmű tetejére fel lehet menni, de csak szervezett túra keretében és nem árt tudni, hogy kicsit kúszni-mászni kell a bejutáshoz, aztán pedig a lépcsőzés is szűk. 

Örömömre volt piac is, a Grainger Market, ahol a szokásos zöldség-gyümölcs-hentes mellett helyi termékeket is lehetett venni. Gyorsan vettem is egy tisztességes méretű, Angliában nagyon népszerű (értsd: eddig terjed a péksütemény választék) sausage rollt, azaz kolbásszal töltött péksüteményt. Az angol kolbász, főleg ebbe a péksüteménybe töltött változata elég messze van a magyar kolbászoktól, de ez angliai viszonylatban finom volt. Egyébként az ország legismertebb és legelterjedtebb pékség-lánca, a Greggs a városból származik, nem véletlen, hogy szinte minden sarkon van egy üzletük.

A piacon olyat láttam, amit nem gondoltam volna, hogy létezik. A piacgondnokság egyik irodája ugyanis mérlegelőként működik. Ebben nem is a létezése a legmeglepőbb, hiszen egy piacon előfordulhat, hogy mérlegelni kell az árukat, hanem hogy az áruk helyett embereket mérnek. Azok bemennek, fizetnek, majd mérlegen lemérik őket és mennek tovább. Elképesztő.

Sétánk során útbaejtettük a Newcastle katedrálist és a newcastle-i várat is. Utóbbi talán a legkompaktabb kis vár, amit eddig láttam. A mellette futó vasút építésekor állítólag le is akarták bontani, de aztán mégis megmentették, nem mintha nem lenne elég vár a szigeten. Belépőt a szomszéd épületben lehet venni, felnőtteknek 12.5 fontért. Ezt kihagytuk, helyette a vár melletti High Level Bridge-n sétáltunk át. Érdekes a híd, a felső szinten vonatok járnak, az alsó szinten pedig egysávos út és gyalogos járda van. A folyó két partja elég magas, a part két tetejét köti össze ez a híd, innen jön a neve. A hídról jó a kilátás a szintén a két magas partot összekötő Tyne nevű acél ívhídra, mely a város egyik nevezetessége és az alacsonyabban lévő Swing "forgó" hídra, melyet elforgatva tudnak utat adni a hajóknak.

A túloldalon betértünk a vagányul kinéző, üveg- és fémburkolatú Glasshouse zene központba, ahol éppen a BBC által szervezett éves Proms zenei rendezvény mini koncertje zajlott, háttérben a folyó völgyével. Hallgattuk egy darabig, közben pedig megebédeltünk az épület éttermében.

Ha már a folyóparton voltunk, beugrottunk a Baltic Centre kortárs múzeum, egykor malomként üzemelő toronyépületébe is. Bevallom őszintén, nem a kiállításokért, hanem a felső emeleti kilátásért. Van egy kis terasz is az épület oldalában, de azt, csakúgy mint az épület bármilyen kiszögellését, a sirályok használják WC-nek.

Az épület előtt áll a folyón szó szerint átívelő Millenium gyalogoshíd, mely egy vízszintes hídpálya és egy függőleges kábeltartó ívből áll. A hidat 45 fokban fel lehet nyitni és akkor a két ív alatt át lehet hajózni. Ha a hídról elnézünk a folyón felfelé, akkor hat másik hidat láthatunk egy másfél kilométeres szakaszon belül.

Másnap a közeli Tynemouthba ugrottunk ki, hogy a tengerpartot élvezzük. Ide még a newcastle-i metró is kimegy, úgyhogy igazán könnyű az eljutás. Az egykori vasútállomás ma már metróállomásként működik, a felhagyott vágányok miatt extra széles peronokon hétvégente kirakodóvásár van. Mindenféle régiség és kacat mellett helyi kézművesek termékeiből is lehet vásárolni.

Innen egy laza séta a tengerpart, mi a parton álló kastély felé kerültünk a strandolás előtt. A magas szirten álló kastély tövében található egy kis homokos öböl, de ha itt sokan vannak, érdemesebb elsétálni északi irányban a sokkal nagyobb Long Sands strandra már csak azért is, mert itt büfé és éttermek is vannak. A víz nem volt rettentően hideg, de inkább napoztunk, amíg be nem borult délután az ég. A strandról egyenesen a repülőtérre kocsikáztunk, mert csak egy rövid hétvégére jöttünk.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.