Thaiföld VI.
Több, mint négy év elteltével tértünk vissza Ázsiába, méghozzá ismét Thaiföldre. Ebben némi szerepe volt a repülőjegy választásnak is, de főleg annak, hogy bőven van még mit bejárnunk ebben a hatalmas országban.
Egy London-Oslo-Doha-Bangkok útvonal végén, aránylag pihenten érkeztünk a nagyvárosba, majd első dolgunk volt pénzt váltani. Mivel Thaiföldön mindig jobbak az EUR/GBP/USD árfolyamok, mint otthon, ezért általában érkezés után váltunk. Persze nem a feltűnő helyeken lévő, lehúzó árfolyammal dolgozó váltóknál, hanem az Airport Rail Link lejárat mellett lévő kis bódékban. Az a jó, hogy a honlapjukon is fent vannak az árfolyamok, így előre eldöntheti az ember, hogy megéri-e. A pénzváltás után a jegyautomatáknál vettünk jegyet, pontosabban zsetont, mellyel csak a célállomáson lehet kiszállni. Aki ide utazik, készüljön fel, hogy az ország elképesztő mértékben készpénz alapú, az online és a bolti vásárlásokon kívül mindenhol készpénzzel kell fizetni. A készpénz után mobiltelefon SIM kártyát vettünk, mert az internet nagyban megkönnyíti az életet, ha magának szervez dolgokat az ember. Ne hagyjuk magunkat rábeszélni a "legnépszerűbb" csomagokra, a szolgáltató honlapján előre nézzük ki melyik a nekünk legjobb feltöltős csomag.
Sajnos Bangkok tömegközlekedése és jegyrendszere nincs összehangolva. A repülőtéri Airport Rail Link (ARL), a magasvasút (BTS) és a metró (MRT) jegyei és bérletei eltérőek, külön kell vásárolni. A metrón és a repülőtéri vonaton zsetonok jelentik a menetjegyet. Ezeket belépéskor oda kell érinteni a kijelzőhöz, kifelé pedig be kell dobni a nyílásba. A kötöttpályás közlekedés mellett járnak buszok is, de azt főként a helyiek használják. A folyón hajójáratok vannak, melyek különböző megállókban állnak meg, a vonalakat a hajók tatjára tűzött színes zászlók jelzik. A párszáz forintos jegyet az állomásokon vagy a hajón lehet megvenni. Ezek mellett természetesen szép számban vannak robogós és autós online taxi cégek, de egy taxihoz csak közel kell állni a járda széléhez és már dudálgatnak meg lelassítanak mellettünk, hátha kinéz nekik egy fuvar.
Első utunk a Chatuchak hétvégi piacra vezetett. Ezen a hatalmas piacon minden is van, Jézuskától géppuskáig. Nem túlzás, a piac egyes részei mintha külön osztályok lennének egy áruházban. Ruhanemű, lakásdekoráció, bútorok, szaniteráru, bizsu és szuvenír - itt minden beszerezhető. A legnagyobb márkák teljes kollekciója is megtalálható, sőt még olyan termékek is, amikről ők nem is tudnak. A boltok több hatalmas csarnokban vannak összezsúfolva, így egy fél napot is eltölthetünk a végtelen mennyiségű áru között. Mi elsősorban olyan autentikus, thai elefántos nadrágért mentünk, amit csak a turisták hordanak, de egyik ismerősünk majdnem vetetett velünk egy mosdótálat is.
Mivel legutóbb a Lumpini Park idő hiányában kimaradt, másnap elsétáltam oda. A park keleti felén a fű ki volt égve, ami miatt kicsit csalódott voltam, de szerencsére a másik oldal sokkal gondozottabb volt. A parkban mindenhol bele lehet botlani az Ázsiára jellemző, ártalmatlan sárkánydinoszauruszgyíkokba, úgyhogy nem árt a lábunk elé nézni a meglepetés elkerülése végett, ha ijedősek vagyunk. A parkban számos tó található, melyek látványos kontrasztot alkotnak a park körül álló irodaépületekkel.
Következő programunk a folyópart keleti partján álló Wat Arun megtekintése volt. Hihetetlen, de míg pár éve egy lélek nem volt és csak kettesben bóklásztunk párommal, addig most több száz másik ember választotta délutáni programjának ugyanezt. Mivel a templomcsoport közvetlenül a folyóparton áll, a legegyszerűbb a folyón fel-le közlekedő hajókkal, vagy a túlpartról ingázó komppal érkezni. A templomcsoportra szerintem egy-két órát érdemes szánni.
A folyó túlpartján, a Tah Tian hajó állomástól és a Sanam Chai metró megállótól kényelmes sétára található a Wat Pho, azaz a 46 m hosszú fekvő buddha temploma. A magas kőfallal körbevett épületegyüttesnek minden oldalon van bejárata, bárhonnan is érkezzünk. A templomcsoport egyike Thaiföld legfontosabb és leglátogatottabbjainak, alapításának ideje a homályba vész, de az biztos, hogy régebbi mint maga a város. Sajnos most épp több része is felújítás alatt van, így nem az összes épület látogatható.
Innen nem messze található a Királyi Palota, ezt a három látnivalót érdemes egy napra időzíteni. Mi a palotát most kihagytuk mert már láttuk és a belépő is drágább, mint a többi helyen. Nem mondom, hogy nem éri meg, mert a palota mellett számos látványos templom is megtekinthető, sőt még a délceg, cirka 160cm magas thai díszőrség tagjait is megcsodálhatjuk. Arra készüljünk fel, hogy férfiak csak hosszú nadrágban a nők pedig eltakart vállakkal léphetnek be. Szerencsére a bejárattal szemben is van pár butik, így gyorsan be lehet szerezni egy leheletvékony elefántos nadrágot ha addig nem tettük volna.
Csak ajánlani tudom a Wat Saket templomot, mely egy domb tetején áll, így a szerpentin megmászása után nemcsak a templomot, de a kilátást is meg lehet csodálni. Nem mondom, hogy avilág legjobb programja a hőségben lépcsőzni, de megéri a látvány. Ha egy kis kalandra vágyik valaki, oda vagy visszaúton kipróbálhatja a közeli Saen Saep csatornán közlekedő Express Boat hajójáratot, melynek a végállomása pont a templom közelében van. A hajó igen érdekes helyeken halad keresztül, egy kis betekintést adva az átlagos thai emberek hétköznapjaiba.
Természetesen nem maradhatott ki a régóta várt eredeti thai ételek végigkóstolása. Egész utunk alatt toltuk a pad thait, az ananászos rizses csirkét, a sült rizst, a frissítő, de néha csípős papaya salátát és a morning glory gőzölt zöldséget. Aki nem bírja, mindig szóljon, hogy semmit se készítsenek csípősre és akkor talán csak annyira fog csípni, ami kibírható. Persze vannak olyan ételek, mint pl. a piros vagy zöld curry, amit csak csípősre lehet csinálni és nem is érdemes próbálkozni. A szárazföldi ételek mellett rengeteg tengeri herkentyűt is találunk, sőt a bevállalósabbak még aligátorhúst vagy rovarokat, hernyókat is kipróbálhatnak. Ha többmindent szeretnénk kipróbálni, a piacokon lehet pálcikára szúrt sült húsokat, halakat, tengeri vackokat és édességeket kapni, így folyamatosan rágcsálhatunk a piac körbejárása közben.
Ha Thaiföldre látogat valaki, nem hagyhatja ki a helyi fogásokat, bár az igazi autentikus élményhez el kell fogadni, hogy Ázsiában máshogy mennek a dolgok, mint otthon. Itt teljesen normális az étkezés olyan kifőzdékben és utcai árusoknál, amiket a Nébih kérdezés nélkül zárna be és hintene be sóval, ennek ellenére valahogy mégsem halnak halomra a turisták és ha el is kap valakit a szapora, az az intenzív fűszerezésnek és különleges alapanyagoknak is betudható.
Persze nem árt készülni gyógyszerekkel és megválogatni, hogy mit eszünk, de nagy valószínűséggel pozitív élményben lesz részünk. Számos ázsiai utunk során most először először volt gondja páromnak az evéssel. Valamit összeszedett, amitől egy napig rosszul volt, a poén csak az, hogy az előző nap volt az egyetlen, mikor délben és este is étteremben ettünk és nem az utcán.
Mi csak pár napot töltöttünk most a városban, természetesen számos más látnivaló van még, arról nem is beszélve, hogy itt maga az utca forgataga is élmény. Népszerű célpont a Damnoen Saduak floating market, ahol hajókon történik a kereskedés, az árusok és a vásárlók is kis csónakokon járják be a piacot. Szintén népszerű látnivaló a Maeklong vonatos piac, ahol a hanoi-i piachoz hasonlóan az árusok a síneken kínálják a portékájukat és csak arra a kis időre rakják kicsit odébb, míg eldöcög a vonat. Ezek a városközponttól messzebb találhatóak, így érdemes szervezett kirándulás keretében menni.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
