Tajpej
A véletlenül alakult "Harminc nap - Három kontinens" túránk keretében Dubaj és Washington után landoltunk Tajpejben, a Kínai Köztársaság fővárosában. Négy napra érkeztünk a fővárosba, ennyi idő tökéletes volt a főbb látnivalók bejárására.
Indulás előtt két fontos teendőnk volt. Az egyik, hogy szokás szerint végeztünk egy kis kutatást pénzváltással kapcsolatban és arra jutottunk, hogy a legegyszerűbb érkezés után, a repülőtéren váltani. Az előzetes információk helyesek voltak, abszolút korrekt árfolyamok vannak. Ezt három módon tehetjük meg: pénzváltó automatáknál, ahol négy valutafajtát fogadnak el (USD, YEN, EUR, CNY); pénzváltó irodáknál ahol sokkal többféle valutát váltanak vagy bankautomatánál ahol helyi pénznemet vehetünk fel külföldi hitel- vagy bankkártyáról. Az árfolyam azért nem vészes, mert igazi nyereséget távozáskor realizálnak. Ha vissza akarunk váltani pénzt, akkor 100 TWD (New Taiwan Dollar), azaz kb. 1100 Ft kezelési költséget számítanak fel. Én javaslom, hogy a repülőtéren váltson mindenki pénzt, mert a belvárosban egyáltalán nem találtunk váltót, maximum bankfiókokban lehet próbálkozni, a tömegközlekedéshez és az utcai árusokhoz pedig mindenképp szükségünk lesz készpénzre.
A másik fontos dolog a Lucky Land játékra való regisztráció volt. Ez egy olyan, a külföldi turisták számára, a tajvani állam által szervezett online nyereményjáték, melyen különböző támogatásokat lehet nyerni. Az utazás előtt a honlapon kell regisztrálni és az országba érkezéskor lehet résztvenni a sorsoláson. Már a regisztrációnál el kell dönteni, hogy milyen nyereményért játszunk: ez lehet ipass vagy icash, amit a résztvevő boltokban lehet felhasználni, EasyCard, melyet a tömegközlekedéshez lehet használni, vagy Accomodation Voucher, amit a listán szereplő szállodákban lehet beváltani. Mindhárom nyeremény értéke 5000 TWD azaz kb. 55000 Ft. Én a szállás kupont javaslom, annak ellenére, hogy így eleve olyan szállást kell foglalni, ami elfogadja a kupont és helyben kell fizetni, akár nyerünk akár nem, mert a másik két nyereményt nem biztos, hogy ki tudjuk használni. Tömegközlekedésre elég nehéz ennyi pénzt költeni, még akkor is ha a vonatokat is igénybevesszük, a készpénz kártyákat pedig nem mindenhol fogadják el.
A nyerési esélyekről megoszlanak a vélemények, mi párommal mindketten nyertünk, miután beolvastattuk a regisztrációnál kapott QR kódot a repülőtér csarnokában lévő automatánál. Némi adminisztráció után meg is kaptuk a kuponokat e-mailben, így mehettünk is a városba. Több lehetőség is van bejutni a városba: ha a város dél-nyugati felén van a szállásunk, akkor a repülőtértől Taoyuanig mehetünk egy lassú vonattal, majd onnan nagysebességű vonattal a Banqiao állomásig. A város többi részére érdemesebb a közvetlen metrót használni. A Main Stationig használhatjuk az expressz, vagy a lassabb és olcsóbb kék vonalat.
A város legfőbb látványossága a Taipei 101 felhőkarcoló, mely minő véletlen, éppen 101 emelet magas. Az épület formája az ázsiai tradicionális pénzes dobozokra és pagodákra utal, de a rossz nyelvek szerint inkább egymásra pakolt kínai elviteles dobozokra hasonlít. A városban ez az egy igazán magas felhőkarcoló van, ezért biztos lehetünk benne, hogy minden irányban tökéletes a kilátás és az épületet is mindenhonnan jól látni. Ez utóbbinak példája az Elephant Trail nevű túraútvonal, mely a nevét a hegy alakjáról kapta, amire felvezet. Nem kell túl sokat beleképzelni, távolról, hunyorítva akár bele is képzelhetünk egy elefánt fejet és ormányt a hegy vonulatába, ha erre előre felhívják a figyelmet. Az ösvényt a piros metróvonal Xiangshan nevű végétől, vagy egy kicsivel közelebbi buszmegállótól gyalogolva lehet elérni. Innen végtelen hosszúnak tűnő lépcső vezet az erdőben a kilátópontokig. 35 fokban és 70% páratartalomban nem érdemes lendületesen nekiindulni, mert már az első pihenőponton kiugrik az ember szíve. Itt csak lassan, komótosan lehet haladni és még úgy sem üdítő élmény. Mivel az első kilátótól is gyönyörűen látszott az épület és a fentről érkező emberek igen megviselt állapotban voltak, úgy döntöttünk ennyi elég is volt a testmozgástól és leereszkedtünk. Az elefánt ösvény mellett más túra útvonalak is vannak, mindegyik egy-egy állatról kapta a nevét.
Ezután ideje volt magát az épületet is meglátogatni. A honlapon érdemes előre tájékozódni a jegyekről, mert más helyekhez hasonlóan itt is több opció van. Az alap jegy a 89. emeleten lévő kilátószintet, a 88. emeleten lévő szél- és földrengés csillapító súlyt és a 91. emeleten lévő kilátóteraszt foglalja magába. Plusz pénzért látogatható a 101. emeleten lévő kilátóterasz, illetve kombinált jegyeket is lehet vásárolni, melyek magukban foglalják az állatkerti belépőt vagy egy napijegyet a Maokong gondolára. Mi utóbbi kombinált jegyet választottuk és végül a helyszínen vettük meg, mert a honlap nem fogadta el a hitelkártyánkat. Szerencsére egész napra voltak szabad helyek. A new-yorki hacacáréval ellentétben itt nem húzzák az időt, a lift fél perc alatt ránt fel minket az épület tetejére, ez 1010 m/s, azaz 60 km/h sebességnek felel meg. A 89. emeleten teljesen körbe lehet menni, az ablakok előtt némi díszlet is van azoknak, akik pimpelt fényképekkel akarnak hazatérni. Ha nem csak kifelé figyelünk, akkor nem szalasztjuk el a világ egyetlen nyilvános harmonikus szél- és földrengés csillapító szerkezetét. Ez egy hatalmas acélgömb, mely az épület közepén van felfüggesztve és a tehetetlenségénél fogva csillapítja az épület ingását, a "harmonikus" pedig azt jelenti, hogy a súlya és a felfüggesztése hozzá van igazítva az épület súlyához és méretéhez. Ez az a dolog, ami ha igazán kileng, tele megy az ember gatyája. A 91. emeleten lévő kilátóterasz csalódás volt, mert csak az épület negyedét lehet körbejárni, a kör alakú terasz nagy része messze esik a négyzet alakú épület szélétől, a kilátást magas kerítés korlátozza, cserébe viszont meleg van és erős szél fúj.
Másnap a Maokong gondolát próbáltuk ki, mely a barna metróvonal végétől, illetve számos busz megállójától, a Taipei Zoo északi bejárata mellől indul a hegyekbe. A Taipei 101 torony látogatásakor a kombinált jegy mellé kaptunk egy egy éven belül bármikor felhasználható napijegyet. A gondola kis, négy-öt személyes fülkékből áll, melyek közül némelyiknek üvegpadlója van. Ha olyannal szeretnénk utazni, akkor az állomáson külön sorba kell állni. A kiinduló állomással együtt négy megállója van és mindegyiknél más látnivaló akad. Az első megálló az állatkert déli bejárata. Aki ezt is szeretné meglátogatni, annak azt javaslom, hogy időzítse a két látnivalót egy napra, a gondoláról a visszafelé úton itt szálljon ki és akkor az állatkertet a felső részről ereszkedve járhatja végig. A második a Zhinan Temple állomás, ahol minimális gyaloglás után a hatalmas, hegyoldalba épült Lingxiao palotát, a Zhinan és egy másik buddhista templomot lehet megnézni. Az épületek teraszáról fantasztikus panoráma tárul elénk.
A végállomáson egy tea termesztéssel foglalkozó falut lehet bejárni. Az állomástól balra fordulva az úton egy kis gyaloglás után számtalan étteremben és teázóban lehet enni-inni a kilátásban gyönyörködve. Arra figyeljünk oda, hogy ezek délelőtt 10-11 óra között nyitnak, előtte nem sok élet van a faluban. A hely kicsit csalódás, mert annak ellenére, hogy van potenciál a tea termesztésre épülő turizmusban, a falu kicsit szegényes és egyszerű, az elszórt teakertekben pedig elég ványadt bokrok voltak. A falu gondola állomás másik oldalára eső részén egy kis ösvény fűzi fel a falu látnivalóit, mint pl. egy kis tavat, szobrokat és teaföldeket.
Ha már arra jártunk, az állatkertet sem hagytuk ki, már csak azért sem, mert 100 dollár azaz kb. 1200 Ft volt a belépő. Hatalmas területe miatt sokat kell gyalogolni, ami a trópusi melegben kicsit megterhelő. Elsősorban pandákat mentünk nézni, mert az elefántokkal és a tevékkel való találkozás után ők következtek a listán. Persze ez a találkozó nem volt az igazi, mert csak a kifutójukban lehetett megnézni őket (28, folyamatosan az üvegfalra tapadó kínai turista feje felett). A másik kedvenc a szurikáták voltak, amiknek a derékig érő üvegfalához egészen közel lehetett menni. De a madárház sem volt rossz, ahol az egyre magasabban kanyargó ösvényről lehet élvezni a kilátást és a madarakat.
Mint sok helyen Ázsiában, itt is népszerűek az éjszakai piacok. Ezek este nyitnak az utcák közepén és mindent is lehet kapni. Sok helyi család itt tölti az estét miközben vacsoráznak, beszélgetnek, a gyerekek rohangálnak és játszanak. Én azt javaslom, hogy legalább egyszer érdemes ilyen helyen vacsorázni és mindenféle helyi ételt kipróbálni amíg a gyomrunk vagy a bátorságunk engedi. Érdemes mindent lefényképezni – szerencsés esetben mi nézegetjük majd miket ettünk, szerencsétlen esetben pedig az orvos :D A viccet félretéve, a higiéniai szabályokat helyenként lazán kezelő utcai árusoknál az esetek nagy többségében semmi bajunk nem lesz. Én elővigyázatosságként vásárlás előtt kicsit figyelem hogyan tárolják és készítik az ételt és az alapján döntök. Ha ételről van szó, az ázsiai fantázia végtelen. Puffasztott édeskrumpli golyók pálcikán, ananászos briós melyben nincs is ananász, ázsiai kolbászok, sertés belsőségek, tengeri kütyük, szusi és ázsiai levesek – van miből válogatni.
Ha van lehetőségünk, próbáljuk ki a tradicionális xiaolongbao nevű, levessel töltött, gőzölt batyut, mely a töltelék mellett egy kis, erős húsleveshez hasonló folyadékot is tartalmaz. Nekünk nagyon ízlett, csak arra kell vigyázni, hogy a folyadékkal ne forrázza le az ember a száját. Ezt a 18 hajtással készített fogást legjobban a híres Din Tai Fung étteremben készítik a Taipei 101 épület alagsorában, ahol mindig nagy sor áll csúcsidőben. Az étterembe bejelentkezéskor monitoron lehet látni a várható várakozási időt és azt,hogy melyik sorszámnál járnak.
A piacokon az ételek mellett minden más is kapható, háztartási szerektől bizsun és szuveníren át ruházatig mindent beszerezhetünk. A ruha- és cipő árusok a legmárkásabb divatházak olyan exkluzív kollekcióit árulják, amikről azok nem is tudnak. De láttunk rántott csirkemell alakú kulcstartót, mindenféle plüss állatokat és alsónemű hegyeket is. Elterjedtek a különböző nyerő automaták, és "claw machine"-ok, azaz karmos gépek. De van céllövölde és karika dobálás is.
Kevesen tudják, de a sokáig Ázsiára jellemző, de most már a világon egyre több helyen elérhető bubble tea is Tajpejről származik. Ez a frissítő tea, gyümölcslé vagy különböző zselékkel, bogyókkal, szirupokkal turbózható fel. Azt is mi mondhatjuk meg, hány százalék jeget és cukrot kérünk bele.
A belvárosban javaslom a Csang Kai Sek kínai hadvezér, elnök és diktátor emlékére létrehozott Szabadság tér megtekintését. A tér fallal körülvett területére az északi, a déli és a nyugati oldalon lévő három díszes kapun keresztül lehet bejutni. A szerény, 24 hektáros téren három, a tér méretéhez igazodó épület található. A nyugati térfélen, az északi és déli oldalon álló szimmetrikus épületpár a Nemzeti Koncertterem és a Nemzeti Színház palotája. A tér keleti oldalán áll a híres vezér moumentális emlékműve, alatta a Csang Kaj Sek emlékkönyvtárral. Az épület előtt díszőrség áll, fényesre suvickolt króm rohamsisakokban. Mikor ott jártunk épp őrségváltás volt, úgyhogy egy kis parádét is láttunk.
Utolsó programpontként a melegvizű forrásáról és fürdőiről híres Beitou városrészbe látogattunk. Ez egy kicsit messze esik a városközponttól, de érdemes rászánni az időt. A piros vonal Beitou megállójától a rózsaszín vonallal egy megállót kell utazni. Nem lehet eltéveszteni, mert ez a rózsaszín vonal teljes hossza. A metró végétől a patakot rejtő völgyben lehet a forrás felé sétálni. A völgy két oldalán a városrészben számtalan hotel és néhány fürdőház várja a turistákat és a helyieket is. A park közepén áll egy egykori fürdőépület, mely ma múzeumként mutatja be a fürdő kultúra kialakulását és a fürdőház történetét. A belépés ingyenes, a bejáratnál le kell adnunk a cipőnket és a fürdőház papucsát kell felhúznunk az épület bejárásához. A völgyben kicsivel feljebb találjuk a működő fürdőt, melynek szigorú dress code-ja van. Férfiak kizárólag fecske nadrágban, a nők pedig egyberészes fürdőruhában léphetnek be. Itt sokszor sorban állnak az emberek, hogy bejuthassanak, akár munka után is egy kis fürdőzésre – érdemes napközben próbálkozni, hátha kevesebben vannak. Bent teraszosan kialakított medencékben lehet pihenni. A völgy végében található a forróvizű forrás, mely egy gőzölgő tóba engedi a vizét. Kis fapallón körbe is lehet járni a tavat, melynek erős szagát érezhetjük is, főleg ha feltámad egy kicsit a szél.
Egy kis előre tervezéssel és ütemezett menetrenddel négy-öt nap elég a város bejárására, de Tajvan több, mint Tajpej. Ha már idáig eljut valaki, azt javaslom, hogy vonatozzon ki vidékre is, mert számos olyan város vagy falu van, amit érdemes megnézni. Most ez nekünk nem fért bele, de valószínűleg visszatérünk még.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
