A nagyvárosi nyüzsgést hátrahagyva egy nyugalmasabb szakasza következett az utazásunknak. A Bangkoktól három-négy óra buszozásra és átkelésre lévő Ko Samet egy kevésbé ismert és népszerű sziget, ezért elsőrangú relax hely.

Rengeteg cég foglalkozik transzfer szervezéssel a fővárosból, (nemcsak ide, hanem pl. Pattayára is) rendelkezésre állnak privát taxik, kisbuszok illetve nagy turista buszok is. Privát taxit online lehet találni, kis- és nagyobb buszokra jegyet pedig online vagy helyben az Ekkamai busz állomáson lehet venni. Nem kell sokat keresgélni, amint belép az ember az épületbe, az összes pénztárból, mint valami felriasztott méhkas, az árusok kiabálva ajánlgatják magukat. Mi egy kisbuszos transzfer mellett döntöttünk, mely magában foglalta a szigetre való átkelést is. Hajó tekintetében két kategória van, a 10-15 perces gyors, de zötykölődő motorcsónak (speedboat) vagy a 45 perces komp. Előbbiek több partszakaszra is járnak, érdemes a szállás alapján dönteni melyikkel kell menni. A transzfer flottul ment, a kikötőben kis elektromos golfkocsikkal vittek ki minket és a csomagokat a mólóra a cég motorcsónakjához.

A szigetre a Nadan kikötőnél egy látványos, henger alakú mólón keresztül lehet belépni és csakúgy mint sok másik szigeten, nemzeti park belépődíjat kell fizetni. A szigeten nincsenek magán autók, a közlekedést gyalog, robogóval vagy taxinak hívott platós furgonnal lehet lebonyolítani a szűk és kanyargós utakon. A díj befizetése után a kijáratnál máris a taxisok karjaiban találjuk magunkat, akik megszervezik a transzfert a szállásra. Nem érdemes kitérni előlük, főleg, ha nagy csomagokkal vagyunk, mert potom áron fuvaroznak. A tarifa egyszerű, 200 THB a furgon "bérlése" ami eloszlik az emberek között. Különböző távolságra lévő hotelek esetén a sofőrök súlyozott árat kérnek. Mi nyolcan zsúfolódtunk össze, így a nem túl messze lévő hotelig fejenként 30 THB-t fizettünk, ami aktuális árfolyamon 320 Ft-nak felelt meg.

A sziget az előzetes várakozásomhoz képest pozitív élmény volt. A neten tálálható képek unalmas tengerpartokat mutattak, féltem, hogy csalódás lesz a dolog vége, de szerencsére a képek negatív irányba csaltak. A strandok látványa ugyan elmaradt mondjuk az Ao Nang melletti Railay Beach strandjától, de azt nehéz is megugrani. A víz mindenhol kristálytiszta volt, a fehér homok és a néhol vízig érő növényzet pedig igazi trópusi látványt nyújtott.

A hotelünk a sziget nyugati felének délre néző partján, az egyik központhoz közeli parton volt. A félig elkészült épületek egy buja dzsungel idéző kert két oldalán helyezkedtek el, nagyon jól fog kinézni, ha teljesen elkészül és a növényzet is nő még egy kicsit. A reggelit azzal tették emlékezetessé, hogy a tengerparton álló bárban szolgálták fel és a homokba tett asztaloknál lehetett elfogyasztani. Nem mindennapi élmény már reggeli közben a hullámokat nézni.

Főszezon ellenére meglepően kevés ember volt, amit azért nem lehetett a sziget ismeretlenségével magyarázni, mert az éttermek és szállások kapacitása arról árulkodott, hogy láttak itt már nagyobb tömeget is. Egyes becslések szerint 2022-ben a turizmus a járvány előtti szint egyharmada volt. A legnagyobb és legforgalmasabb a sziget nyugati csücskében, a délre néző Sai Kaew Beach, ahol a széles homok sávban rengeteg étterem és bár sorakozik. Innen szerveznek sziget látogató túrákat, amik keretében egyéb kis szigeteket lehet kipróbálni, vízisízést és parasailinget is. A part mögött található a sziget főutcája, ahol a sok étterem és bár mellett bolt, gyógyszertár, mosodák és pénzváltók is találhatók. Esténként az éttermek előtti parton helyi fiatalok tűz showt adnak elő, ami a szag alapján gázolajba mártott égő rongy pörgetése és szétfröcskölése. Egyszer meg lehet nézni, de mondjuk enélkül is ki lehet bírni az estét.

Az ettől a parttól nyugatabbra található strandok sokkal kisebbek és csendesebbek, sokszor a növényzet a partig ér, ezért nehéz olyan helyet találni ahova le lehet feküdni. Szerencsére a mi szállásunk előtt volt hely pár sor babzsáknak így azokon lazultunk általában egy koktéllal. Kell egy ilyen otthonra, nem tudom, hogy tudtam eddig babzsák nélkül élni. A relaxálással nem volt gond, a nap legizgalmasabb programja a homokba fúrt lyukakból előbújó kis rákok futkosásának figyelése volt, a legstresszesebb dolog pedig a vacsora helyének és idejének eldöntése volt.

Mert természetesen itt is folytattuk a thai ételek, a helyi sörök és a mangó turmixok pusztítását. Párom a tészta alapú pad thaiért van oda, én pedig a rizses ételeket kedvelem. Kis meglepetés a massaman curry volt, ami a londoni thai éttermekben egy krémes, kicsit kókuszos curry, míg mostani utunk során mindenhol inkább enyhén csípős, paprikás curry volt. Azt hiszem utána kell járnom, hol hogyan készítik.

A sziget nyugati oldalán található, öbölben lévő Prao Beach gyönyörű, de nem érdemes oda látogatni, ha nem ott van a szállásunk, mert a nagyon keskeny parton csak a szállások napágyainak van hely. A part déli részén van szabad strand, de csak azért, mert az olyan sziklás, hogy senkinek sem kellett. Itt található egyébként a sziget egyetlen négy csillagos szállása, ez is mutatja, hogy ide még nem tört be az igazi nagybetűs turizmus és inkább az alacsonyabb árkategóriájú vendégekre építenek.

Őszintén szólva nem jártuk végig a sziget többi strandját, de a látvány hasonló mindegyiken. A sziget legnyüzsgőbb része a keleti oldal, a nyugati és déli oldal sokkal csendesebb, sokan estére átrobogóznak a központba vacsorázni. A sziget déli csücskén lévő kilátópontról szokták emberek a világ szerintem két legtúlértékeltebb látványosságát nézni: a napfelkeltét és napnyugtát. Utóbbit még csak-csak megnézem ott ahol vagyok, de kizárt dolog, hogy én hamarabb keljek mint a nap és ráadásul még el is menjek valahova megnézni azt, ami ott is megtörténik, ahol éppen vagyok.

Három éjszakát töltöttünk el ezen a barátságos, de szerencsére még elég nyugodt és csendes helyen, ez azt hiszem elég is a sziget felfedezésére. Visszafelé ugyanazzal a céggel vitettük magunkat utunk utolsó állomására, a fuvart a tengerpartól szerveztem le velük.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.