Kiotó
A fővárosban töltött pár nap – és egy villámgyors shinkansen út után – Kiotóban folytattuk a városnézést. Vonatunk a központi pályaudvarra érkezett, mely igazi intermodális csomópont: a shinkansen mellett hagyományos vasútállomás és metrómegálló is, de az épület előtt buszpályaudvar is van.
A pályaudvar mellett áll a Nidec Kyoto kilátó torony, melynek furcsa formája olyan, mintha a fő kilátószint lecsúszott volna a lábához. A tényleges kilátószint 100m magasan van, a mi fejünkben meg sem fordult felmenni a három tokiói kilátó után. A tömegközlekedést a Tokióban vásárolt Welcome Suica kártyával tudtuk használni és – az előzetes hírekkel ellentétben – fel is tudtuk tölteni az egyenleget, igaz itt is csak készpénzzel. Napijegyet csak arra a napra vettünk, mikor tudtuk, hogy sokat és sokszor fogunk utazni, a többi napon csak a Suica kártya egyenlegét használtuk. A döntéshez azt kell tudni, hogy körülbelül öt buszjegy felett éri meg a napijegy vásárlása.
Első utunk a város nyugati felén, a Katsura folyó mentén fekvő bambusz erdőhöz vezetett, aminek hangulatát az adja, hogy semmivel nem ígér többet, mint az, ami. Az akár tíz méter magasságot is elérő bambusz törzsek hajladozása és a magasban susogó levelek megnyugtató hangulatot árasztanak. Visszafelé egy másik útvonalat válaszottunk és a közeli folyópartra ereszkedtünk le és sétáltunk vissza a főutcára. Itt meg lehet nézni a Tenryu-ji templomegyüttest és a hozzá tartozó kertet némi belépődíj ellenében, a közeli főutcán pedig számtalan étterem és szuvenír bolt várja a turistákat. Ebbe a városrészbe busz és vonat is jár, utóbbi egy magántársaság HÉV-szerű vonala nosztalgia kocsikkal. Mivel ez magántársaság, külön kell jegyet venni, hiába van esetleg bérletünk.
Persze különleges templom akad a belvárosban is szép számmal. Az egyik legjelentősebb a To-ji templomegyüttes, mely a számos templom mellett egy ötemeletes pagoda épületet és egy japánkertet is magába foglal. Az egykor sokkal kiterjedtebb To-ji templomot 796-ban alapították, mikor Heijan, az akkori nevén Kyoto volt a főváros. Szintén jelentős a Nishi Hongan-ji templom komplexum, melynek első épületét 1636-ban építették. A templomokban nem lehet fényképezni, de azért kívülről meg tudom mutatni őket.
Hasonló tömegeket vonz a Kyoto vasútállomástól csak egy megállóra lévő, az Inari hegy lábánál található Ezer torii kapu. A torii hagyományos japán kaput jelent, mely szinte minden templom bejáratánál megtalálható. Ez a hely viszont úgy néz ki, mint valami hatalmas torii lerakat, mert a Fushimi Inari-taisha templom mögül induló és a hegyoldalban kanyargó ösvény mentén százszámra vannak szorosan egymás mögé állítva ezek a kapuk. Az élénksárga kapuk alatt gyalogolva el is felejti az ember, hogy egy erdőben van, amíg ki nem lép közülük. Ilyenkor viszont egészen szürreális látvány az élénksárga kígyó az erdőben, kicsit olyan, mikor egy film díszletét nézi kívülről az ember és megtörik a varázs. Az ösvény számos kis szentély és templom mellett halad egyre magasabbra a hegyoldalban. No nem kell megijedni, kényelmes erdei séta ez és nem hegymászás. A kezdetben sűrű tömeg minden templomnál vagy pihenőnél ritkul, így egyre csendesebb és nyugodtabb a séta. Séta közben nem árt visszanézni néha, mert az oszlopok eleje üres, de a hátoldalukon japán írás "olvasható". Mi a Shin-ike tóig másztunk fel, majd onnan egy másik ösvényen ereszkedtünk vissza a kiindulási pontra, de akinek van kitartása és ideje, az a kapuk alatt egészen a hegy tetejéig gyalogolhat, ahonnan némi kilátás is nyílik a városra.
Ha még nem lett volna elég a templomokból, egy másik egész napos túrát szerveztünk a Kiyomizu-dera templom köré. Ez a templom arról híres, hogy egy hegy oldalában áll hatalmas fa cölöpökön és fantasztikus panoráma nyílik a városra. A buszmegállóból egy kis kaptatás vár ránk a templomig egy sétálóutcán a számtalan kávézó, szuvenír- és kézműves bolt között. A templomegyüttes számtalan épületből áll, a fő templomhoz és a körülötte lévő teraszhoz belépőt kell fizetni. Ha megnéztük a templom épületét, a mögötte lévő ösvényen lehet tovább sétálni és egy kis séta után visszatérni a túra elejére. A séta közben pár dologra érdemes figyelni. Az első, hogy az út első szakaszáról visszanézve nagyon jó a rálátás a templomra, érdemes lőni pár képet. A másik, hogy az U kanyar után bal oldalon van egy lépcsős feljáró, ami egy kis pagodához vezet, innen megintcsak jó a kilátás. Az ösvény visszavezet a Kiyomizu-dera templom aljához, itt három sugárból folyik a víz, amit emberek a kihelyezett hosszúnyelű kanalakkal felfognak és isznak. Ezek ivása három különböző dologban hoz sikert: iskolai tanulmányok, szerelem és persze világbéke. Ja nem, hosszú élet.
A templom után a lefelé vezető kis utcákon érdemes bolyongani kicsit és a Hokan-ji templom Yasaka pagodáját is megnézni. Az oda vezető kis utca tipikus vidéki (mű)japán hangulatot áraszt, állítólag néha még gésákat is lehet látni. De szerintem inkább a több száz turista társunkat. Ha valakinek van kedve, bejárhatja a környék többi templomát is, mi így tettünk. a város felé Útba ejtettük a Kodaiji és a Yasaka templomot is, mielőtt visszatértünk volna a város forgatagába. Az egyik kis utcában felfedeztünk egy tipikus helyi éttermet, ahol nagyón jót ebédeltünk. Ezek a kis éttermek a specializált menüjükkel fontos részei a japán mindennapoknak és az Étkezés Japánban beszámolóban írtam róluk. A templom túra után átsétáltunk a Nishiki piacra, mely a luxus üzletekkel megpakolt főutcával párhuzamosan futó fedett piac. Itt minden is kapható, háztartási szerektől a zöldségeken és halárun keresztül a ruhákig.
Eddig jutottunk a városnézésben, amikor egy programváltozást kellett beiktatnunk. Az eredeti terv szerint Oszakából mentünk volna Nara városba, ami arról híres, hogy rengeteg őz van ott, akiket a turisták simogatnak, etetnek, stb. Viszont az előrejelzés azt mutatta, hogy az oszakai napjaink egyikén esős idő lesz, ezért úgy döntöttünk, hogy Kiotóból megyünk. Szerencsére mindkét városból elég jó az összeköttetés, így attól eltekintve, hogy Kiotóból kicsivel hosszabb volt az út, nem jelentett szervezésbeli problémát.
Aki stílusosan akarja megtenni az utat akár Kiotóból, akár Oszakából Narába, annak javaslom a Kintetsu Limited Express magán vasúttársaság Aoniyoshi vonatát, melynek különleges belső berendezése van. Sajnos csak hétvégente és ünnepnapokon, naponta egyszer közlekedik, a jegyeket pedig, melyeket egy hónappal előre tesznek elérhetővé hamar elkapkodják. Szerencsére mi lemaradtunk és ezért nem foglaltunk előre, ami lehetőve tette az utolsó pillanatban történő tervmódosítást. Képek forrása: kintetsu.co.jp
Japánban egyébként nagy hagyománya van a vasúti utazásnak, az ország tele van magántársaságokkal, melyek különböző vonatokat üzemeltetnek, sokszor kizárólagos joggal egy-egy vonalon. Ilyen vonat volt a Bambusz erdőhöz vagy Narához közlekedő vonat. De Japánban találhatóak a világ legexkluzívabb és legfuturisztikusabb vonatai is, melyek külseje és belső kialakítása is megdöbbentő. Ezek több napos luxus utazást kínálnak gyakran buszos túrákkal kiegészítve. Képek forrása: twilightexpress-mizukaze.jp
A Kiotó állomástól induló metró-vonat negyvenöt perc alatt ér Narába, ahol a pályaudvartól csak követni kell a tömeget. Persze nekünk párom kedvéért meg kellett állni egy híres ragacsos édességet, a mochit készítő híres helynél, ami annyit tud, hogy fapöröllyel csapkodják a tésztát, a tömeg meg filmezi aztán megveszi a leginkább takonylabdára emlékeztető valamit.
Az állomástól nem messze kezdődik a Nara park, ahol a hely messzeföldön híres főszereplői, a kis növésű sika szarvasok kószálnak a turisták között. Nulla félelem van bennük, kézből lehet etetni őket előre vásárolt, tápból sajtolt keksszel és amíg ehetnek, addig a simogatást is elviselik. Az étel reményében a fejüket többször lehajtva kunyerálnak, mert megtanulták, hogy a japánok külön értékelik ezt a mutatványt és nagyobb eséllyel kapnak enni. De ha ezután sem kerül elő jutalom, akkor elfelejthetjük a simogatást. A legfrekventáltabb részen bóklászó őzek egy idő után nyilván jóllaknak és már csak azért fogadják el a kekszet, hogy hagyja már abba a turista a tukmálást. Persze ha végképp elegük van a tömegből, vissza tudnak vonulni elkerített részekre, a végtelen erdőről nem is beszélve, szóval nincsenek agyon stresszelve.
A parkban persze más látnivaló is van. A város szélén álló Sarusawa-Ike tó a mögötte álló templom együttessel nagyon szép látvány a tó déli oldaláról. A parkban áll a Nara Nemzeti Múzeum és egy Nemzetközi Fórum épülete is, de a fő látványosság az UNESCO Világörökség táblája és a közelében álló templom. Itt a templom előtere ingyenes, de a belső templom és a körülötte lévő udvar megnézéséért már fizetni kell. A kellemes erdei séta után még ebédeltünk egyet Narában, majd visszaindultunk Kiotóba.
Másnap összecsomagoltunk és egy igazán különleges vonattal mentünk át Oszakába. Bár a két város között is jár shinkansen, de erre a távolságra nem éri meg az expressz felár. Ehelyett azt javaslom, hogy inkább válasszuk a Hankiu Kyoto vonalon közlekedő Garaku vonatot. A vonalon sűrűn járnak a vonatok, de érdemes a kétóránként járó Garaku vonathoz időzíteni az utazásunkat, mert ettől leesik az ember álla.
A vonat ugyanis kifejezetten a turisták kedvéért jár, különleges üléskiosztása és belsőépítészeti megoldásai vannak. A kidolgozott borításokat és hagyományos japán belső teret nézve az ember szinte el is felejti, hogy egy vonaton van. Az egyik kocsiban az ülések az ablak felé vannak fordítva, hogy kényelmesen lehessen nézelődni, de van olyan kocsi is, amiben egy mini japán kert kapott helyet. Az egészben pedig az a legjobb, hogy a vonat az alap vasúti jeggyel igénybe vehető.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
