Minden országnak megvannak a saját szokásai és ha az adott ország a világ másik felén van, akkor bizony elég sok és meglepő különbség lehet az otthon megszokottakhoz képest. Japán utunk során sok érdekességet tapasztaltunk az éttermekkel és étkezésekkel kapcsolatban, most megosztom mik azok.

Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy sok más ázsiai országgal ellentétben itt nem raknak villát az európaiak elé, szóval nem árt előre gyakorolni a pálcikával evést vagy hozni magunkkal műanyag villát, különben lassú és fárasztó lesz minden étkezés.

Az éttermekbe lépve sokszor látni esernyőtartókat, ide nyugodtan rakjuk be az ernyőnket, bár a hotelekben kapott, egymáshoz hasonló ernyők esetében előfordulhat, hogy valaki elviszi a miénket, ilyenkor válasszunk egy hasonlót. Szintén apró figyelmesség, hogy az asztalok mellett gyakran kosarak vagy tálcák vannak bekészítve, hogy ne a földre kelljen tenni a hátizsákokat.

A borravaló érdekes kérdés, Japánban hagyományosan nem adnak és nem várják el, ne is próbálkozzunk, mert félig-meddig sértésnek számít. Azért néhány turistacsapda hely ügyesen áthidalja ezt az apró problémát fix, fejenkénti ültetési díj felszámolásával.

A városok kis utcáiban, a lakóépületek között bújnak meg a legautentikusabb éttermek. Ezek, melyeket alig lehet a magyar felfogás szerint étteremnek hívni, sokszor családi vállalkozások, ahol apu főz és kezeli a pénzt, anyu pedig mosogat és szervíroz. Itt a pici térben egy pult egyik oldalán van a konyha, a másik oldalán pedig a vendégek ülnek egymás mellett. Vannak olyan kicsi helyek, hogyha valaki belülről ki akar jönni, az egész sornak fel kell állni, de nem ez a jellemző. Tipikusan 5-15 ember fér be, a többiek türelmesen sorban állnak a hely előtt, amíg felszabadul egy szék. Értelemszerűen ezek nem családi helyek, ide egyesével, maximum párosával ülnek be az emberek.

Ezek a helyek végtelenül specializáltak, ami azt jelenti, hogy egy ételfajta változataiból lehet választani. Láttunk olyan ramen levesezőt, ami csak sertés húsosat kínált, zöldséges vagy csirkés nem is volt opció. Egy másik helyen a marha curry étlapon annyit lehetett variálni, hogy mennyire csípjen és hány deka rizs legyen mellé. Minden helyben és frissen készül, ha eladták a napi mennyiséget, lehet, hogy be is zárnak. Mivel egyfajfa ételt főznek harminc éve, biztosak lehetünk benne, hogy az olyan is lesz, amilyennek lennie kell. Angol nyelvű menü nem biztos, hogy van, de ezen ma már segít a Google fordító, ami offline módban is működik, ha le van töltve a nyelvcsomag.

A nagyobb éttermeknél nem szóban kell rendelni, hanem a bejáratnál elhelyezett automatánál vagy az asztalon elhelyezett tableten. Az automatánál fizetés után a nyugtával le lehet ülni egy asztalhoz, ahol a pincér elveszi tőlünk és az alapján hozza a fogásokat. Tablet esetén az asztalnál lehet rendelni, az étkezés végén le kell zárni a rendelést és a pénztárnál kell fizetni. Népszerűek a futószalagos szusi éttermek, ahol folyamatosan keringenek a tányérok a szalagon és csak le kell venni amit szeretnénk enni. Más helyeken rendelni kell és szalagon érkezik a megrendelt étel.

Minden étteremben az interakció minimalizálására törekednek, de néhány hely kifejezetten erre szakosodott. Az ételt automatánál lehet megrendelni, majd a pulthoz ülni, melynél minden helynek oldalfala, a konyha felé pedig rolója van. A megrendelt ételt azon keresztül kapjuk meg, ha pedig extra kérésünk lenne, de nem akarunk beszélni, akkor kis táblákon előre megírt sablon üzenetek vannak. Ezek a helyek a kialakítás miatt nem fogadnak csoportokat, párosával még be lehet ülni, de ilyenkor is illik csendben lenni, hiszen mások pont ezért választják az ilyen helyeket.

Ha csak egy gyors és olcsó étkezést akarunk, arra találunk megoldást az éjjel-nappali boltokban. Itt hideg és meleg készételeket lehet kapni, amit akár helyben is el lehet fogyasztani, mert a boltok egy részében vannak székek bárpulttal, ráadásul meg is lehet melegíteni az ételeket. A hideg kategóriában előre csomagolt sushit, töltött rizsgolyókat (vagy háromszögeket), a meleg kategóriában komplett rizs/tészta + hús + zöldség dobozokat találunk. Nem túl gourmet étkezés, de egynek jó.

Az étkezés egy különleges válfaja a vonaton való evés. Ennek nagy hagyománya van, mely a XIX. századig nyúlik vissza. Akkoriban az árusok a peronon árulták az utasoknak a dobozba csomagolt ételeket. Ma már állomási boltokban lehet előre megvásárolni az eki-ben dobozokat, melyek neve a vasútállomás (eki) és az ételdoboz (bento) szavakból tevődik össze. Ezek között lehet kapni hideg és meleg dobozokat, a legújabbak még beépített melegítő funkcióval is el vannak látva, melynek kémiai reakcióját egy madzag kihúzásával lehet aktiválni. Pár perc és átmelegszik az egész doboz, így nem kell attól tartani, hogy az állomáson vásárolt és megmelegített étel kihűl. Arra viszont figyeljünk oda, hogy az étkezés csak a gyorsvonatokon és a shinkanseneken elfogadott, a lassú vonatokon nem illik.

A végére hagytam a meglepő dolgokat. Ázsiában nem árt résen lenni, mert belefuthatunk váratlan ételkreálmányokba. Például nagy népszerűségnek örvend a gyümölcs szendvics, ami toast kenyerek közé töltött krémből és gyümölcsdarabokból áll. Igazából olyan, mint egy igénytelen piskóta torta. Ennél megdöbbentőbb volt, hogy az egyik cukrászdában fagyitölcsérbe töltöttek különleges dolgokat. A pisztácia krém és a creme brulee teljesen rendben van, de minden átmenet nélkül ott állt mellettük a hagymás-tonhalas és a sonkás-salátás tölcsér. Azért erre kicsit felhúztam a szemöldököm.

 < Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.