Japán utunkat harmadik és befejező állomása semmivel sem nyújtott kevesebbet, mint az előző kettő. Azt hihetnénk, hogy ez ugyanolyan város, mint a többi, de valahogy ennek a hangulata is más volt, mint Tokió és Kiotó. 

Első utunk a város legmozgalmasabb, éjjel-nappal nyüzsgő Dotombori negyedbe vezetett. Ehhez a Shinsaibashi fedett bevásárlóutcán sétáltunk végig. Ezen a több, mint fél kilométer hosszú sétálóutcán minden megtalálható amire szükségünk lehet. Éttermek, ruhaboltok, szuvenír boltok sorakoznak vég nélkül egymás mellett. Az egyik áruház alsó szintjén található a Rikuro pékség üzlete, ami egy dologra specializálódott: egy sajttortának hívott sült tojáshabra, néhány mazsolával az alján. Egy (hatalmas) méretben árulják, ami páromat nem riaszotta el, így két napig nyammogtuk – hogy másnak már ezt se kelljen.

A sétálóutca a várost körbeölelő Dotombori River partján ér véget és itt kezdődik a Dotombori negyed. A csatorna mindkét oldalán hömpölyög a tömeg, az épületeken fényrekélámok villódznak, alattuk pedig éttermek és bárok állnak a cseppet sem nyugodt és csendes parton. A leghíresebb látnivaló az élelmiszer gyártó óriáscég, a Glico reklámtáblája, melynek különböző változatai 1935 óta (!) vannak jelen az egyik ház falán. Ezt a hatalmas és magasan lévő táblát elég nehéz alulról fényképezni, ezért azt javaslom, hogy az átellenes sarkon lévő többemeletes Sundrug  üzlet második emeletéről próbáljuk meg a fényképezést. Nem kell szégyenlősködni, az üzlet hatalmas feliratokkal reklámozza a lehetőséget. A másik folyóparti érdekesség egy kapszula óriáskerék, melyen a gömbölyű kapszulákban lehet fel-le utazni a ház oldalára erősített fémszerkezeten.

A csatornától délre lévő utcákban az éttermek és bárok a forgataghoz illő módokon próbálják felhívni magukra a figyelmet. A milliónyi reklámtábla és cégér között az egyik étterem felett egy hatalmas robot tarisznyarák mozgatja a lábait, egy másik felett pedig több emelet magas Gyoza tányér hirdeti az étterem menüjét. Az egész negyed olyan, mintha nem is Japánban lenne. Tokióban is pezsgett a Shibuya és Shinjuku városrész, de itt láttunk először bulinegyedekre jellemző lazaságot – és szemetet. Ez a városrész valószínűleg egyfajta szelep, ahol a fiatalok este kiszabadulhatnak kicsit a társadalom szorításából.

Első este meglepődve vettük észre, hogy a hotel előtti Midosuji Avenue összes fája színes díszkivilágítást kapott. Igen szerencsések voltunk, hogy ezt láthattuk, mert általában csak a téli időszakban látható ez a Midosuji Illumination nevű attrakció. Most kivételesen a városban rendezett Expo tiszteletére májusban is felkapcsolták a világrekord hosszúságú díszkivilágítást.

Másnap egy kis rohanás következett, két okból. Először is, ahogy az előrejelzés ígérte, egyik nap esett, ezért kényszerből a fedett bevásárlóutcán töltöttük az időt, másrészt pedig úgy döntöttünk, hogy egynapos Amazing Osaka Pass kártyát veszünk és egy nap alatt járjuk be az  összes fizetős attrakciót.

Reggel már nyitáskor ott voltunk az Umeda Sky nevű irodaépületnél a város északi részén. A kéttornyú épület kicsit olyan, mintha építés alatt állna, mert a kilátószint liftje és mozgólépcsője külön acélszerkezetként lett hozzátapasztva. A mozgólépcső különösen érdekes, mert a két torony között, a hatalmas mélység fölött halad. A kilátó az épület tetején lévő, befelé kör alakú épületrészben található. A felső szinten kültéri terasz, alatta beltéri kilátószint van. Az alsó szinten vásárolhatunk szívecskés lakatokat, melyekbe gravírozni is lehet, majd a teraszon a kijelölt rácsra ki lehet helyezni. A lakatokon lévő évszámokat elnézve nem is veszik le őket, szóval tartós befektetés.

A kilátó után következett a Tsutenkaku torony a város déli részén. A torony körüli utcák tele vannak szuvenír boltokkal és éttermekkel, de nem igazán autentikus a hely. Az eredeti torony az Eiffel torony alapján épült 1912-ben. Egy tűz után ezt lebontották és helyére épült a ma is látható, szerintem kicsit csúnyácska acélszerkezet. Az alap belépő a 87.5m magas kilátószintre érvényes, erre lehet még rádobni egy csúszdázást, egyfajta bungee jumpingot, vagy a kilátó tetején lévő kültéri teraszt. A kilátás belülről is jó, nem muszáj az eggyel fentebb lévő teraszt erőltetni.

A torony mellett található a Tennoji park, melyhez az állatkert felett vezető gyalogos hídon lehet átjutni. A híddal szemben az Oszakai Szépművészeti Múzeum ronda épülete áll, de mi nem ezért jöttünk. Az épület mögött található a Keitakuen kert, mely belépőjeggyel látogatható, kivéve az Amazing Osaka Pass esetén. A kert szokásos módon egy tó köré van rendezve, körbe lehet járni és a tóba benyúló kis házikóban is lehet pihenni.

A torony után elgyalogoltunk a Shitenno-ji templomhoz, melynek a zárt belső udvara egy karensansui, azaz száraz kert, ahol a kavicsokat barázdákba rendezik. A templom épület mellett az ötemeletes pagoda épület is látogatható. Mondjuk teljesen feleslegesen, mert a szűk toronyba nehéz volt felmászni, viszont cserébe nem sok kilátás volt fentről a lőrésszerű ablakokon keresztül.

Az első etap után visszamentünk a szállodánkba, kijelelentkeztünk és a városban töltött utolsó éjszakánkra a palota melletti szállodába jelentkeztünk be. Ezt csak azért csináltuk, mert a szobánkból és a szálloda klub szobájából is lélegzetelállító látvány nyílt a palota épületére és az azt körülvevő kertre és vizesárkokra.

Bejelentkezés után csak átsétáltunk az utca túloldalára és az északi kapun keresztül felmásztunk a palotához. A palota épülete látogatható és köszönhetően az Amazing Osaka Pass-nak nem is kellett sorban állnunk. Az egyes emeletek kiállításoknak adnak helyet a palota és a város történelméről, hétköznapjairól és lakóiról. De a lényeg a legfelső emeleten lévő terasz, ahonnan teljes panoráma nyílik a hatalmas palota kertre és a városra. Ezt semmiképp nem szabad kihagyni.

A palota déli oldalán lévő japán kertből fantasztikus képeket lehet készíteni az épülettel a háttérben. Távozás előtt még megnéztük a palota melletti hatalmas Nishinomaru kertet, de csak azért, mert ez is ingyenes volt az Amazing Osaka Pass-szal. Ez egy hatalmas füves terület, az egyetlen látványosság a palota épülete.

A nyugati Ote-mon kapun keresztül távoztunk és kívülről is megnéztük a várfalat és várárkot. A tokiói palota bejárásakor már írtam a japán kőfalakról, az oszakai 12km hosszú várfal azért is különleges, mert a keleti oldalon eléri a japán paloták között rekordnak számító 34m magasságot.

Késő délután és este már csak a szállodában pihenve élveztük a kilátást a palotára. Azt hiszem ez méltó befejezése volt a közel kéthetes útnak, mely során sok rengeteg élmény ért minket.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.