A KLM a világ legrégebbi, ma is üzemelő légitársasága és a magyar utazók körében is népszerű, ezért kíváncsi voltam, milyen a hosszútávú repülés velük. Viszont mivel már öreg és házsártos vagyok, turista helyett az egy fokkal jobb prémium turista ülést választottam.

Egy hajnali London City Airport - Amszterdam út után másfél órám volt átszállni a hírhedt Schipol repülőtéren, hogy folytathassam az utam Torontóba. A rendelkezésre álló másfél óra pont elég volt annak ellenére, hogy az érkező járat távoli állóhelyen állt meg és buszos beszállítás volt. Igaz, igyekeztem, hogy az első buszra felférjek és útlevél ellenőrzésen sem kellett átmenni, mert a nem-Schengen zónában maradtam. Így a buszból kiszállva egyenesen a tranzit részre érkeztünk és már lehetett is menni a kapuk felé.

A kapunál zónák szerint történt a beszállítás, én a "Zone 2"-ből előrekönyörögtem magam az 1-be, hogy tudjak fényképeket készíteni az üres kabinról. A prémium turista, vagy ahogy ők hívják "Premium Comfort" kabin, minden gépükön az üzleti osztály mögött helyezkedik el, ami előnyös a be- és kiszállásnál, viszont hátrány a WC-k és a nasis doboz elhelyezkedése miatt. A legközelebbi WC-k a turista osztály felénél vannak, a nasis doboz pedig a gép végében. A kabin előtt lévő konyha igazából a senki földje, mert mind a prémium turista, mind az üzleti osztály felől le van függönyözve. Útközben itt is megkérdeztem a nasis dobozt és elővettek nekem egyet, de egyébként nem rakták ki.

A kabin a szokásos 2-3-2 elrendezésű, ami két üléssel jobb, mint a turista osztály 3-3-3 kiosztása. A szék néhány részlettől eltekintve ugyanaz, mint a már tesztelt American Airlines szék, például itt a kijelző alatt egy kisebb második zseb van. Az asztal az egyik karfából hajtható ki és annak ellenére merev és stabil, hogy csak egy kar tartja. A másik karfában kétféle USB csatlakozó és a fejhallgató mágneses csatlakozója, az előttünk lévő ülés aljánál pedig univerzális dugalj található. A mágneses csatlakozó az iparág legújabb megoldása az eltört vagy elgörbített jack dugókra. Ez ugyanis csak a felületen érintkezik és leold ha véletlenül megrántjuk a kábelt a biztonsági övvel, a takaróval vagy csak a fejhallgatóval a fejünkön állnánk fel.

Beszálláskor a párna és a takaró már a székre, a fejhallgató pedig a karfában lévő tárolóba be volt készítve, viszont nem járt üdvözlőital. Tudom, apróság, de nekem pont jólesett volna az előző járat mini ásványvize, a sok gyaloglás és a légkondi hiánya miatt a kapunál. Közvetlenül indulás előtt kiosztották a neszeszert a menüvel, majd egy üveg vizet (végre folyadék!) egy csomagolt hideg törlőkendővel. A takaró kicsit megviselt, közepes minőségű de hatalmas volt, gond nélkül be tudtam tetőtől talpig takarózni. A teljesen átlagos párnát nem használtam, az állítható magasságú és oldaltámaszú fejtámla elég volt. A szék meglepően kényelmesen és jól párnázott volt, talán azért, mert egész újnak tűnt.

Felszállás után nem sokkal jött az italszervíz, melyhez egy repülős léptékben hatalmas méretű, saját márkás mogyorós-diós zacskó is járt. Én szokás szerint két italt is kértem, melyeket meglepetésemre üvegpohárban szolgáltak fel. A gyömbér mellé egy alkoholmentes koktélt kértem, melynek íze szinkronban volt a színével. Az első étkezésnél a fix előétel és sajttál mellett három főétel közül lehetett választani, ízre és mennyiségre is teljesen rendben volt az ebéd. A tálcák összeszedése után következett az igazi desszert, stroopwaffel ízű jégkrémet osztogattak.

Ezután csendespihenő következett a lenyugvó nap fényében. No nem a kinti nap, hanem a kabin világítás fényében. Más járatokon ilyenkor besötétítik az ablakokat és lekapcsolják a világítás, hogy mindenki aludjon és ne zavarja a személyzetet, de itt csak narancssárgára állították a világítást, hogy mindenki eldönthesse maga, hogy alszik-e vagy sem.

Én végigpörgettem a filmválasztékot az egyébként nagyméretű és kiváló felbontású képernyőn, de azt kell, hogy mondjam, szinte alig volt új film, ezért inkább aludtam kicsit. Ezután hátramentem a gép végébe, hogy megnézzem a nasis kosarat. A prémium turista kabinnak nincs külön kosár, ugyanabból lehet szemezgetni, mint a turista osztálynak. Volt összesen három-négyféle édes- és sós keksz meg csoki, mellette víz és üdítők kirakva.

Leszállás előtt újabb étkezés következett és ismét meglepett az étel mennyisége és minősége. A majonézes tésztasaláta mellé teriyaki csirkét adtak, így mindenki eldönthette, hogy vegetariánus vagy húsos módon akarja elfogyasztani. Kis desszert is jutott még, úgyhogy teljesen elégedett voltam.

A KLM prémium turista széke nem okozott csalódást, a kiszolgálással együtt pedig pozitív élmény volt. Ez a fajta ülés általában jó választás, ha kompromisszumot szeretnénk kötni a turista osztály szűk és kényelmetlen, valamint az üzleti osztály felesleges szolgáltatásai között. Ezzel az üléssel megkapjuk az életünket kényelmesebbé tevő előnyök nagy részét: az elsőbbségi becsekkolást, biztonsági ellenőrzést és beszállást, kapunk plusz feladható bőröndöt, kényelmes széket és eggyel jobb étkezést. Igaz nincs lounge használat, de az üzleti osztályhoz képest megspórolt árkülönbségen annyit eszünk a repülőtéren, amennyi belénk fér és még mindig jól jártunk. Arról nem is beszélve, hogy manapság már a legolcsóbb üzleti jegyekhez sem jár lounge. Összességében én csak ajánlani tudom a KLM megfizethető kényelmét.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.