KLM business class
Szerencsés helyzetben van az, aki a cége kontójára válogathat a business repülőjegyek között. Párom megtehette, ezért a félidei hazaútjához Kaliforniából a Virgin Atlantic helyett a SkyTeam szövetségi tag KLM járatát választotta, részben kíváncsiságból, részben pontgyűjtő stratégiai megfontolásból.
A KLM a Safran Versa székeket, a méltán népszerű Safran Cirrus leszármazottját használja a felújított kabinjaiban, mint ezen az alig négy hónapos Boeing 787-10 gépen is. Az előd széket az American Airlines járatán volt szerencsém egy ingyen upgrade során kipróbálnom, most párom próbálta ki a modernizált változatot.
A fordított halszálkás elrendezésű szék néhány apró részletében tér el az elődtől - nem számítva a légitársaságok egyéni kívánságai szerinti átalakításokat. Az előző változat csuklóficamító karfáján kicsit javítottak és enyhébbre vették az ívet, bár szerintem az egész elkerülhető lenne, ha az asztalt a monitor alól és nem a karfa alól lehetne előhúzni. Itt legalább a monitor nem a kihajtható hanem rögzített változat, azaz a biztonsági videót is lehet látni rajta és a repülés teljes ideje alatt lehet filmet nézni. Viszont nem volt külső kamera, mely az igazi mozizás le- és felszállás közben. A noise cancelling fejhallgató csatlakozója egy ötletes mágnes, mely véletlen rántás esetén leold és a hagyományos dugóval ellentétben nem sérül. A kijelzőhöz tartozó távirányító az oldalfalból vehető ki, bár nincs nagyon szükség rá az érintőképernyőhöz. Párom ezt egy ideig észre sem vette, amíg az alváshoz készülődve fel nem tűnt neki, hogy a kis kijelző a szemébe világít.
Ha már a kijelzőről beszélünk, meg kell jegyezni, hogy a KLM biztonsági videója egyedülálló a kategóriájában, mert stop-motion technológia segítségével vették fel a videót. A képkockákat kézzel csempékre festették és azok fényképezéséből állt össze az animáció. A bizonyíték, hogy nem trükköt alkalmaztak az amszterdami KLM loungeban látható: az egyik falat ezeknek a csempéknek egy részével díszítették.
Az üléshez hárompontos biztonsági öv jár, melynek felső pántját természetesen csak a fel- és leszálláshoz kell becsatolni. Az ülés díszítései a KLM kék színvilágát tükrözik, szerencsére egy enyhébb színárnyalatban. Tárolók tekintetében a kijelző alatt egy polc, az ülés oldalán egy oldalzseb és az oldalasztal tetején egy függőleges, nyitott tároló áll rendelkezésre. Nem rossz, de zárható rekesz egyáltalán nincs, pedig a felhúzható, folyosó felőli karfa alá elfért volna egy.
Az ülés a karfa tetejére helyezett érintőgombokkal mozgatható. Többen panaszkodtak véletlen ülésmozgatásra a gombok helye és érzékenysége miatt, de párom nem tapasztalt semmi ilyesmit, főleg mert a gombok csak egy-két másodperc folyamatos nyomás után kezdik a mozgatást. Az ülés fektetett pozícióban is kényelmes, bár a folyosó felőli oldalfal érthetetlen módon pont az ember ember feje mellett kapott egy kivágást, ezért nem túl privát a fekvő pozíció, ez bizony nagy hátrány a kategóriában gyorsan terjedő ajtóval szerelt székekkel szemben A plafonon nincsenek egyéni szellőzők így a hőmérsékletállításnak még az illúziója sincs meg az utasoknak.
Fontos megjegyezni, hogy a wi-fi a járat teljes ideje alatt ingyen elérhető szöveges üzenetküldéshez, így már addig sincs nyugtom a földön, míg párom repül. ami dícséretes szolgáltatás. Mivel nem kellett hozzá megadni az ülésszámot vagy nevet, ezért ez valószínűleg mindegyik osztályon elérhető.
A székekre bekészített kék színű, holland motívumokkal díszített amenity kit gazdagon megpakolt, a szokásos szemtakaró, zokni, füldugó, Rituals arckrém és szájzsír mellé tollat, fogkefét és fogkrémet is csomagoltak, sőt a csomag mellé még kézkrém is járt. Utóbbit nem tudjuk miért nem a csomagba tették, párom szerint minden széknél a csomag mellé volt téve a tubus. Ezeken kívül a WC-ben a szappan és arcfrissítő spray mellett még hajzselé is volt egy harmadik flakonban, úgy látszik ez alapvető fontosságú a hollandoknak.
Beszállás után welcome drink jár, majd felszállás után egy forró kendős szeánsz után kezdődik is az ételszervíz, melyet kis tál mogyoróval kezdenek. Itt nincs dine on demand, azaz mikor az utasok döntik el, hogy mikor szeretnének enni. Az étel-és italválaszték közös dekoratív menüben kapott helyet, a választék nem túl gazdag. Két-két előétel és desszert valamint három főétel közül lehet választani. A "helyi érdekességek" nevű főétel mexikói válogatás volt, ami számomra értelmezhetetlen egy holland gépen Európa felé repülve. Bár a felszolgálás tálcán történik, minden fogás külön érkezik. Párom meg volt elégedve a fogásokkal, az előétel és a választott sült csirke is finom volt. Az ananász darabokkal körített desszert válogatás valamiért nem nyerte el a tetszését, de a képek alapján én imádtam volna. A képeken látható piros fapapucs pár egyébként a só- és borsszórók.
Étkezés után szabadfoglalkozás - jellemzően alvás - van. Sajnos sem pizsama, sem papucs nem jár még kérésre sem, ami egy igen nagy kihagyott ziccernek tűnik: egy fapapucsot utánzó darab nagy durranás lenne. A légiutas-kísérők a konyha helyett az első ülések feletti polcra tesznek ki egy nasis tálat sós chipsszel, a híres stroopwaffellel és néhány üveg ásványvizet pár mécses társaságában, hogy a sötétben is meg lehessen találni. A konyhában a prémium turista utasokat várja egy másik doboz édesség üdítőkkel, a turista osztály konyháján pedig kevésbé szofisztikált módon egy műanyag ládából lehet csipegetni. A képeket elnézve azt kell mondanom, hogy itt a turista és prémium turista utasok jobban el vannak kényeztetve, mint az AA vagy BA járatokon, ahol egyféle szerencsétlen keksz volt csak.
Leszállás előtt a személyzet előre csomagolt ételt szolgál fel, a két opció közül választott "Denver" sonkás-rántottás szendvics párom elmondása és a képek alapján a gyorséttermi színvonalat sem érte el. Igaz, nem tudom, milyen egy gyorséttermi szendvics, ha felszolgálás előtt tíz órát aszalják egy repülőn.
A repülés vége felé a személyzet megköszöni, hogy a társasággal repültél és tálcán kínál egy-egy darabot a légitársaság híres, alkohollal töltött égetett kerámia házikói közül, melyek igazi házakról lettek mintázva. Összesen százhárom féle létezik, mert a világ legrégebbi légitársasága minden évben újabb fajtát készít. A megszállottab törzsutasok számon tertják melyik darab van már meg és a számuk alapján választanak a saját gyűjteményükbe. A teljes széria szintén az amszterdami KLM váróban látható. Mivel volt aki nem kért házikót, párom lecsapott arra is, így kettőt hozott magával.
Mivel leszállás után még hátra volt egy rövid repülőút Londonba, ezért párom a KLM amszterdami, "hazai" váróját is ki tudta próbálni. A tranzit váróból mozgólépcső visz fel a kis házikókkal dekorált üvegfalak között az első szintre a váró bejáratához. A váró maga két szintet foglal el, melyek között további, lépcsőkkel elválasztott tereket alakítottak ki, amelyektől a kézipoggyásszal utazók izomlázat kapnak. A váróhoz egy kültéri terasz is kapcsolódik, amely éppen zárva volt.
A váróban egy nagyobb és egy kisebb büfé található, melyek a teljes mérethez és befogadóképességhez képest elég kicsik. A büfék mellett egy bár is található, ahol meglepő módon nem minden ital volt ingyen. Ez ugyan Amerikában elég elterjedt, de Európában kissé szokatlan. Helyet kapott egy kis Heineken sörfőző imitáció is, mivel ez a hollandok nemzeti itala. Párom természetesen ki nem hagyta volna a lehetőséget
A váróban zuhanyzók is vannak, ami nagyon hasznos tud lenni átszállás közben. A zuhanyzókhoz online sorbanállás van, ha szabad a zuhanyó egy QR kódot küldenek, aminek segítségével nyitható az ajtó. Hajszárító nincs bekészítve, azt kérni kell, célszerűen zuhanyzás előtt, hogy ne vizes hajjal kelljen keresni valakit aki segít.
Az aránylag rövid tranzit után hátra volt még egy rövid út London City Airportra, melyet a KLM City Hopper leányvállalata üzemeltet Embraer 190 gépekkel, mivel nagyobb gépek nem is tudják igénybevenni a repülőteret. Az alig egy órás úton bár volt menü az italoknak és az ételnek, utóbbiból nem volt választási lehetőség és egy dobozban osztották ki, ami egy ilyen rövid úton teljesen érthető. Dícséretes, hogy egyáltalán van étel a fedélzeten. Internet a szöveges üzeneteknek szintén volt, ami rövidtávú járatokon egyáltalán nem alap. A City Airport nagy előnye, hogy percekkel a landolás után már az épületen kívül van az ember... a londoni esőben.
Mivel idén több, mint elég üzleti járatot próbáltunk ki párommal, azt lehet mondani, hogy a KLM nem tűnik ki, de nem is lóg ki a sorból. A szék modernebb, mint a konkurenseké, ami néhány ötletes megoldáson érződik leginkább, de csodák nincsenek, ugyanazt a méretet és helyet nyújtja mint bármelyik másik. Az ételválaszték nem túl nagy és néhány ponton lehetne javítani rajta, de összességében elfogadható szolgáltatást kap az ember.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
