Pár héttel ezelőtt, mikor a prémium turista osztályokról szóló összehasonlítást írtam, nem sejtettem, hogy ilyen hamar szerencsém lesz a két társaság business osztályához is. Az American Airlines nagyvonalúságának köszönhetően és a British Airways minden bénasága ellenére sikerült a két hasonló terméket egy hétvége alatt kipróbálnom a mindkettő számára kiemelt fontosságú London - New York útvonalon.

A san jose-i repjegy után úgy döntöttünk, hogy igazságosabb, ha nemcsak mindig én utazok, hanem félúton találkozunk. A választás két szempontból is New Yorkra esett: egyrészt már jártunk ott, ezért nem kellett a városnézéssel törődnünk, másrészt Kaliforniából és Angliából is könnyen elérhető. Az előző úthoz hasonlóan nekem prémium turista jegyet vettünk, mert elkényelmesedett vén szivar vagyok. Annyira, hogy mikor a British Airways feldobott egy jóárasított business upgrade lehetőséget az általuk üzemeltetett visszaútra, nem tudtam ellenállni.

Ettől függetlenül az odaút még mindig prémium turista osztály volt az American Airlines járatán, egészen addig, amíg a beszálláskor a kapunál az applikációban a boarding pass a szemem láttára át nem váltott "Group 3 - premium economy"-ról "Group 2 - business"-re. Életemben nem kaptam még hosszútávú járaton ingyen upgradet, rövidtávon is csak egyszer, örültem, mint majom a farkának. Persze tudtam, hogy az amerikai légitársaságok előszeretettel töltik fel a kabint upgradelt utasokkal, de mivel náluk semmilyen törzsutas státuszom nincs csak a Oneworld partner British Airwaysnél, ezért nem is számítottam semmire. Szóval így kerültem az eredetileg prémium turista osztályról businessre mindkét irányban, lássuk hogyan teljesített a két cég a levegőben:

American Airlines

A B777-300 gépeiken egyelőre a sok más társaság által is kedvelt, tízéves konstrukciójú Safran Cirrus (eredetileg Zodiac Aerospace Cirrus) székek találhatóak. Ezek a fordított halszálkás, 1-2-1 kabinkiosztású székek mindenki számára közvetlen folyosó elérést és némi privát szférát biztosítanak. Azért mondom, hogy "némi", mert nincs rajtuk ajtó és a folyosó felőli oldalon lévő takarópanel a fekvő pozícióban nem ér semmit. Ezeket a hiányosságokat a cég legújabb ülése, a 2024-től érkező Flagship Suite fogja javítani.

A szék ülő pozícióban közepesen kényelmes, bár a kartámlák elég furák mindkét oldalon. A folyosó felőli a szék helyett a folyosóval párhuzamos, ezért nem esik kézre, a másik oldalon pedig egy csuklótörő lépcsőt építettek be. A monitort az oldalfalból kell kihajtani, ami viszont nem megengedett a fel- és leszállás alatt, ami azt jelenti, hogy a rajta vetített biztonsági bemutatót nem lehet látni, csak a folyosó felett elhelyezett monitorokon lehet követni. Előnyét még nem, csupán hátrányát találtam eddig ennek a behajtható monitor ötletnek. A szórakoztató rendszert nem igazán használtam mert inkább pihenni próbáltam, és valami furcsa hiba folytán egyébként sem töltötte be a gombok felét és a filmek előnézetét, még egy újraindítás után sem.

További furcsaság volt, hogy a légiutas-kísérő mutatta meg mindenkinek hova kell bedugni a fejhallgatót, mert valamelyik észkombájn úgy gondolta, hogy annak csatlakozóját nem a távirányító és a többi csatlakozó közé, hanem a függőleges tároló belső falára rakja, ahol soha senki nem keresné. Ráadásul leszállás előtt több, mint egy órával összeszedték és meg is számolták a fejhallgatókat. Ezt onnan tudom, hogy be is mondták, hogy egy darab hiányzik, szerencsére ezért nem halasztották el a leszállást. Nem értem mire féltik ennyire őket, nem a legjobb fejhallgatók, ráadásul a speciális csatlakozó miatt csak repülőgépeken lehet használni őket.

A meglehetősen kicsi asztalka oldalról hajtható ki és nem állítható előre-hátra. Az én székemen be sem kattant a helyére ezért vigyázni kellett, hogy ne mozduljon el. Egyébként kinyitott állapotában is ki lehet slisszanni az ülésből. Tárolóból csak kettő van, de azok legalább tisztességes méretűek: az oldalasztal felett van egy függőleges rekesz, előtte pedig a lábnál egy nagyobb méretű doboz, egyik sem zárható. Ezen kívül csak a folyosó felőli oldalon van egy magazin tartó szintén a lábnál, amibe csak a biztonsági útmutató és a magazinok férnek.

Az amenity kit egy hasznos méretű szögletes műbőr doboz, egész jó felszereltséggel: szemtakaró, zokni, toll, kézkrém, egy életre elég szájzsír és kis fogkefe fogkrémmel, amiért plusz pont jár. Ezen kívül nem adtak semmit, sem papucs, sem pizsama nem jár, igaz csak egy hét-nyolc órás nappali járatról beszélünk. Felszállás előtt volt időm, hogy bekéredzkedjek a pilótafülkébe, ahol a kapitány miután megtudta, hogy Airbus rajongó vagyok, egy tucat Airbus kifigurázó mémet mutatott. Jókat röhögtünk, az utolsóval képes volt a székemig jönni, miután elhagytam a fülkét.

Beszállás után műanyag pohárban itallal kínáltak, ami pezsgő, víz vagy narancslé volt. Én a vizet javaslom, a narancslé közel ihatatlan ízű volt valami miatt. Mivel sok embert upgradeltek a különböző kabinokba, szegény személyzet fel-alá rohangált, hogy a speciális ételeket (vegánt, koshert, ázsiai, stb.) rendelő utasok tálcáit átmozgassák oda, ahol az utas végül ül. Ugyan én rendeltem előre ételt a honlapon, de nem speciális fogást, ezért én a business fogásokból választhattam.

A szervíz italosztással kezdődött, az ital mellé apró figyelmességként meleg mogyoró is érkezett. A felszállás után kezdődő étkezéssel - itt nincs "dine on demand" - meg voltam elégedve, a menün nemhogy négyféle (marha, csirke, hal és vegetariánus) fogás közül lehetett választani, de két előételt is kaptunk. Én maradtam a marha steaknél, ami omlós volt és finom, persze a fűszeres portói gravy sokat hozzátett a dologhoz. A háromféle desszert közül természetesen a legendás American Airlines Sundae-t választottam, mely gyakorlatilag két nagy gombóc fagyi egy vizespohárban, annyiféle feltéttel, amennyivel csak akarjuk. Lehet választani csokiöntetet, mogyorót, kekszdarabokat, gyümölcsöket, whiskey krémet, stb. Repülőgépeken megszokott módon a közepe keményre fagyva érkezett, ami ebben az esetben előnyére vált, mert így nem olvadt el, mire betermeltem a hatalmas adagot. Az édesség mellé desszertbort is kértem, ami nagy hiba volt. Olyan füstös és karcos íze volt, mintha fehérbort öntöttek volna össze whiskeyvel, de nem portói módra, hanem csak simán a konyhában.

Az étkezés után a konyhában valóságos terülj-terülj asztalkámat hoztak létre, szendvicseket, salátákat és gyümölcsöket pakoltak ki a palackozott vizek mellé. Mennyivel jobb is ez, mint a turista kabin sós pereces doboza! Leszállás előtt nem igazán voltam éhes, a kétféle választható könnyű fogás közül a kisebb mediterrán salátát kértem.

Az ülés egyes részei külön-külön mozgathatóak az odalfalba épített nyomógombok segítségével, aránylag kényelmesen megtalálható az ideális terpeszkedő pozíció. Az alvás nem volt a legjobb, a fekvő pozícióban a háttámla és az ülőlap találkozásánál mintha tört volna a szék, méghozzá konkáv módon (aki nem emlékszik a középiskolai függvényelemzésre: konkáv ellentéte, felülről nézve domború), ami hanyatt fekve a derekamat, oldalt fekve a vesémet nyomta. A lábtér elegendő, de a karnak nem igazán marad hely a szék belső oldalán, mert a kartámasz ugye "fent marad". Ezen az úton nem járt semmilyen huzat vagy matrac, éjszakai járaton lehet adnak. A személyzet amint lehetett lehúzta a sötétítőket és lekapcsolta a lámpákat, ezzel is altatva az utazóközönséget. Ha már ennyire akarják, hogy aludjunk, díjaztam volna ha a plafonon lévő, a repülésünket mutató monitorokat is kikapcsolják, mert Grönland fehérsége beragyogta az egész kabint.

Összegezve a szolgáltatást, egy kicsit idős és kopott, de abszolút praktikus és kiforrott széket kapunk, egy kellemesen semleges étel- és italválasztékkal. A személyzet kedves de távolságtartó volt.

British Airways

A gép- majd járatcserét követő idegeskedés után megkönnyebbültem, mikor a fedélzetre lépve a Collins Aerospace Super Diamond módosított ülése, azaz civil nevén Club Suite fogadott. Ez a szék sokmindenben hasonlít az American Airlines székéhez, de attól egy sokkal frissebb verzió. A kabin szintén 1-2-1 székezésű, a székek pedig szintén fordított halszálkás kialakításúak, de ezek már rendelkeznek ajtóval.

Tároló rekeszből több is van, mint kellene: egy függőleges zárható rekesz mellett két hatalmas alapterületű tároló adja az oldalasztal tetejét. Már látható is volt az egészen új szék előre megjósolt hibája: a függőleges és vízszintes tárolók ajtajai összeakadnak, elég mély horzsolás nyomok tarkították a függőleges ajtót. A belső oldalon a láb mellett egy további nagyméretű tároló van, van hol otthagyni dolgokat. A nagyméretű asztal a kijelző alól húzható ki, két állásban is rögzíthető és használat közben is ki lehet mászni az ülésből.

A széken egy repülőgép kabinjához mérten hatalmas és jól tömött párna, valamint egy vászon dobozban takaró és üléstakaró várt. Éjszakai járat ellenére még kérésre sem volt papucs vagy pizsama, ami egy ilyen kiemelt és általában drága útvonalon elég nagy negatívum. Amenity kitet csak kérésre adnak, aminek tartalma nem, mérete is csak kicsit különbözik a prémium turista csomagtól.

A kijelző itt szerencsére nem kihajtható hanem fix és tökéletesen működött. A fejhallgatót sem szedték össze leszállás előtt, ezért végig lehet élvezni a szórakoztató rendszert. Mivel ez az ülés modernebb, a szék mozgatását és a lámpák kapcsolását is egy kis érintőképernyőről vezérelhetjük, melyet a könyöklő elé helyeztek el. A szintén érintőképernyős távirányító az egyik tárolóban, a hagyományos nemzetközi és USB dugalj mellett kapott helyet.

Beszállás után itt is üdvözlő itallal kínálnak, az American Airlines-szal ellentétben talpas üvegpohárból. Felszállás után újabb kör ital következik, ami mellé hervasztó módon zacskóban érkezik a mogyoró. A menün háromféle főételből (marha, hal és vegetáriánus tészta) és négyféle desszert közül lehet választani, az amerikaiakhoz hasonlóan itt sincs "dine on demand" opció. A saláta frissentartó fóliával letakarva érkezett, ami elég lehangoló, azért elvárnám, hogy a konyhában levegyék róla szervírozás előtt. Már csak az összehasonlítás végett is maradtam a marha steaknél, ez a változat a többféle zöldség ellenére és a polenta köret miatt kevésbé nyűgözött le. Az étkezések között minimalista büfé volt elérhető a konyhában üdítőkkel és chipsekkel ami nyomába sem ért az American Airlines szendvicseknek és salátáknak.

Vacsora után gyors ágyazás következett, ami annyiból állt, hogy elővettem a párnát és az ülés takarót. Utóbbit kicsit rövidnek találtam, először nem is értettem, hogy az ülés melyik részére kellene teríteni. Az övnél kihagyott keskenyítés adott valami támpontot, de nem sok értelme volt. Apropó, biztonsági öv: ehhez az üléshez hárompontos öv jár, melynek váll részét külön ki lehet csatolni. A fekvő pozíció a másik székhez hasonlóan egy kicsit keskeny vállban, de az új ülés párnázásán sokkal kényelmesebb volt az alvás. Olyannyira, hogy majdnem átaludtam a reggelit, a kapitány a személyzetnek szóló negyvenperces figyelmeztetésére ébredtem fel. Reggelire valahogy nem kívántam a fedélzeti mű rántottát angol kolbásszal (utóbbi még a földön is a túlélő étel kategória), ezért csak péksütiket majszolgattam.

Összefoglalva: a szék egy kényelmes, modern darab, mely végre a középmezőnybe helyezi a British Airwayst (már ha ezt a széket kapjuk), a szolgáltatások és kellékek tekintetében azonban messze elmaradnak a konkurenciától. Az, hogy nincs papucs, pizsama, rendes ágytakaró és amenity kit is csak kérésre, eléggé homlokráncoló egy átlagosan másfél millió forintba kerülő retúr jegy esetén.

Érkezés után

A business osztályon utazók számára a leszállással nem ér véget a szolgáltatás, Londonban az ötös terminálon a BA, a hármas terminálon az AA üzemeltet arrival várót, ezzel szemben New Yorkban egyáltalán nincs, gondolom azért, mert oda délután érkeznek a gépek. Ezek a várók pontosan arra vannak kitalálva, amire én is használtam őket: a hajnali érkezés után lezuhanyoztam, megreggeliztem (ezért nem erőltettem a gépen a reggelit) és így felfrissülve mentem dolgozni az irodába.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.