Finnair AirLounge

Repülő fotel

20240908_001957.jpg

Az egyes légitársaságok igyekeznek a legkényelmesebb, legtöbb funkcióval rendelkező  business széket nyújtani az utasaiknak. Ezek a székek általában dönthető háttámlával, lábtámasszal, mozgatható karfával rendelkeznek és most már az esetek döntő többségében teljesen vízszintes ággyá alakíthatóak. Ezért tette le mindenki a haját, amikor a Finnair nemes egyszerűséggel bejelentette, hogy következő széke egyáltalán nem lesz mozgatható. Egy olyan szék, ami még annyira sem dönthető, mint egy turista osztályú, elképzelhetetlen volt. Most kipróbáltam a széket és jelentem működik.

Két tizenkét órás út során, Helsinki és Hong Kong között tudtam tesztelni a széket, illetve fotelt. Ennyi idő már elég ahhoz, hogy az első benyomások mellett az alvást is ki lehessen próbálni. Az út előtt számtalan tesztet és beszámolót néztem meg a székről, melyek mindegyike a méretét dicsérte, ezért volt valamilyen előzetes elképzelésem róla. Viszont amikor élőben megláttam, az első gondolatom az volt, hogy ez sokkal kisebb, mint amire számítottam. Persze kiderült, hogy csak a hatalmas oldalfal és a szék formája miatt tűnik annak, benne ülve egész tágas.

A szék különlegessége, hogy a hagyományos business termékekhez képest, ahol egy fülkébe van berakva egy elektromosan állítható szék, itt maga a fülke fala és lapja szolgál háttámlaként és ülőlapként. Az íves háttámla és a fix ülőlap miatt igazából közelebb áll egy fotelhez, mint egy székhez. A fülke teljes lapja kárpitozva van, csak a lábaknak van belőle kivágva egy rész, ezért ha a két lábtartót felhajtjuk, olyan, mintha egy matracon ülnénk. Ilyenkor ülhetünk nyújtott lábbal, törökülésben vagy ahogy jólesik. Azt is eldönthetjük, hogy menetirány szerint szeretnénk ülni vagy inkább az ablak felé fordulva – az íves háttámla mindegyik pozíciót kiszolgálja. Mivel az ülőrész is szélesebb, mint az átlag, azt is megválaszthatjuk, hogy az oldalfalhoz, vagy az oldalasztalhoz üljünk közelebb. Két párnát is kapunk, amikkel megtámaszthatjuk a derekunkat ülés közben. A fülke szivacsos és kárpitozott felületei nagyon jót tesznek a hangszigetelésnek. Mikor benne ülünk, talán kevésbé halljuk a kabinban lévő zajokat, beszélgetéseket, de ezt nagyon nehéz mérni. Ajtó nincs a széken, de egy pillanatig sem hiányzott.

Az alváshoz kapunk egy matracvédőt és egy takarót amikkel ripsz-ropsz megágyazhatunk. Mivel a szék nem mozog, nekünk kell lejjebb csúszni az alváshoz. Fekvő pozícióban egy második biztonsági övet kell használnunk, mert az eredeti a nyakunknál lenne. Hatalmas plusz pont, hogy mindkét öv automata, így forgolódás közben nem kell állítgatni. Egyébként az ülő öv hárompontos, melynek felső pántját csak a fel- és leszálláshoz kell becsatolni. A fekvő pozícióról csak annyit mondanék, hogy a first class ülést leszámítva ebben aludtam talán a legjobban repülőn. Végre egy szék a Qsuite mellett, amiben nem nyomta a vállamat és a könyökömet a karfa vagy az asztal. Forgolódni is sokkal több  hely van, igaz itt is csak egyik oldalra lehet fordulni a hely alakja miatt.

A fotel mellett egy nyírfa utánzatú oldalasztal lebeg a kárpitozott rész felett, melynek teteje vezetéknélküli töltőt, alja pedig a kihajtható étkezőasztalt rejti. Ez utóbbi éppen megfelelő méretű, a Qatar Airwaysen láttam már nagyobbat is, viszont vízszintesen nagyon sok irányban állítható és forgatható. Ez kell is, mert az asztalt kell magunkhoz állítani, ha már a széket nem tudjuk. Étkezés közben is könnyű kimászni mögüle, viszont egy kicsit gyenge a karja ezért fel-le jobban mozog, mint kellene. Nem olyan rossz, mint a British Airways jin-jang szék, de lehetne még stabilabb.

A megfelelő méretű kijelző pont jó helyen van, az érintőképernyőt könnyű elérni, ezért nem is használtam a távirányítót, mely a vállmagasságban lévő zárható tárolóban kapott helyet a fülhallgató mellett. A teljes fület takaró fülhallgató kényelmes volt és a zajszűrő funkciója is tökéletesen működött.

Tárolórekesz tekintetében nem vagyunk nagyon eleresztve, van az említett váll melletti függőleges zárható, melynek nyitása a nyomógomb és az ajtó elhelyezkedése miatt kicsit kényelmetlen, továbbá egy zárható fedelű láda az ülés belső oldalán az ülőlapba süllyesztve. Ez utóbbival vigyázni kell, mert két rekeszre van osztva és az egyik olyan mély és keskeny, hogy a kisebb dolgoknak amit oda teszünk, búcsút inthetünk örökre, mert a kezünk nem fér bele. Ezeken kívül nincs más tároló, max az asztalra pakolhatunk dolgokat, illetve a földre a láb elé.

Három lámpát tudunk több lépésben állítani: a fejünk melletti olvasólámpát, a lábtartó hangulatvilágítását és a mennyezeti lámpát. Érdekes, hogy az első kettőt az asztal élén lévő gombokkal és a kijelzőről tudjuk vezérelni, az utóbbit viszont a kijelzőről és a távirányítóról.

Sajnos az ülésen kívül nem sok mindennel voltam elégedett a Finnairrel kapcsolatban. Kezdődött azzal, hogy Helsinkiben a terminál nem schengeni részén lévő, legmagasabb szintű törzsutasoknak fenntartott váró érthetetlen módon délután bezár, annak ellenére, hogy még éjfél után is indulnak hosszútávú járatok. Ennyit a leghűségesebb és legtöbb pénzt költő utasok megbecsüléséről.

A business váró is bezár éjfélkor és kirakják a népet függetlenül attól, hogy megkezdődött-e a beszállítás vagy sem, esetleg késik-e egy-két órát a gép. Ráadásul a büfét már negyed órával előtte elpakolják és a bár is bezár.

A fedélzeten felszolgált étellel kapcsolatban a finn gasztronómiából kiindulva nem számítottam sok jóra, de még így is csalódást okozott. Odafelé a beef stew, azaz marhapörkölt fantázianevű valami klopfolt, főtt marhahús csíkokat jelentett. A leszállás előtt kínált tradicionális finn húsos pite pedig egy félig égett rizses pite volt. Nem sokat tevedtem, mikor páromat már hetekkel előre nyírfakéreg levessel és zuzmó pörkölttel húztam. Komolyan, az étkezés csúcspontja a gumicukor volt a konyhában kirakott nasis kosárból. Visszafelé nagyságrendekkel jobb volt az étel, az ázsiai végen jobban főznek. Egyébként az előétel és a két opció közül választható főétel egy tálcán érkezik, a desszert külön.

A személyzet kedves és figyelmes volt, de feltűnt, hogy egytől-egyik ázsiaiak. A vezető légiutas-kísérővel való beszélgetés közben kiderült, hogy azért, mert ők nem is Finnair alkalmazottak! A Finnair kiszervezte az ázsiai járatokat egy ügynökségnek ami a kabinszemélyzetet biztosítja. Nem csoda, hogy keményen dolgoznak, mert bármilyen panasz vagy hiányosság pénzlevonással jár az ügynökség felé. Szerintem a földi személyzetet is kiszervezhetné a Finnair, hátha akkor a lounge is jobb lenne.

Összefoglalva a szék egy érdekes koncepció eredménye, mely az eddigi visszajelzések alapján kicsit megosztja az utasokat. Nekem tetszik az ötlet és élveztem a szokásosnál szélesebb ülőlap adta szabadságot. Kíváncsi leszek a többi légitársaság válaszára, mert ha ez a szék beválik, ők is valószínűleg szívesen megspórolnák a komplex, fenntartás- és javításigényes ülésmozgató mechanikát, na meg az azzal járó hatalmas többletsúlyt.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.