Mivel idén év elején elég törzsutas pontot gyűjtöttünk a Oneworld szövetségben, ezért mikor páromnak lehetősége adódott egy céges út során business jegyet választani az Egyesült Államokba, más légitársaságok felé is kacsintgathatott. Már régóta ki szerette volna próbálni a Virgin Atlantic új székeit, ezért már csak az ügyintézőt kellett meggyőzni, hogy a British Airways és a Virgin régebbi székeit kerülje el. A jegyárazó algoritmusoknak hála nem volt probléma, mert a kiszemelt út volt a legolcsóbb opció.

A Virgin a Heathrow repülőtér hármas termináljáról üzemelteti járatait, ahol az Upper Class (ők így hívják a business osztályt) utasok két módon csekkolhatnak be a járatukra. Vagy a hármas terminál közös csarnokában, vagy az épület oldalához tapasztott oldalszárnyban, amit csak kocsival lehet megközelíteni. A kocsiból kiszálva a csomagokat hordárok viszik be a fogadó terembe, ahol négy check-in pultnál lehet - szinte sorbanállás nélkül bejelentkezni. Itt ki van állítva egy B787 és egy A350 repülőgép modell (most ne kis 30 cm-es modellre gondoljunk, hanem cirka 2 m hosszúra). Innen egy rövid folyosó vezet a dedikált biztonsági sávhoz ahová egy ajtón keresztül azok a Virgin Upper Class utasok is bejöhetnek, akik a fő csarnokban végezték el becsekkolást. Ezután a tranzitváró duty free boltján keresztül jut az ember a váróba.

A Virgin saját várója a két(és fél) szintes (!) Clubhouse, mely igen jó hírnévnek örvend. Az alsó szint a legnagyobb, ahol a különböző ülőhelyek széles választéka mellett büfé és éttermi rész, bár, konditerem Peloton szobakerékpárokkal, zuhanyzó és csendes rész is van. Az kis emeleti részen egy billiárdasztal található. Innen további lépcsőzés után a terminál tetején lévő kis teraszra jut fel az ember. A loungeban modern és dizájnos berendezésű, különböző kanapék, fotelek és székek várják a tömeget. Mert emberből nincs hiány, a Virgin Atlantic mellett a Delta és az Aeromexico business utasok is használhatják a helyet és mióta a Virgin belépett a Skyteam társaságba az összes társ légitársaság business utasai előtt is megnyíltak a kapui.

A büfé hideg fogásokat kínál, a változatos meleg ételeket menüről lehet rendelni. Az alkoholos italokat szintén rendelésre készítik a tekinélyt parancsoló, 14m hosszú bárpult mögött. A meleg ételeket az asztalokra helyezett QR kódok segítségével rendelhetjük meg telefonunkon keresztül, az éttermi részen pedig pincérek veszik fel a rendelést. – ugyanazt a QR kódot használva a saját tabletjükön. Sajnos ez sem garancia, mert a háttérben a rendszer akadozik, szóval simán előfordulhat, hogy a rendelés sosem érkezik meg.

Az A350-1000 "ceruza" gépen páromnak sikerült lefoglalnia az 1A ülést, mely annyiban különbözik a többitől, hogy a lábtér egy kicsit nagyobb és a monitor valami miatt nem kihajtható, hanem kiugrik az ülés előtti oldalfalból. Ezt akkora lendülettel teszi, hogy ha kézzel nem csillapítja az ember, akkor majdnem kiugrik az ablakon egy csattanó hang kíséretében. A székek halszálkás elrendezésűek, bordó és arany színű részletek hangsúlyozzák a céges arculatot. Csukható tároló csak egy van, a lenyitható asztalka mögött, amibe szinte semmi nem fér az ide bekészített dobozos víz mellé. Emellett van még nyitott polcos rész az ablak mellett, de onnan könnyen kieshetnek az odatett dolgok. Az újságnak és biztonsági leírásnak is van egy tároló, ahol a fülhallgató vár minket és még a menü is oda fér de ennyi. Ez úgy látszik kezd divattá válni, a Qatar Airways Business Suite sem volt elhalmozva tárolóval.

Az étkezőasztal az előttünk lévő szék hátfalán lévő tároló ajtaja, mely lenyitás után sínen húzható magunk elé és fordítható irányba, hogy pont úgy álljon az asztalka ahogy mi ülünk. Sajnos a forgatás részét az út végére mutatta meg az egyik légiutas kísérő szóval párom kicsit felemásan ülve fogyasztotta el a vacsoráját. Ennek az asztal fajtának két hátulütője szokott lenni: az egyik, hogy étkezés közben nem lehet elhagyni az ülést, a másik pedig az asztal stabilitása, mivel csak egy zsanér tartja. A stabilitással ezúttal nem volt baj és némi akrobata mutatvány keretében sikerült kimászni is az ülésből. A szék legviccesebb része az "ajtó"-nak titulált valami, mely igazából egy előre húzható műanyag lap, amivel elvileg növelni lehet a privát szférát. Kb. 15 cm-rel. Ennek nem sok értelme volt és el is felejti az ember hogy van. Az 1A ülésen amúgy sem volt panasz a privát szférára. A folyosó felőli részén még van egy felhúzható kartámasz amit más cégeknek sikerült pl. vizes üveg palack tárolóként hasznosítani, itt nem jött össze.

Az amenity kitet nem gondolták túl, egy újrahasznosított papírzacskóban érkezik, a szemtakaró, füldugó és zokni mellett REN márkájú kozmetikai termékeket tartalmaz. Papucs egyáltalán nem, pizsama csak az éjszakai járatokon jár, de páromnak kérésre adtak, mert hiába “nappali” járat, londoni idő szerint hajnali négykor landoltak San Joseban.

Felszállás előtt welcome drinket szolgálnak fel, majd az étkezés szintén az italrendelésekkel kezdődik. Érdekes, hogy az italok mellé nem sós mogyorót, hanem chipset adnak. Az első étkezés a felszállás után elég későn kezdődött és nincs dine on demand lehetőség.  A terítés is egyszerű, egy műbőr alátét helyettesíti az abroszt. A só és borstartó páros viszont a Turkish Airlineshoz hasonlóan legendás, itt játék repülőket formáznak. Párom általában végigeszi menüt, én sokszor már nézni sem bírom, amennyit eszik, most is végigette az étlapot. Előételnek salmon garavadlaxot választott, főételnek a honlapon előre rendelt bárányt ette, végül egy barackos mandulás süti zárta a sort. Ja nem, még kikért egy sajtválogatást is. Elmondása szerint az ételek finomak és ízletesek voltak, főleg a sütemény. A második étkezés leszállás előtt egy fogásból állt, párom a mardosó éhségét egy könnyed csirke burgerrel és mellé amerikai módon chipssel fojtotta le. A két étkezés között volt egy kis jégkrém is, melyet félúton osztogattak annak aki épp nem aludt.

Az étkezések között az Upper Class utasok rendelkezésére áll a Loftnak nevezett tér az Upper Class és a prémium osztály között, bár értelme nem sok van. A légitársaságok szeretnének a régmúlthoz hasonlóan fedélzeti bárt és közösségi teret nyújtani, de csak kevés csinálja jól, mert annyit fejlődtek a prémium székek és a szórakoztató rendszer, hogy nincs értelme egy zacskó chips mellett ücsörögni egy nem különösebben kényelmes kanapén, legfeljebb akkor, ha utastársunkkal akarunk beszélgetni. Párom többször is kiment hátha valami társaságot talál, de legtöbbször üres volt a tér. Viszont itt sok minden apró ropogtatni való van, ha még éhesek maradtunk. Az itt kínált gyümölcsöt ne felejtsük el megenni ha már elvettük, mert az országba nem lehet zöldséget és gyümölcsöt bevinni, szóval elvileg bajba is kerülhetünk.

A vacsora után párom kérte a légiutas kísérőt hogy ágyazzon meg neki, hisz egy matrac is kerül a teljesen vízszintes ággyá alakított ülésre a kényelem fokozása végett. Majd kb. 3-4 óra alvás után nem épp frissen, de kellemesen ébredt. Gyors második étkezés után vissza öltözött ruhájába és várta hogy az előre kiokoskodott tervének megfelelően pont a bal oldalon ülve láthassa a Golden Gate hidat landolás közben a naplemente alatt. Hát sajnos az időjárás közbe szólt és sűrű felhő takarta el San Francisco utcáit, így az élményből csupán annyi maradt, hogy a Bay Area többi részét és a felhők feletti naplementét csodálhatta.

Kiszállás után elsőként hagyhatta el a gépet és ezzel elég gyorsan sorra is került a bevándorlási sorban, ami újabb előnye a Business osztályon való utazásnak.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.