Másfél éve szereztem meg a British Airways Executive Club törzsutas programjának Gold  szintjét és úgy gondoltam, megosztom milyen titkos előnyökkel jár egy légitársaság egyik legmagasabb státuszú törzsutasának lenni. Ugyanis az ismert előnyök mellett meglepő módon olyanok is vannak, melyek csak azután derülnek ki, hogy a klub tagja lett az ember.

A légitársaságok törzsutas státuszaival járó előnyök és szolgáltatások a honlapokon elérhetőek, ezért nem részletezném nagyon őket. A legfontosabb dolgok az extra poggyász, a repülőtéri várók használata, ingyenes szék választás és ahogy én hívom, a "priority minden". Ez azt jelenti, hogy nem kell várakozással tölteni a repülőtéren az időt: elsőbbségi check-in, elsőbbségi biztonsági ellenőrzés és elsőbbségi beszállás jár. Ezek már önmagukban hatalmas előnyök, mert míg mások sorban állnak mindenhez, az ilyen törzsutasok csak besétálnak a tranzit váróba, arról nem is beszélve, hogy ezt gyakran mindenféle "rejtett" folyosókon keresztül teszik. Egy-két repülőtéren pedig egyenesen a váróból lehet a gépbe beszállni, így a többi utassal a gépen (sem) találkoznak. A British Airways esetén a Heathrow ötös terminálján például külön First Wing nevű részt tudnak igénybe venni az elit utasok, ami magában foglalja a check-in pultokat, a biztonsági ellenőrzést és ezután egyenesen a váróban találja magát az ember.

Beszéljünk inkább azokról az apróságokról, amiket nem annyira reklámoznak a légitársaságok és az ember csak akkor tapasztalja meg az ember, ha már bekerült a klubba. Ezek nagy része nem hivatalos és garantált, ezért nem is adják írásba.

Az egyik ilyen az, hogy a repülőtér után a gépen is előfordulhat a priority, azaz az elsőbbségi kiszolgálás. A business osztályon az első sortól kezdik az étel-ital felszolgálását és előfordulhat, hogy a hátsó soroknak már nem jut választék, csak egyfajta étel marad. Nos, egyszer mikor valamelyik hátsó sorban ültem, a légiutas-kísérő a szervírozás előtt egyedül hozzám jött hátra megkérdezni, hogy melyik fogást rakja félre.

Hasonló figyelmesség a fedélzeten való köszöntés. Repülés közben, miután a business osztályt kiszolgálták és van ideje, vagy egyáltalán eszébe jut, a vezető légiutas-kísérő esetleg megnézi a kis tableten, hogy ül-e magas szintű tözsutas a turista osztályon és hátramegy név szerint köszönteni őket. Ami a lényeg, hogy ilyenkor gyakran megkérdezi, hogy kérnek-e egy italt. Volt, hogy csak egy-egy gin tonicot kértünk, de a légiutas-kísérő annyi italt és nasit hozott párommal kettőnknek, hogy még két sorral hátrébbról is nyújtogatták a nyakukat az utasok, hogy kik ezek és mit kapnak.

De már az ülésfoglalásnál is jól jön a törzsutas státusz. Minél magasabb szintű valaki, annál hamarabb és több hely közül válogathat. Ezért van az, hogy ha az utcáról betérőként vesz az ember egy repülőjegyet hagyományos légitársasánál, a repülőgép nagy része blokkolva lesz és nem tud odaülni. De a British Airwaysnél még egy sehol nem publikált trükk is van. Silver és Gold státusz esetén a rendszer automatikusan blokkolja a rendszer a szomszéd széket amíg van máshol szabad hely a gépen. Így mikor párommal ketten utazunk, sokszor senki nem ül a középső széken, ezt egyébként a szegény ember business osztályának is hívják.

Többször is volt olyan, hogy a státuszunk miatt ülhettünk át az utolsó pillanatban a business osztályra. Az egyik alkalommal különösen feltűnően történt a dolog: eredetileg az elválasztó függöny mögött ültünk, a rendszer viszont érthetetlen módon a mi sorunkat is business osztállyá tette, minket pedig hátrébb ültetett. Viszont a kapunál kiderült, hogy az eredeti sorunk üres maradt, nem volt értelme annak, amit a rendszer csinált. Felszálláskor elmagyaráztam ezt a légiutas-kísérőnek és kértem, hogy hadd üljünk az eredeti sorba. Nem kérünk business ellátást, meg semmit, csak ne kelljen hátul ülnünk. A hölgy sajnálkozott, hogy az már business kabin és ezért nem lehet. Egészen addig, amíg – gondolom – meg nem nézte a tableten, hogy ki ez a két utas, mert egy percen belül hátrasietett és közölte, hogy gold utasként "természetesen" üljünk nyugodtan előre és a "bár" is rendelkezésünkre áll.

Törzsutasként megpuhulnak a kabin táskára vonatkozó szabályok is. Mivel tudják, hogy elsőként szállunk be a gépbe és nekünk biztos jut felső tároló, ezért – hacsak nem túl kirívó és feltűnő a dolog – nem számolgatják hány és mekkora táska van nálunk. Mikor egyszer a check- in pulthoz léptünk, a hölgy közölte, hogy fel kellene adnunk a bőröndöt, mert nagyon tele a gép. Én meglepetten közöltem, hogy azt szeretném elkerülni. Közben lehívta az adatokat a számítógépen és egy pillantást vetve a monitorra közölte is, hogy valóban nem kell feladnunk a csomagokat. Egyszer pedig a London-Budapest járat annyira tele volt, hogy a kapunál várakozás közben kérdés nélkül elvették mindenkitől a bőröndöt, kivéve tőlem. Engem upgradeltek helyette. :)

És ezzel elérkeztünk minden utas vágyához, a legendás ingyen upgrade intézményéhez. Bár az amerikai légitársaságokon kívül – ahol az upgrade nem ajándék, hanem része a törzsutas programoknak – egyik társaság sem közli az upgrade kiválasztás szempontjait illetve sorrendjét, azt azért lehet sejteni, hogy a törzsutas státusz elég fontos tényező lehet. Ezt támasztja alá az is, hogy az elmúlt tíz év több, mint száz járatán összesen kétszer kaptam upgradet, míg a gold státusz egy éve alatt legalább öt alkalommal történt ilyen. A legkomolyabb eset az volt, mikor a dubaji utam során odafelé turista osztályról prémium turista osztályra ültettek pár nappal indulás előtt, majd a check-in pultnál a business osztályra. Majd hazafelé újabb upgrade után prémium turista osztályon ülhettem.

De más szabályok is megpuhulnak a fedélzeten. Páromnak – többek között – a Virgin Atlantic társaságnál  van top státusza, aminek szintén érezhettük az előnyét. Washingtoni utunk után erős késésben volt a gép, mi pedig szerettük volna az arrival lounge-ot használni, mielőtt munkába megyünk a repülőtérről. Ezért a vezető légiutaskísérő megígérte, hogy elsőként szállhatunk ki a gépből. És valóban, még gurult a gép a kapuhoz, mikor már mellettünk volt a légiutas kísérő és mondta, hogy kapcsoljuk ki az öveket és kövessük, hogy mi állhassunk elsőként az ajtóhoz. Sajnos ez sem volt elég a lounge eléréséhez, de a gesztust mindenképp értékeltük.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.