A tavalyi év monotonitása után (nem tudom miért panaszkodok, azt hiszem sokan szeretnék, hogy az USA jelentse az egyhangúságot olyan városokkal, mint San Jose, New Orleans és New York) idén visszatértünk a változatos utakhoz. Voltunk keleten, nyugaton és Közel-Keleten, tettünk rövid- és hosszútávú utakat, és persze nem maradtak el az európai városnézős hétvégék sem.

Idén párom nem vesztegette az idejét, január elsején már a Heathrow repülőtéren volt, mert még egy kis időre vissza kellett mennie Amerikába. De ez csak az első volt a hosszútávú járataink közül, hamarosan régi álmomat, Torontót és a Niagara vízesést sűrítettük bele egy hétvégébe. Két nap tökéletes volt, első nap a várost jártuk körbe, a második napot pedig a vízesés és környéke töltötte ki. A két legnagyobb élmény a torontói CN Tower és a Niagara vízeséshez tartozó egykori erőmű bejárása volt, ami magában foglalta a vízesés megnézését alulról.

Nyáron Washington DC-be látogattunk, szintén egy hétvégére, bepótolni azokat a látnivalókat, amik tíz évvel ezelőtt kimaradtak, illetve felhasználni egy Virgin Atlantic upper class kupont. Tíz évvel ezelőtt megnéztük a Kapitólium üléstermeit, viszont felújítás miatt kimaradt a hihetetlen méretekkel rendelkező kupolacsarnok. Most fordítva történt, megnézhettük a kupolát de az üléstermeket nem. A Fehér Ház körül szigorúbbak lettek a biztonsági intézkedések és most már nincsenek látogató túrák sem, ha megint lesznek, újra megpróbáljuk.

Augusztusban, a legnagyobb kánikulában küldött a cégem egy hétre Dubajba, mert a turiszikai szempontok nem nagyon számítottak az út során. A repülőút előtt kellemes megleptésként duplán upgradeltek, így turista osztályú jeggyel a prémium turista osztályt átugorva végül a British Airways híres-hírhedt jin-jang székében ülhettem végig az utat. Pár nappal megtoldottam a dubaji tartózkodást, így tudtam egy kicsit turistáskodni is. Mivel már itt is jártunk ezelőtt, csak azokat a látnivalókat kellett megnéznem, amik az elmúlt tíz évben épültek.

Az – akkor még úgy gondoltuk, hogy – idei utolsó hosszútávú utunk során egy nagyszerű akciót kihasználva, Budapesten, Helsinkin és Hong Kongon keresztül repültünk Tajpejbe. Három napot töltöttünk a város és környékének megismerésével, ami pont elég volt, de vidéki utak már nem fértek bele, pedig az egész ország gyönyörű. A kisebb városokat és falvakat egész könnyen el lehet érni, köszönhetően az ország nagysebességű vasútvonalainak.

Tajpeji utunk nagyszerű lehetőség volt arra, hogy kipróbáljuk az új és formabontó Finnair business ülést, mely arról híres, hogy egyáltalán nem dönthető. A hong kongi megálló alatt pedig sikerült két luxus helyszín kipróbálását is belesűríteni a programba, melyek szintén maradandó élmények.

A hosszútávú járatok mellett persze nem hagytunk fel az európai városnézésekkel sem. Rögtön az év elején egy atlantai utat cseréltünk az utolsó pillanatban Athénra, amit egyáltalán nem bántunk meg: a város látnivalói mellett a görög gasztronómia is lenyűgözött minket. Aztán Zágrábban töltöttünk egy hétvégét, ahol a város mellett a naprendszer egy részét is bejártuk, majd jött a teljesen jellegtelen Billund, ahol a városnézés helyett gyerekkorunk játéka, a Legó töltötte ki az összes időnket. A városban két látogatható helyszín is van: az egyik az eredeti Legoland, a másik az interaktív Lego House.

Szintén még tavasszal látogattuk meg Salzburgot, ahol a rossz időjárás ellenére nagyszerűen éreztük magunkat. A Muzsika hangjai c. film és Mozart szülővárosa egy valódi kis gyöngyszem a festői hegyek között. Ezután egy nagyobb hangvételű német kirándulást tettünk, Düsseldorf és Wuppertal, illetve Köln és Koblenz környékét látogattuk meg. Wuppertal igazi különlegességet rejteget: hihetetlen, de ebben az eldugott kisvárosban található a világ első elektromos függővasútja, mely ma a modern kocsikkal szerves része a városi tömegközlekedésnek. Kölnben pedig maga a szállodánk volt érdekes, mert azt egy régi víztározóból alakították át.

Nyáron Bordeaux-ba látogattunk ahol nagyon jól éreztük magunkat és jókat ettünk, hogy ennek a világhírű borvidéknek a borait ne is említsük. Egy interaktív bormúzeumot is megnéztünk, ami az előzetes várakozásaimat felülmúlva teljesített. Egy felemás newcastle-i hétvége következett, a városnézés alatt elég esős idő volt, de a másnapi strandolásra összekapta magát az időjárás.

Most ősszel két rövid városnézést sűrítettünk még bele a programba. A londoni időjárás elől menekülve Lyonba és Alicantéba látogattunk egy-egy napra feltöltődni a francia és spanyol konyha ízeivel, illetve egy kis spanyol napsütéssel.

Az előző évhez képest változatosra és meglehetősen hosszúra sikeredett ez az év. Gyakorlatilag januártól folyamatosan utazgattunk és mikor ez a cikk megjelenik, egy újabb ázsiai úton vagyunk éppen, de arról már csak a jövő évben tudok majd beszámolni.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.