Az sem kevés, mikor egy hétvége alatt járunk be egy nagyvárost, de még fárasztóbb, mikor három nap alatt négy kisebbet. Ez a bejegyzés a hétvégi kiruccanás első felét, Düsseldorfot és Wuppertalt tartalmazza, hamarosan jön a második rész.

Már nem is emlékszem mivel kezdődött a szervezés, a lényeg az, hogy egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy négy közeli várost kell bejárnunk egy út alatt. Wuppertalhoz párom ragaszkodott, én pedig Koblenzhez, a többi meg csak adta magát. Az első szállásunk Düsseldorfban volt, a repülőtérről gyorsan és kényelmesen be lehet jutni a városba. Az S11 jelű S-Bahnok egyenesen a repülőtérre mennek, a többi vonat állomásához pedig egy ingyenes függővasúttal lehet eljutni.

Mivel tudtuk, hogy későn érkezünk és a vonatot többször is fogjuk használni, ezért az állomás melletti hotelben foglaltunk szobát. Innen egy kicsit, de nem vészesen messze volt a belváros. Gyaloglás közben kereszteztük a város legelegánsabb részének számító Königsalleet, ahol az egy kilométer hosszú, fasorral övezett, makulátlanul rendben tartott csatorna két partján luxusmárkák üzletei, elegáns éttermek és kávézók várják a vendégeket. A csatorna északi végén Triton vízből kiemelkedő szobra áll. Véletlenül útbaesett, ezért betértünk a hat napon át nyitva tartó Carlsplatz piacra is, ahol a hagyományos zöldség-gyümölcs mellett kézműves boltok is állnak, valamint lehet egy jót enni-inni.

Az igazán érdekes látnivalók azonban a Rajna folyó partján állnak. A belváros legdélebbi részén a Neuer Zollhof épületegyüttes tűnik ki a sorból. Ez a három épületből álló komplexum az alakjával és a burkolatával is kilóg az unalmasból. Szerencsére irodaépületek, mert lakásnak berendezhetetlenek lennének. Az épületek előtti öbölben egy hajókikötő, a félszigeten pedig egy park javítja a kilátást.

Az öböl északi részén áll a város nevezetessége, a 240.5m magas Rheinturm TV torony, mely 1981 óta sugározza a tv- és rádiójeleket. A felnőtt belépő 12.5 euró, de délig az "early bird" jegy él, ami 8 euró. Azért ez nem megugorhatatlan korai kelés. A torony 168m magasan lévő kilátószintjéről természetesen tökéletes panoráma nyílik,  ráadásul magunk alá is lehet nézni, a kifelé dőlő üvegfalnak köszönhetően.

A magasból látszik igazán, milyen változáson ment át a rakpart az elmúlt években. Eredetileg ugyanis a gépjárműforgalom uralta a folyópartot, csak a budapesti rakpartokkal ellentétben nem két-két sáv, hanem összesen vagy tíz sávon hömpölygött a forgalom. Egészen addig, amíg meg nem elégelték a dolgot, alagútba nem terelték az egészet és a felszínen létre nem hoztak egy hatalmas sétányt a felső rakparton fasorral és bicikliúttal, az alsó rakparton pedig sörteraszokkal. Az így elért változást a területhasználat átalakításának pozitív példájaként szokták emlegetni. A magasból jól látni az egykori út nyomvonalát, melyet a fasor jelöl ki. A torony tövében áll a tartományi parlament kör alakú épületkomplexuma, ahol valószínűleg egy szekrényt sem lehet a falhoz tolni rendesen.

A rakpart mögött egy utcával beljebb, a Marktplatzon áll a városháza. Nyugodtan tegyünk egy kis kitérőt a rend kedvéért, innen is a Burgplatz térre jutunk, mint a rakpart. A téren álló kőtorony, mely egykor a vár része volt, ma hajózási múzeumként funkcionál, melynek tetején panoráma étterem található. A torony mögött, lakóépületek között bújik meg a Szent Lambertus bazilika.

Mi innen a városba befelé vettük az irányt és meglátogattunk pár kocsma-éttermet. Érdekes módon, a bajor részeken szokásos hatalmas korsók helyett kis két decis pohárban szolgálják fel a jellemzően saját sört, állítólag azért, hogy ne melegedjen meg. A söröket egészen addig hozzák, amíg az alátétet a pohárra nem rakjuk, de néhány prágai turistacsapdával ellentétben rugalmasak és ha szólunk, hogy bocsi nem kérünk többet, nem sértődnek meg. Ezeken a helyeken klasszikus ételeket is felszolgálnak, így bármikor bedobhatunk egy hatalmas rántott húst, helyi kolbászokat vagy éppen sörös marhapörköltet. Mi is így tettünk, a harmadik helyen vacsoráztunk is egyet.

A térségre szánt egyik nap elvonatoztunk a közeli Wuppertalba. A vonatút mindössze huszonöt perc a regionális vonatokkal, melyek egy modern, többszintű intermodális csomópontba érkeznek. A vasútállomás modern előtere egy sétálóutcához csatlakozik, a szokásos boltokkal. De előtte van még egy látnivaló, aminek vonalát keresztezni fogjuk: ebben a 350 ezer fős, 1923-ban több város összevonásával alapított hangulatos városban van a világ legrégebbi, elektromos függővasútja lógatott kocsikkal. A feltaláló Eugen Langen eredetileg más városoknak ajánlotta fel ezt a vasutat, de nem voltak vevők az ötletre. A Wupper folyó völgyében, az akkor még különálló települések azonban érdeklődést mutattak a találmány iránt, mellyel összeköttetést teremthettek egymással. A vonal 1897 és 1903 között épült, az első szakaszt már 1901-ben átadták. A kocsik egy darab sínen "lengedeznek", melynek következtében a kanyarokban nincs oldalgyorsulás, cserébe minden oldalirányú hatásra érzékenyek. Bár a megoldás nem túl praktikus, az tény, hogy ez tudja a legjobban kihasználni a Wupper folyó, illetve inkább patak feletti szabad teret a közlekedésre.

A vonal elsősorban a patak vonalát követi, de helyenként betér a házak közé az utcák felett. Többek között elhalad a városban található Bayer gyógyszergyár épületei között, a stadion és az állatkert mellett. Az egyik részen éppen hatalmas zsibvásár volt, ezért leszálltunk és azt is megnéztük, miközben a fejünk felett suhantak el a szerelvények.

Wuppertalban csak napijegyet lehet kapni a tömegközlekedésre. Ha már így van, javaslom kihasználni és elutazni legalább az egyik végállomásig, ahol meg lehet nézni hogyan fordul meg a szerelvény, mivel vezetőfülke csak az egyik végén van. Az utazás a kocsi legvégén lévő, enyhén lefelé néző panoráma ablakban a leglátványosabb, de készüljünk arra, hogy biztosan sorba kell állnunk az élményért. A vonal elsősorban a patak vonalát követi, de helyenként betér a házak közé az utcák felett. Többek között elhalad a városban található Bayer gyógyszergyár épületei között, a stadion és az állatkert mellett. Az állomások különböző stílusúak, vannak melyek az eredeti faszerkezetűek, mások modern üveg- és fémszerkezetet kaptak az idők során.

Akit érdekel a vonal részletes története és építése, annak javaslom a Werther Brücke megállónál lévő múzeum meglátogatását, ahol még VR szemüveget is bevetnek a maximális élmény érdekében. A modern kocsik mellett pedig lehetőség van a császári használatra készült eredeti kocsi kipróbálására is, természetesen külön foglalás és túra keretében.

Függővasutazás közben megnéztük a régi és az új városháza épületét is. A régi városháza épülete egy megállóra, vagy pár perc sétára van a főpályaudvartól, az új épület az Alter Markt és a Werther Brücke között áll. A két megálló közötti sétálóutcán találtunk egy tradicionális éttermet, ahol ettünk egy jót, majd visszaindultunk Düsseldorfba. A tapasztalatok alapján nem mondom, hogy induljunk neki csak Wuppertal kedvéért, de ha erre járunk és egy igazi kuriózumot akarunk látni, akkor megéri pár órát a városban tölteni.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.