Tirana
A tavaly januári athéni városnézés sikerén felbuzdulva ismét egy dél-európai városnézést terveztünk januárra. Most is sikerült jó időt kifognunk, a tél ellenére napsütésben tudtuk bejárni a várost.
A tiranai repülőtér épülete igen kompakt, a repülőgéptől a kijáratig eljutni talán öt percbe telt. Csáp nincs, a gépek az épület előtt állnak meg és onnan lehet besétálni a földszinti érkezési szintre. Az útlevél ellenőrzés az érkezési csarnok és a poggyász szalagok között van, innen egy újabb ajtó kijutni az előtérbe.
A városba bejutásra három lehetőség van: A terminál épület mellett egy tucat különböző helyi és nemzetközi autóbérlő cég konténerirodája található, előttük a taxisok állnak sorba akiknek főnöke egy hasitasival és egy kártyaolvasóval igazgatja az utasokat és a kocsikat a sor elején, a parkolóban kicsit hátrébb pedig a Luna cég turistabusza áll, mely éjjel-nappal óránként ingázik a városba. Ennek a menetideje 30-40 perc és csak 400 lek vagy 4 euró a taxik 2000 lek vagy 20 euró tarifájával szemben. Eurót egyébként nagyon sok helyen elfogadnak, ezért nem kell sietni a pénzváltással. A városban és a repülőtéren is közel ugyanaz az árfolyam, boltokban és éttermekben nem tudom hogyan váltanak.
A városnézést nagyban segíti, hogy a 600 ezer lakosú város látnivalói kis területen helyezkednek el. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy a központi Skanderberg tér közepéről mindent látni. Ez a hatalmas négyzet alakú tér telibe van burkolva színes kőlapokkal, amik az ország különböző részeiből érkeztek. A tér közepe meg van emelve (több, mint két méterrel magasabb, mint a szélei) és a felületére nyáron vizet tudnak spriccelni a rejtett szökőkút folyókákból, hogy kiemeljék a kövek színét. Nem is olyan régen még az autókkal kellett osztozni a téren, mára azonban már kiszorították innen a forgalmat.
A tér északi oldalán a Nemzeti Múzeum és a nagy múltú International szálló osztozik. Előbbi épülete felújítás alatt áll, csak a homlokzatán lévő munkásmozgalmi kép látható, utóbbit pedig most bővítik egy citromsárga fémburkolatú Intercontinental épülettel. A tér nyugati oldalát a Nemzeti Múzeumhoz hasonlóan sztálinista stílusú Kultúra Palota foglalja el, mely az Opera- és Balett Intézet mellett a Nemzeti Könyvtárnak is helyet ad.
A déli oldalon áll a tér névadójának, az 1400-as évek első felében élt Skanderberg lord lovasszobra. Mellette egy ideiglenes óriáskerék és egy aranyos körhinta kapott helyet. A délkeleti oldalon kicsit sűrű a beépítés, a közel egy időben épült Et'hem Bej mecset és az óratorony mellett áll a Városháza piros-sárga-fehér épülete is. A Városháza épülete mögött és különböző minisztériumok épületei között domborodik egy egykori kormányzati bunker filigrán betonkupolája. Ez a két látogatható, múzeummá átalakított Bunk'art nevű bunker közül a kisebbik, a párja a külvárosban, az egyik hegy gyomrába van vájva. Ezekben meg lehet nézni, hogyan gondolta az egykori vezetés túlélni a gonosz, imperialista NATO csapatok támadását, amíg meg nem érkezik a felmentő sereg.
A másik bunkerhez busszal lehet eljutni, ma már új lakóparkok állnak az annak idején minden bizonnyal titkos bunkerrel szemben. A bunker feletti dombon található a közeli Dajti csúcsra induló libegő állomása. A csúcsról nemcsak a várost és a távoli tengerpartot lehet látni, hanem a környező hegyvonulatok érdekes formáit is. A libegő állomása mellett kis szálloda és panoráma étterem is van, ha valaki hosszabb tartózkodást és túrázást tervezne innen.
A bunkereken kívül más nyoma is van a kommunista múltnak a városban: Enver Hoxha (Hodja, ha úgy ismerősebb), európa legbrutálisabb kommunista diktátorának egykori háza ma is áll a "Blokk"-nak nevezett negyedben. Ez egykor a Politbüro tagjainak zárt villanegyede volt, mára már épültek itt nagyobb társasházak is. A fent nevezett diktátor 1985-ös halála után építész lánya egy 20m magas piramis alakú mauzóleumot tervezett és építtetett a közelben. Az épület 1991-ig töltötte be eredeti funkcióját, a rendszerváltás után egy ideig konferencia központ, majd a Koszovói háború alatt NATO központ üzemelt itt. Végül teljesen lepusztult, nemrégiben egy holland építésziroda tervei alapján újították fel és nyitották meg. A legfontosabb változás, hogy az épület ferde falai külső lépcsőket kaptak, így szimbolikus módon ma átlagemberek "taposnak" az egykori mauzóleumon.
Bár az előzetes tervezés alapján nem voltak nagy elvárásaink, a tiranai várat is megnéztük. A város közepén álló egykori várból nem sok minden maradt, a helyét viszont telerakták éttermekkel és bárokkal. A váron keresztülsétálva a Namazgah mecsethez, a Balkán legnagyobbjához érünk ki. Bár a lakosság több, mint fele muszlim, a városban ezen kívül mindössze 8 mecset van. A mecset építésének ötlete 1991-ben merült fel, 2015-ig az alapkő lerakásig jutottak és végül 2024-ben készült el. Hát, nem kapkodták el. Most egymás közelében áll a mecset, egy római katolikus és egy ortodox templom. A vár és a mecset közé ékelődik be a parlament teljesen jellegtelen és megközelíthetetlen épülete.
A belváros egyik legmenőbb épülete a Sky Club Tower, melynek a tetején egy étterem és bár van, mely lassan körbeforog. Pöpec kis panoráma van fentről, a belváros összes nevezetessége látható. A belépés ingyenes, egy bambi pedig megfizethető áron van.
Kicsit olyan érzésem volt a hétvégén, mintha a tizenöt évvel ezelőtti Budapesten lennék. A dohánytermékekhez bármelyik boltban hozzá lehet jutni, sőt a piacon a fűszerek között árulják nagy halmokban. Az éttermekben nemhogy a bejárat öt méteres körzetén belül, de még odabent is füstölnek.
Az autósok bárhol megállnak elakadásjelzővel és otthagyják az autót. A buszmegálló sem akadály, emiatt viszont a busz nem tud beállni és az út közepén áll meg. Az autósok mentségére legyen szólva, nem sok minden jelöli a buszmegállót, ha szerencsénk van, van tábla, de járatszámokat, menetrendet, térképet, meg a többi úri huncutságot el lehet felejteni.
A buszokon egyébként nemhogy digitális kijelző nincs, de néha még a viszonylat száma sincs kiírva rá. De a legmeglepőbb az volt, hogy mindegyiken kalauz teljesít szolgálatot, akitől készpénzért lehet jegyet venni. Az összes kalauz ugyanolyan papírfecnit osztogat, a bliccelés ellen két módszerük van: az első az, hogy mindegyikük máshogy hajtja ketté a jegyet, a másik pedig a jó arcmemória. A munkájukat lelkiismeretesen végzik, még a legnagyobb tömegben is végigverekszik magukat a buszon minden egyes megállóközben.
Bár sorra épülnek az új lakóparkok, azért a meglévő épületek egy része arról tanúskodik, hogy ez annakidején a szocialista éra kevésbé vidám és fejlett barakkja volt. Több helyen láttunk olyan épületet, melyről nem lehetett eldönteni, hogy már lemállott a vakolat, vagy soha nem is volt rajta. De több olyan épületet is fel lehet fedezni, ahol szemmel láthatólag utólag, meglehetősen primitív módon toldottak hozzá teraszt, de ez úgy látszik ott nem szúrja a hatóságok szemét.
Én azt javaslom, aki teheti nézze meg Tiranát, akár érdekességként, akár elrettentő példaként tekint rá, élvezni fogja a várost.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
