Thaiföld X. - Koh Samui és Koh Pha Ngan
A phuketi napok és Similan Islands után Thaiföld másik népszerű részére utaztunk át. Sokáig pont azért kerültük, mert népszerű, mi pedig szeretünk egy kicsit távolmaradni a turistás helyektől és a helyi hangulatot élvezni.
Az utazáshoz az ország második legismertebb légitársaságát, a Bangkok Airwayst vettük igénybe. Ez egy butik légitársaság mely számos belföldi és néhány nemzetközi járatot üzemeltet, érdemes figyelembe venni ezt az lehetőséget, ha az országon belül szeretnénk utazni. Negatívum, hogy egyes útvonalakon a konkurencia hiánya miatt kicsit vastagon fog a ceruzájuk.
Phuket és Koh Samui között ötven perc az út, a leszállás után rögtön a repülőtéren foglaltunk transzfert a kikötőbe és komp jegyet Koh Pha Ngan szigetre. A motorcsónak gyorsan átdobott minket a másik szigetre, ahol a móló tövében már várt a taxisok hada, akiknek a főnöke a már ismerős platós kocsikra rendezte az embereket célállomások szerint és hamarosan ki is rajzottak. Elképesztő, hogy milyen olajozottan tudnak működni a dolgok Thaiföldön, ha a turisták kiszolgálásáról és mozgatásáról van szó.
A koh samui repülőtér talán a legkülönlegesebb azok közül, ahol eddig jártam. Először is, ez a Bangkok Airways saját repülőtere, szinte csak ők repülnek oda, kivéve néhány Scoot járatot. De ami igazán különlegessé teszi, az a trópusi felfogás szerinti kialakítása. Aki már járt Ázsiában tudja, hogy a szállodák és a házak egy része is sokszor félig nyitott, mivel mindig meleg van. A repülőtér is hasonló módon épült, alig vannak zárt terek, az egész repülőtér nyitott. Még a check-in és a biztonsági átvilágítás is egy félig nyitott részben zajlik. A hatalmas kerti pavilonhoz hasonlító beszállókapuk melletti kertben pedig még padok, hinták és babzsákok is vannak. Megelőzve, hogy az utasok ne keveredjenek a forgalmi előtérre, okos és diszkrét megoldást válaszottak: kerítés és falak helyett egy nagy vizesárkot létesítettek a kapuk körül.
Mivel ezen a repülőtéren nincs konkurencia, a repülőjáratok árazása kicsit combos, de cserébe kapnak is valamit az utasok. A járatokon van étkezés, az 1 óránál rövidebb utakon péksütemény és gyümölcs, az ennél hosszabb járatokon meleg étel. Minden utas, még a turista osztályon utazók is igénybe vehetik a társaság repülőtéri váróit, ahol üdítőt, szendvicseket és süteményeket kínálnak. A Koh Samui repülőtéren – mivel az összes utas Bangkok Airways járattal utazik és jogosult a lounge használatra – nincs is lounge, hanem a kapuk mellett vannak kirakva üdítők és előre csomagolt kekszek és sütemények.
Persze itt nincs klasszikus beszállító csáp, az induló- és érkező utasokat kis nyitott buszokkal fuvarozzák a reptéren a gépig és vissza. Az érkező utasokat a beszálló kapukhoz hasonló pavilonhoz viszik, csak itt székek helyett egy poggyász szalag tekereg középen. Ezután fél perc séta a kijáratig és máris a gondozott előtéren találja magát az ember.
A hajóút után meg sem álltunk a Koh Pha Ngan sziget észak-keleti csücskéig, ahol maga a nyugalom várt ránk. Szeretem azokat a helyeket, amiket még nem rontott el a turizmus, de már egész kényelmesen megközelíthetőek. A Mae Haad Beach környéke arról nevezetes, hogy semmiről sem nevezetes. A strand melletti két-három szálloda mögött néhány lakóépület, bolt és étterem van, ezen kívül semmi. A turisták száma is ehhez igazodik, nem mondom, hogy egyedül éreztük volna magunkat, de nem is volt tömeg. A strand csodálatos: a partot pálmafák határolják, a homok világos és puha, a türkizkék víz pedig ha nincs erős hullámzás, akkor egész tiszta is. Az északi végen egy kis sziget van, amit apály idején száraz lábbal, dagály idején lábközépig érő vízben, egy kavicsos zátonyon keresztül lehet megközelíteni. Itt maga az átkelés az érdekes, mert a túloldalon az égegyadta világon semmi sincs, lehet visszafordulni.
Az egyik közeli hegycsúcson van egy bár, ahol babzsákokból lehet csodálni a panorámát. A megközelítés egy kicsit nehéz, mert miután felmásztunk a hegyre, még keresztül is kell vergődni az előző épület romjain. Odafent komplett konyha üzemel, fogalmam sincs ők hogyan viszik fel az alapanyagokat. Szinte folyamatosan tele a hely, nekünk is várni kellett egy kicsit, hogy szabaduljon fel hely a korlát mellett, addig a hátrébb lévő asztaloknál üldögéltünk.
Két napot töltöttünk itt, mielőtt visszaindultunk volna Koh Samui szigetre. Brilliáns tervünk szerint az északnyugati Pralarn mólóhoz érkeztünk volna, ezért annak közelében foglaltunk szállást. Persze a komp jegypénztárában közölték aznap, hogy a nagy hullámok miatt az északkeleti Bangrak Pier-re mennek a hajók, de onnan kedvező áron van transzfer. Köszi szépen, ez időben és pénzben is megdobta kicsit a dolgot, egy órával később és 300 bahttal könnyebben értünk a szállodához. A meglepően nagy szoba elfoglalása után rohantunk is a tengerparton lévő medencéhez.
A következő napokban felváltva élveztük a medence, a szálloda előtti strandot, illetve a környék strandjait. Kissé visszavetette a felfedezéseinket, hogy a sziget hatalmas és Phukethez hasonlóan itt sem két fillér a taxizás. A nem messze lévő Ban Tai strand bizonyult a legszebbnek, ahol kicsit ugyan keskeny a homokos rész, cserébe nincs tömeg, a vízig érnek a pálmafák és a víz kristálytiszta. Ráérős időnkben felmásztunk a Mae Nam kilátóponthoz is, ahonnan az északi partot szabdaló öblök nagy részét be lehet látni.
Ellátogattunk az északi part Fisherman's Village nevű népszerű városrészéhez, amelynek egyik részén boltok, éttermek és bárok, sőt szállodák sora várja a közönséget. Itt egy fokkal magasabb árak vannak, de tény, hogy az éttermek is színvonalasabbak és dizájnosabbak, mint az átlag kifőzdék. Persze a közelben van egy hatalmas éjszakai piac is, ahol szó szerint mindent lehet enni: lángostól kezdve német kolbászon és olasz szendvicseken keresztül a helyi ételekig minden megtalálható. Esténként nem kis tömeg gyűlik össze a több száz műanyag széken falatozva és koktélokat süzrcsölve. Mi is így tettünk, méghozzá egy instagramról már ismert kedves párral, akikkel most először sikerült találkoznunk személyesen.
A sziget a fiatalok körében nagyon népszerű, itt tartják minden hónapban a Full Moon, azaz telihold partikat. Sajnos csak havonta egyszer van telihold és így a turistákat sem lehet megfelelő ütemben kopasztani, ezért elkezdték bevezetni a Half Moon partikat is. Ezekre a partikra több száz, ha nem ezer ember hajózik át a szigetre, hogy aztán kulturáltan szórakozzanak. Sajnos a turizmus egyik velejárója, hogy a pénzváltók itt sokkal kedvezőtlenebb árfolyamokkal dolgoznak, mint a többi helyen. No nem vészes a veszteség, csak szemet szúrt a bangkoki és phuketi árfolyamok után.
Négy napot töltöttünk a szigeten, ebbe belesett a karácsony is, mely elég érdekes módon zajlik itt. A 92%-ban buddhista lakosság nyilván nem ünnepli, de a turista helyeken nem mehetnek el amellett, hogy a vendégek nagy része keresztény. Ezért az éttermekben és bárokban van némi karácsonyi díszítés, a szállodák előterében karácsonyfát is állítanak, sőt egy-két helyen a személyzet még mikulás sapkát is húzott. Nekem viszont inkább a farsang jutott eszembe erről, mikor poénból beöltözik az ember valaminek, amihez nem sok köze van.
Kérdés, hogy aki pont ilyenkor utazik Thaiföldre, az mennyire igényli vagy éppen kerüli a karácsonyi hangulatot. A turisták talán nem várják, hogy itt autentikus karácsonyi hangulat várja őket, főleg, hogy az európai embernek szokatlan a nyári melegben, pálmafák között a strandon a karácsonyra gondolni. Mi kifejezetten kerültük a karácsonyi dolgokat, 24-én este pont ugyanúgy vacsoráztunk mint máskor és már előre megeskettük egymást, hogy szó sem lehet semmiféle ajándék hurcolásáról keresztül a fél világon.
A szigeten töltött napok után még átrepültünk Bangkokba, hogy ott töltsünk néhány napot – a változatosság kedvéért medencézéssel – mielőtt visszarepültünk volna a hideg és szürke Londonba.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
