Van egy vissza-visszatérő nyavalya, ami néha elővesz. Na nem gyakran, körülbelül három-négy évente, de akkor elég rendesen. Befészkeli magát a fejembe, folyamatosan kínoz és nem tudom kiverni onnan. Én úgy hívom knédli kór, mert ilyenkor az van, hogy knédlit kellene enni. A gond az, hogy ez hónapokig képes ott motoszkálni és eddig mindig az volt a gyógymód, hogy elmentünk Prágába. Idén is jött a kattanás, úgyhogy időben szóltam páromnak, hogy ütemezzen be egy villámlátogatást.

Persze, hogy ne legyen csak és mindig Prága, idén megtoldottam még egy kívánsággal. Fiatal koromban láttam Az utolsó vakáció című filmet, főszerepben Queen Latifah-val és Gerard Depardieu-vel és akkkor úgy döntöttem, hogy egyszer én is megszállok a Hotel Puppban. Nos, úgy gondoltam, itt az ideje egy kis kitérőt tenni Prágából. A következő generáció tagjai esetleg a Casino Royale James Bond film után dönthetnek hasonló módon. 

Páromnak nem volt ellenére az utazás, főleg, hogy a British Airways a Heathrow hármas termináljáról indul Prágába, ami mint tudjuk, egy valóságos lounge kánaán, ahol a sok alkohol között könnyen elfelejti az ember, hogy még vezetnie kell aznap... Most is időben kimentünk és szorgalmas módon végigjártuk őket. A Cathay Pacificnél élveztük kicsit a kilátást, az American Airlines váróban feltankoltam gumicukorral az útra, végül a Qantas váróban kötöttünk ki, ahol a kedves magyar felszolgáló, Johanna már ismerősként üdvözölt minket. Nemcsak ránk emlékezett, de arra is, hogy most Prágába tartunk, így pár tanácsot is adott városnézéssel kapcsolatban.

A gépünk késett másfél órát, így volt időnk kipróbálni többek között a görögdinnyés jégkockával és kígyóuborka csíkkal készült gin-tonicot és kényelmesen meg is vacsoráztunk. A Qantas váróban a folyamatos büfé mellett délután hattól menüről is lehet választani. Mivel késő este landolt a gép és a buszok már nem jártak, ezért kénytelenek voltunk Uberrel menni a hotelig.

Másnap reggel annak ellenére indultunk városnézésre, hogy nem először voltunk Prágában. A Nemzeti Múzeum közelében lévő hoteltől a Henry's Towerhez sétáltunk. Ez Prága legmagasabb, szabadon álló harangtornya, melynek kilátóteraszáról nagyszerű kilátás nyílik a városra. Mi azonban nem innen, hanem a Powder Tower tetejéről (jobbra) néztünk körbe. Ez egyike a tizenhárom egykori városkapunak, mely természetesen a lőpor tárolásról kapta a nevét.

A vár felé haladva útba ejtettük az Óváros teret, mely a középkori Prága központjában helyezkedik el. A hangulatos, négyszögletes teret különféle stílusú épületek szegélyezik. Itt található a Týn templom, a városháza és annak tornyán található Orloj időmérő szerkezet, melyen reggel és este kilenc között minden órában megjelenik a tizenkét apostol. A tér igazi turista cirkusz: számos mutatványos, szappanbuborék fújó, kürtőskalács árus, sétakocsis és buszos városnéző ajánlgatja magát.

A Moldva folyót a Cseh Filharmonikusok épületénél található Mánes hídon kereszteztük. Valami miatt engem a tér és az épület a pesti MTA székházra és az előtte lévő térre emlékeztet. A vár oldalában megebédeltünk, majd folytattuk utunkat felfelé. A várat bejárva, majd ismét megcsodálva Sárkányölő Szent György szobrát - a mérete alapján inkább szobrocskáját - a Károly híd felé ereszkedtünk le, majd azon keresztül vergődve jutottunk vissza a túlpartra. Itt aztán tényleg tetőzik a turista áradat, a híd szó szerint tömve van emberekkel. Egymást érik a bizsu árusok, portré festők, üdítő árusok és mutatványosok, nem túl hangulatos a dolog főszezonban. A turista tömeg néhol nyomasztóan sok, ráadásul nem kevés a tündérnek, playboy nyuszinak vagy menyasszonynak öltözött legénybúcsús fiúcsapatok száma sem.

Pihenésképpen kipróbáltuk a kürtős kalács helyi (eredeti) változatát, fagylalttal feltuningolva. Két desszert ötvözése sosem rossz dolog, de ez esetben a fagylalt nem igazán tett hozzá a dologhoz. Egy gyors pihenő után délután város déli részén, a folyóparton álló Vysehrad erődöt látogattuk meg. A legközelebbi villamos megállóból lehet felgyalogolni az erődhöz, melynek falairól kitűnő kilátás nyílik a folyóra és a városra, a falain belül pedig temető, a Szent Péter és Szent Pál bazilika, valamint a Nemzeti Temető található.

Este a számtalan kiskocsma egyikében vacsoráztunk, természetesen marhapörköltet és knédlit. Másnap délelőtt folytattuk utunkat Karlovy Varyba, tőlünk szokatlan módon nem repülővel, hanem busszal. Pedig az igazi nagy arcok repülővel érkeznek, ugyanis a városnak van repülőtere. Buszjáratokat a RegioJet és a Flixbus is üzemeltet, mi utóbbit választottuk. Abszolút pozitív tapasztalat, a két és fél órás úton a kávé és tea ingyenes és a székekbe épített kijelzőkön a kiosztott fülhallgatókkal filmeket lehetett nézni. Egyedüli negatívum, hogy egy negyed-fél órás késést mindkét irányban összeszedtünk, bár ez lehet, hogy az útfelújítások miatt volt.

A karlovy vary-i buszállomástól egy buszjárat megy a hotelhez, de aki nem érkezik túl sok bőrönddel, az el is gyalogolhat a hotelig. A hotel - sok másikkal egyetemben - a várostól délre, egy völgyben fekszik és mivel a busz egy nagy kerülőt tesz a hegyen keresztül, az a tévképzetem volt, hogy a hotel is fent van a hegyen, egészen addig, amíg be nem sétáltunk a városba és le nem esett az átverés.

Az 1350 körül alapított óváros, mely a Teplá folyó völgyében fekszik, valami elmondhatatalanul szép és hangulatos. A folyó két oldalán sorakozó, makulátlan állapotban lévő házak előtt tágas és fasorral ellátott sétálóutca lett kialakítva, melyre helyenként kitelepülnek a kávézók és éttermek. A sétálóutca mentén találhatóak a különböző korokban és stílusokban épült kolonnádok azaz oszlopcsarnonok, melyeknek különböző forrásaiból különböző hőmérsékletű és összetételű gyógyvízek bugyognak, melyek kedvelt gyógyfürdő várossá tették a helyet. A gyógyvízzel vigyázni kell, nagymértékű fogyasztása előtt orvossal illik konzultálni. A városban egymást érik a különböző spa hotelek, lehet válogatni mindenféle árkategóriában. A Hotel Pupp a sétálóutca legvégén fekszik.

Érkezés után sétálni indultunk a folyó mentén, de hamar elcsábultunk vacsorára és az egyik hotel nagyon jó kis pince éttermébe ültünk be. Káposztalavest, cseh vadast és marhapörköltet knédlivel, valamint cseh fánkot fogyasztottunk, melynek következtében ugyan a knédlikórom jelentős javulást mutatott, cserébe mindketten járásképtelenek lettünk. Ezért inkább ittunk még egy-egy sört, mielőtt folytattuk volna a sétát. Az étterem közelében indult egy kilátóhoz vezető ösvény, így azon szuszogtunk felfelé, hogy vessünk egy pillantást fentről is a városra. Mivel az ösvényt egy idő után eléggé benőtte a növényzet, nem folytattuk utunkat, hanem visszagurultunk a hotelbe.

Másnap kicsit messzebbre merészkedtünk és a hotel közeléből, a sétálóutca épületei mögül induló fogaskerekű vasúttal felmentünk a közeli Diana kilátóhoz, ahonnan értelemszerűen megcsodáltuk a kilátást és a közeledő viharfelhőket. Utóbbiak miatt rövidebbre vágtuk a szabadtéri programot és gyalog leereszkedtünk a turistaösvényen vissza a fogaskerekű állomásáig. A környező hegyeken számtalan turista útvonal és kilátópont várja a túrázókat, mindenképp érdemes párat bejárni, ha több időt tölt a városban.

Délután, amíg csepergett az eső, a szálló wellness részlegében pihentünk, mely sajnos egy elég elrontott kialakítású, modern toldás a hotel épülete mögött. Minden bizonnyal más hotelek sokkal jobb wellness részleggel vannak felszerelve. Pozitív viszont, hogy a szaunával, gőzfürdővel, pihenőszobával, jégkúttal ellátott spa részleg egész jó és azon belül igazi szauna élményhez méltóan a fürdőruha viselése opcionális.

Pancsizás után bebuszoztunk a városba és ott is körülnéztünk. Csak halkan jegyzem meg, hogy itt is és Prágában is digitális jegyrendszer van, a buszokon és villamosokon a jegyleolvasóból lehet bankkártyával jegyet venni, ami mondjuk nem kis mutatvány, miközben a busz a szerpentinen vágtat. A fürdő negyed sétálóutcája folytatódik a modern központban is, bár kevésbé impozáns módon. Ha már arra jártunk, egy közepesen átlagos étterem-kiskocsmában ebédeltünk közepesen átlagos kolbászt és pörköltet, majd visszaindultunk a hotelbe, ezúttal gyalog. Eközben volt szerencsénk megcsodálni a szocialista beton imádó stílusban épült Spa Hotel Thermalt és a gusztusosan betonból megformált teraszos folyópartot.

Kicsivel feljebb, a sokkal dekoratívabb Lázeňský hotelnél megálltunk, hogy a mellette található forrásnál végül megkóstoljuk a gyógyvizet. Erre mondják, hogy nem számítottam semmire, de még így is csalódást okozott. Hiába figyelmeztettem, párom megtöltött egy flakont a meleg vízzel és óvatosan belekóstolt. Arcán azonnal láttam, hogy teljesen indokolatlan volt az egész flakon megtölteni. Én is megkóstoltam, de csak azért, hogy elmondhassam, milyen keserű, fémes íze van. Az emberek egyébként különleges kialakítású bögrékből szipkázzák, ami igen szép teljesítmény tekintve a szörnyű ízét.

Utolsó nap reggel korán kijelentkeztünk a hotelből, mert hosszú út állt előttünk. Eddigre knédli kórom elvonult, szóval semmi akadálya nem volt a hazatérésnek. Először a bőröndökkel lebuszoztunk a városközpontba, ahonnan a Flixbusszal visszabuszoztunk Prágába. A busz szerencsére megáll a repülőtéren is, így nem kellett a belvárosig mennünk, majd vissza.

A Oneworld utasok a prágai repülőtér Menzies Aviation váróját használhatják. Ottjártunkkor kicsit megdolgoztattuk a személyzetet, mert a hűtőben találtunk egy tányér penészes szendvics falatkákat, majd a pulton egy törött boros poharat. Ezzel a prágai váró letaszította a hamburgit a legrosszabb váró címről.

A repülőnk ismét a City Airportra érkezett és talán ez volt a legrázósabb landolásunk azon a repülőtéren. A felhős, szeles és esős időjárás miatt semmit nem lehetett látni a városból, a landolás közben pedig olyan szél fújt, hogy "kilinccsel előre" szálltunk le és úgy billegett a gép, hogy azt hittem lefújja a szél a siklópályáról. A pilóta igen határozottan tette le a gépet, utána pedig olyan fékezés következett, hogy mindenki kitámasztotta magát ahol tudta.

< Előző utazás          Következő utazás >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.