Ennyi utazás után a nagyvilágban ideje volt már hazalátogatni Budapestre. De aki azt hiszi, hogy egy hétvégi családlátogatást nem tudunk megbonyolítani, az nagyon téved, nekünk úgy látszik mindig komplikált az elindulás. Alkoholba fojtott hangya és pityókás kezdés után hirtelen józanodás.

Szóval úgy döntöttünk, hogy egy hétvégére hazaugrunk családot látogatni, úgyhogy pikk-pakk le is foglaltuk a repülőjegyet péntek délutántól hétfő délutánig. Így reális áron volt a repjegy és csak egy szabadnapot kellett kivenni.

A Heathrow 3. terminál - ahonnan a British Airways repül Budapestre - különösen jól el van látva várókkal, egész pontosan négy légitársaság üzemeltet lounge-t: British Airways; American Airlines; Cathay Pacific és a Qantas. Párom jó előre tudományos kutatást végzett, hogy melyik hol található, hogy néz ki belülről, milyen véleményeket írtak róla mások, stb., mert a Oneworld sapphire szintünknek köszönhetően - melyet az ausztrál és  thaiföldi utakkal értünk el - az összes Oneworld loungeba bemehetünk, akkor is, ha turista osztályon utazunk. Márpedig Európán belül nincs értelme fizetni a felárat, ha a terminálon indulás előtt korlátlanul tudunk enni-inni.

Mivel máskor is utazunk majd ugyanerről a terminálról, úgy döntöttünk, hogy ez alkalommal a két legígéretesebbet nézzük meg: a Cathay Pacific és a Qantas várókat. A négy váró egyébként egymás mellett található ugyanazon a kapukhoz vezető folyosón, így nem kellett sokat gyalogolnunk. Hogy minél több időnk legyen a repülőtéren, ezért már járatindulás előtt három órával kint voltunk és feladandó bőrönd híján egyenesen besasszéztunk a tranzitba. Sajnos a biztonsági átvilágítás fast tracket csak a legmagasabb (Emerald) szintű törzsutasoknak tartogatják, így azt nem tudtuk igénybe venni. Szerencsére nem volt vészes a sor, így gyorsan végeztünk.

Először a Cathay Pacific business váróba telepedtünk be, aminek a szokásos önkiszolgáló büféje mellett egy Noodle Bar is helyet kapott, ahol rendelésre készülnek az ételek. A lounge elején található a Noodle Bar étkezőasztalokkal, majd a következő teremben a büfé szintén étkezőasztalokkal, a harmadik teremben a (sajnos nem önkiszolgáló) bár fotelekkel és kanapékkal nagyszerű kilátással a betonra. Leghátul, a legcsendesebb részen található a pihenősarok, ahol egy kis szundításra is van esély. A recepcióról vezető folyosón kaptak helyet a mosdók, zuhanyzók és a spa részleg.

Az étel és ital választék átlagos volt, a büfé rész a szokásos indiai curry - olaszos tészta - párolt zöldség vonalon operált. Miután ettünk-ittunk és pihentünk kicsit, úgy döntöttünk megnézzük a Qantas várót, amit párom már izgatottan várt.

Ez ugyanis egy kétszintes váró, melynek emeletén található egy önkiszolgáló büfé részleg, egy kör alakú bár valamint rengeteg kényelmes ülőhely, míg alul az étterem és a híres gin bár kapott helyet. Itt több, mint tizenhét féle felsőkategóriás ginből kevernek koktélokat.

Amíg párom fent kért két gin-tonicot én leteszteltem a váró hátsó részén lévő büfé részleget, mely nem meglepő módon a indiai curry - olaszos tészta - párolt zöldség vonalon operált. Mikor csatlakoztam páromhoz, tanácstalan arccal közölte, hogy meglepő módon egy megtermett zöld hangya van az italában, de még meglepőbb módon ennek rajta kívül mindenki más örül.

Ezután az alsó szinten telepedtünk le, ahol a koktélozás közben az egyik kedves, magyar származású felszolgálóval is beszédbe elegyedtünk. Mikor mondtuk a hangyát, neki is úgy felragyogott az arca, hogy már majdnem megbántam, hogy nem rágcsáltam el.

Tőle azt is megtudtuk, hogy a Qantas lounge egyébként napközben meglehetősen kihalt, mert délben van egy járat Melbournebe Perthen keresztül, este pedig egy Sydneybe Szingapúron keresztül. a kettő között pedig csak a Oneworld tagok miatt vannak nyitva. Miután lent is bepusziltunk egy-egy gin-tonicot, a kapu felé vettük az irányt, ahol szinte azonnal meg is kezdődött a beszállítás.

Qatar Airways Gold és ezzel együtt Oneworld sapphire szintű utasként az elsők között szállhattunk be, aminek az az előnye, hogy a felső tárolóba biztos befér a csomagunk. Arról nem is beszélve, hogy a rendszer ülésfoglaláskor mellettünk blokkolja a szabad széket addig, amíg el nem fogy minden más szék, így hacsak nincs teljesen tele a gép, mellettünk garantáltan nem ül senki. A korai beszállásnak megvan az az előnye is, hogy így van időm bekéredzkedni a pilótafülkébe is körülnézni, ahogy most is sikerült.

A felszállás után az ablakon kibámulva élveztem az utazást, mikor párom egyszercsak hátbavágott és mikor megfordultam, ott ült rémült arccal. Na, gondoltam valami otthon maradt, de amit mondott, arra egyáltalán nem számítottam:

- Basszuskulcs, teljesen kiment a fejemből! A bérelt kocsi ott vár a repülőtéren, nekem ma még vezetnem kell, nem lett volna szabad innom!

Na ettől kijózanodtam picit és nekem is leesett, hogy kivételes módon kocsit béreltünk, mert másnap korán reggel már szükségünk volt rá és olcsóbb volt este átvenni a repülőtéren, mint fizetni egy taxit a repülőtérről. Bár én is tudtam a kocsiról, mentségemre legyen szólva, hogy mivel párom foglalta és neki volt rá szüksége, én nem is foglalkoztam vele. Ő pedig annyira várta a repülőtéri várók kipróbálását, hogy teljesen elfelejtkezett erről az apróságról. Összeszámoltuk ki mennyit ivott, de egy sör, egy pezsgő és két gin-tonic után volt egy tippem, hogy nem lesz elég a két és fél órás repülés a józanodáshoz.

Landolás után csak a kíváncsiság kedvéért letöltöttem egy véralkohol számoló applikációt, de akárhogy variáltam az italokat és az elfogyasztásuk idejét, sehogy nem volt hajlandó másnap reggelnél hamarabb vezetni engedni. Párom ezalatt a kölcsönző oldalát és a bérlési feltételeket böngészte. Végül több opció mérlegelése után sikerült átfoglalnia a kocsit reggelre, csak a helyszínt nem lehetett változtatni. De ez ellen - tekintve, hogy saját hülyeségünk miatt alakult így - igazán nem lehetett egy szavunk sem. Viszont még vissza is kapott másfél eurót.

Így elegánsan taxiba szálltunk és hazavitettük magunkat, majd másnap korán reggel a zsúfolásig tömött 200E busszal ismét kimentünk a repülőtérre. Érthetetlen, miért nem jár a busz gyakrabban, kora reggel moccanni sem lehetett, ráadásul a 900 Ft-os jegyár mellett ez lehet a BKK-BKV leggazdaságosabb járata. A terminálon lévő irodában gond nélkül bejelentkeztünk az autóért, amiért azonban az új reptéri hotel mögötti parkolóig kellett gyalogolni.

Egy Suzuki Swiftet kaptunk, mellyel a formáján kívül semmi bajom nem volt. Mondjuk az hamar kiderült, hogy 180 cm fölött vagy a pedálok vannak távol, vagy a kormány közel, de kényelmes üléspozíció nincs. A soroksári IKEA parkolóban a mögénk beparkoló SX4-et irigykedve néztem, ami valószínűleg az arcomra is volt írva, mert a kiszálló családfő meg is kérdezte, mennyire vagyunk megelégedve a kocsival, mert ő is cserén gondolkodik. Nevetve közöltem vele, hogy csak egy órája vezetjük, úgyhogy nincs nagy üzemeltetői tapasztalatunk.

A hétvége többi része családlátogatással telt, az időszűke miatt kihagytunk mindenféle városnézős programot. Hétfőn délután már jóval járatindulás előtt kint voltunk a repülőtéren, felkészülve a hatalmas tömegre, ami előző látogatásunkkor meglepetésként ért minket. Akkor a biztonsági ellenőrzéshez az előtér másik végétől kanyargott a sor, én a fast track kislány jóindulatának köszönhetően osontam át a Qatar silver kártyámmal. Egyik ismerősünk pár héttel előttünk már az épületbe való bejutáshoz is sorba állt. Ehhez képest kellemes meglepetés volt, hogy sehol sem volt hosszú sor.

A biztonsági ellenőrzés és a vámmentes parfümfújkálás után élveztük kicsit a kilátást a Skycourtból, majd a 2B terminál útlevél ellenőrzés után a Celebi által üzemeltetett Platinum váró felé vettük az irányt. A British Airways mellett a Qatar és az American Airlines utasok használhatják ezt a várót. A Oneworld szövetség még két váróval van leszerződve: a 2A terminálon a szintén Platinum várót az Iberia; a SkyCourt várót pedig a Finnair utasok vehetik igénybe.

A váró a második vámmentes bolt után jobbra fordulva és a lépcsőkön felmászva az emeleten található. Nem túl nagy alapterületű, főleg a Qatar járatok indulásakor telik meg gyorsan. Az étel- és italválaszték nem túl nagy, de kielégítő. Nem először járunk itt, és azt kell mondjam, hogy a fasírt, a svéd gombasaláta és a franciasaláta stabil résztvevői a büfének. A magyaros vonalat a túró rudi és a sport szelet képviseli, melyeket egy kicsit keresgélni kell. Egyik ismerősünk már megjegyezte, hogy a személyzet nem kapkodja el a tányérok és poharak összeszedését, mi ezt nem tapasztaltuk, vagy csak nem vagyunk annyira érzékenyek.

A kilátás nem rossz, a SkyCourt ablaktalan váróihoz képest kifejezetten pazar. A nemrégiben megnyílt új utasmóló mellett/felett lehet figyelni az előteret és a Uniform gurulóutat, kicsit távolabb pedig a 13R-31L pálya forgalmát. Szép időben a budai hegyekig is ellátni. Lassan megtelt a váró, mert a Qatar Airways délutáni járatának utasai is szállingóztak.

Mi nem vártuk meg a kapu nyitását a váróban, mert az elsők között szerettünk volna beszállni. Persze én megint megkérdeztem, hogy bemehetek-e a fülkébe és hihetetlen módon megint szabad utat kaptam! Annyi volt a csavar, hogy várnom kellett a helyemen, amíg a kapitány befejezte a gép körbejárását. Mikor intett a légiutaskísérő, én a fényképezőgéppel felvértezve törtem utat szemben a felszálló utasok között. A fülkében beszélgettünk kicsit az időjárásról, meg a Heathrow megközelítési útvonalakról, majd megköszöntem a lehetőséget és visszatértem az ülésemhez.

< Előző utazás          Következő utazás >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.