Van az úgy, hogy az ember egy életre szóló élményt szerez. Ilyen például, amikor a világ egyik legkiválóbb légitársaságának díjnyertes long haul business class szolgáltatását élvezheti, vagy amikor egy mesés hetet tölthet el a thaiföldi szigetvilágban. Aztán mikor az ember nem is számít rá, kiderül, hogy egy év múlva megismétlődhet a csoda. 

Mindkettő.

Együtt.

Mikor az ausztrál út befejeztével kikecmeregtünk párommal a business class ülésből, meg voltam győződve róla, hogy szép volt, jó volt, de ezt többet nem engedhetjük meg magunknak. A thaiföldi utunk után viszont párom szinte azonnal felrakta forogni az "oda vissza akarok menni" slágert, úgyhogy gondoltam előbb-utóbb úgy lesz. De, hogy ilyen gyorsan megtörténik és mindkettő, azt nem gondolta egyikünk sem.
(kép forrása: qatarairways.com)

Történt ugyanis, hogy a Qatar Airways megint akcióba kezdett és különböző időpontokban elkezdte leárazni a távol-keleti uticélok economy és business jegyeit, párom meg gondosan figyelemmel követte az akciókat. Mire leárazta Hong Kongot, addigra nekünk megvolt az economy jegy - itt volt egy kis szitkozódás - más uticélok meg vagy vízumkérelem vagy érdektelenség miatt nem villanyoztak fel. Aztán beesett Krabi. A csodálatos Krabi, ahol egy szűk hetet töltöttünk tavaly a Bangkok-Krabi-Szingapúr körtúrán. Esendő vagyok és papucs, tudom, de ennek nem tudtam ellenállni. Egy szó, mint száz, a hong kongi út után kevesebb, mint két héttel  (!) már megint repülőn ültünk.

Persze csavar megint volt a történetben, csak most osloi helyett stockholmi indulás lett belőle, ugyanazon okból kifolyólag. Mivel ott még nem jártunk és a hóesés most is benne volt a pakliban, alapból egy nappal hamarabbra vettünk jegyet - hülye ember saját kárán tanul ugye... Hogy kerek legyen a történet, párom kitalálta, hogy mi lenne, ha Stockholmig pedig British Airways business class-szal mennénk, mert ő már régóta ki szeretné próbálni és a BA lounge-ot Heathrown. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ez ésszerű lenne meg költséghatékony, szóval leültünk szépen megbeszélni. Aztán megvettük a business class jegyet Avios pontok terhére. Ha valaki tudja mi az ellenszere a "Nem baj, de én ki szeretném próbálni" indoknak, kérem modja el, mert én semmilyen észérvvel nem tudtam átütni ezt a védelmi vonalat.

Így az utazás a Heathrow vadonat új ötös terminálján kezdődött, amit gyakorlatilag a British Airways sajátjaként használ. A business utasoknak fenntartott check-in pultnál jelentkeztünk be a terminál déli oldalán, majd miután  (irónia kezdete) kivártuk a sort a priority biztonsági ellenőrzéshez (irónia vége), mehettünk is a loungeba. A BA három business várót is üzemeltet, egyet a főépület északi-, egyet a déli végén, egyet pedig a B épületben. Mi a déli oldalt látogattuk meg, ahol több emeleten vannak elhelyezve a first és business loungeok. A legfelső emeleten terül el a hatalmas méretű business lounge, ahol több önkiszolgáló bár és egy változatos fogásokat kínáló büfé volt. Az egyetlen negatívum a sok morzsa és kosz volt, melyet nem tudom, hogy a lassú személyzet vagy a disznó vendégek számlájára írjak inkább.

Addig terpeszkedtünk a loungeban, hogy az elsőbbségi beszállítást lekéstük, ami nem nagy katasztrófa, mivel még welcome drinket sem ad a BA a rövidtávú járatok business osztályán. Viszont a pilóták voltak olyan kedvesek, és kérésemre annak ellenére beengedtek a fülkébe, hogy eléggé elfoglaltak voltak, lehet, hogy a légiutas kísérő megemlítette, hogy egy business utas kéri.

Az A321 gépen a business ülések ugyanazok, mint a turista osztályon, azzal a különbséggel, hogy a 3-3 szék középső székein nem ül senki, hanem egy asztal van berakva. A két és fél órás út pont elég volt arra, hogy megvacsorázzunk és felhörpintsünk pár pohár bort. Meg gin-tonicot. Meg pezsgőt.

Stockholmban egy reptér közeli, elég érdekes hostelben szálltunk meg. Miközben a csípős hidegben húztuk a bőröndöket, meg is jegyeztem, milyen kontrasztos dolog már a business classról egy olyan hostelbe menni, ahol még saját WC sem jár a szobához. Máskor messze elkerülném az ilyen szállást, de ebben az esetben nem lehetett kihagyni ezt a ziccert. A hostel ugyanis nem más, mint egy leselejtezett, átalakított Boeing 747 repülőgép! Az orrában van a bár és az étkező,  mögötte a recepció, majd kétoldalt szobák végig, hátul pedig a mosdók. A pilótafülkében borsos felárért lehet megszállni, a nagyon elszántak pedig a hajtóműgondolákban vagy a főfutók házában alhatnak.

Az egyik barátom hitetlenkedve kérdezte: "Ti elrepültetek valahova, hogy ott egy repülőben aludjatok, mielőtt tovább repültök valahova?!" Nos, valóban úgy hangzik, mintha valakinek kezelésre lenne szüksége.

Másnap reggel alaposan körbejártuk a gépet, hiszen nem mindennap nézheti meg a futóművet ilyen közelről vagy sétálhat át a gép hasa alatt az ember. A bal szárnyra ki is lehet gyalogolni, mert sörteraszt alakítottak ki rajta. Ezután visszabuszoztunk a terminálra, hogy napijegyet vegyünk és azzal bemenjünk a városba. A terminálról a városba menő vonatok és buszok szuper drágák a reptéri  különdíj miatt, amit ráadásul nem tartalmaz a napijegy, ezért érdemes azt a trükköt megjátszani, hogy busszal elutazik az ember Märsta állomásra és onnan vonatozik a városba.

A reggeli gép körbejárás során világos lett, hogy az elmúlt napok enyhe időjárása helyett (3-4 fok napközben) kicsit bekeményített a tél (-5 fok), így visszatérve a szobába magunkra vettünk még egy réteget. Aztán meg amit még tudtunk. Az aláöltözés ellenére napközben kockásra fagyott mindenünk, de azért bejártuk a belvárost, óránként betérve valahova melegedni.

Megnéztük a központi pályaudvart, majd a városházát, ott megebédeltünk az "üzemi konyhán", ami külsősök számára is nyitva van. Egy nem is vészes összeg befizetése ellenében büfé jellegű étkeztetés van, ami egy vegetáriánus és egy húsos fogást, salátákat és süteményt foglal magába. Ebéd után átsétáltunk az óvárosba, ahol ellátogattunk az NK bevásárlóközponthoz, amit a londoni Selfridgeshez vagy House of Fraserhez, illetve otthoni példánál maradva a régi Skála áruházhoz tudnék hasonlítani. A Kungstradgardenben (pár fura ékezet lemaradt) megnéztük a korcsolyázókat.

Szakítottunk arra is egy kis időt, hogy megnézzünk pár híres és díjnyertes metrómegállót. Örömmel tettük, mert legalább addig sem fáztunk. A sziklás talajnak köszönetően nem volt szükség beton vagy acél szegmensekre, csak ki kellett vájni a sziklát, amit utána az állomás nevének vagy elhelyezkedésének megfelelően festettek le.

Vacsorára svéd borjú- illetve vaddisznó húsgolyót ettünk az egyik étteremben. Még lett volna mit nézni, kimaradt az ABBA múzeum és a szabadtéri skanzen, de sem az időjárás, sem az időnk nem engedett több programot. Ehelyett iparkodtunk haza, mert másnap kora reggel indult gépünk Thaiföld felé.

< Előző utazás          Következő rész >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.