Másnap kora reggel búcsút vettünk a repülőtől, hogy repülőre szállhassunk ;) Izgatottan indultunk útnak, hiszen csak azért tettük ezt a kitérőt Stockholmban, hogy innentől kihasználhassuk a kedvezményes árú business class kényeztetést. Elbuszoztunk a terminálig, majd gyors becsekkolás, biztonsági- és útlevél ellenőrzés után be is estünk a lounge-ba,  hogy pótoljuk a hostelben kihagyott reggelit. Én több üveg üdítővel és ásványvízzel kezdtem a repülőút előtti hidratálást. A Qatar Airways gépei elég kényelmetlen időpontokban indulnak a nem túl frekventált repterekről, de ennek kétségkívül meg van az az előnye, hogy mindig csendes és üres lounge-ok fogadnak minket. Reggeli után már hívtak is a géphez, mi pedig örömmel vettük birtokba az ausztrál utunkról már jól ismert székeket, hogy most már tényleg megkezdjük utunkat Thaiföld felé.

A stockholmi járatot ugyanolyan Boeing Dreamlinerrel teljesíti a Qatar, mint amit egyszer már az ausztrál út elején kirészleteztem, így most nem fogom elismételni a díjnyertes business kabin szolgáltatás minden részletét,  csak annyit mondok, hogy másodszorra sem kevésbé élvezetes. Ismét a lime-mint lemonade italukat választottam welcome drinknek, majd elmélyedtem a fedélzeti rendszer választékában. Pozitívumként tudom mondani, hogy az egy hónappal azelőtti hong kongi járathoz képest is kerültek fel új filmek.

A repülőút kellemesen telt, a második reggeli után egy korai ebéd következett, a kettő között egy kis szundival. A személyzet ismételten kitett magáért, mosolyogtak, beszédbe elegyedtek és legfőképp egymás után hordták a mangó leveket. Leszállás után a tömeget hipp-hopp hátrahagyva külön business busszal vittek a terminálig, ahol találkoztunk nagyon kedves dohai ismerősünkkel, aki itt csatlakozott hozzánk. Úgy terveztük,  hogy a business class jegyünk és a silver státuszhoz járó vendég kupon terhére bevisszük őt is az Al Mourjan lounge-ba, mert ő turista osztályon utazott. Sajnos nem sikerült, mivel a lounge személyzet szerint csak a business lounge-ba vihetnénk be, - mert mint mondták - így szeretnék fenntartani az Al Mourjan exkluzivitását. De 120 dollárért bejöhet. Bruhaha, exkluzivitás 120 dollárért. Így mi bementünk gyorsan ebédelni és a kapunál találkoztunk. (halkan megjegyzem, hogy neki is van silver státusza, tehát a business loungeba be tudott menni)

A második úton finoman jeleztük a személyzetnek, hogy egy ismerősünk utazik a turista osztályon és bár brilliáns ötletünket - miszerint ő is előre ülhetne - többször is elutasították, átcsempésztek neki egy kis pezsgőt. Sajnos pont indulás előtt kaptam egy munkával kapcsolatos e-mait, ami rátelepedett az agyamra és egész úton nem hagyott aludni. Több órás álmatlan forgolódás után olyan viharvert állapotban szálltam le a repülőgépről Krabiban, mint még soha. Meg is jegyeztem páromnak, hogy ilyen sok pénzért cserébe ilyen nyomorult állapotba kerülni nagy mutatvány.

Leszállás után (én félálomban) összeszedtük a csomagokat és bepattantunk az előre lefoglalt kocsiba, ami cirka negyven perc alatt elvitt minket az ao nangi Panang Krabi Resortba. Ahol persze a szobánk a kora reggeli (ekkor volt nyolc óra) érkezésnek köszönhetően még nem volt kész. Ezért a bőröndöket leadtuk a megőrzőbe és a medence felé vettük az irányt. Találtunk pár babzsákot és én úgy dőltem az egyikre arccal előre, mint a rajzfilmekben szokás. Pár óra múlva tértem annyira magamhoz, hogy pózt váltsak és folytassam az alvást.

A szálloda elég érdekesen nézett ki, minden külső fal szürkére volt festve, ami elég érdekes kontrasztot alkotott a medencék világos burkolatával és a növényzettel. A szoba ezzel szemben színes és gazdagon díszített volt.

A társaságból utolsónak rázódtam helyre, addigra párom és ismerősünk tettek egy sétát a városban. Délután elfoglaltuk a szobát majd lesétáltunk a tengerpartra és long tail boattal átvitettük magunkat Ao Phra Nang Beachre. Már előző évben is nagyon tetszett az a partszakasz, mert közel van Ao Nanghoz, látványosabb, de nem olyan piszkos és zajos. Útközben a thai szigetvilágra jellemző monumentális sziklaformák előtt visz el az út. Magát a strandot is két szikla határolja mindkét végén, a parttal szemben, nem messze a vízben pedig áll egy szikla, amelyhez dagály idején kényelmesen be lehet úszni, apálykor meg a térdig érő vízben begyalogolni.

Ha valaki nem kedveli a napsütést, legalábbis akkora mennyiségben, amit ott kap az ember, a part mentén álló fák alatt lehet hűsölni, bár ha későn érkezik az ember, nehéz helyet találni.

Meg kell még említeni a part déli részén lévő hatalmas szikla alatti bemélyedést, melyet telehordtak különböző méretű faragott férfi testrészekkel. Ezek Indiából származó palad khik amuletek, amik a termékenységet szimbolizálják.

Innen a félszigeten keresztülvágva, a másik parton észak felé gyalogolva, majd egy másik ösvényen visszatérve a nyugati oldalra lehet elérni Railay Beachet. Ez is szép partszakasz, mindkét végén magas és látványos sziklafal határolja. A part középső részén kötnek ki a hajók, fürdeni a dél és északi részén lehet. Ha kedvünk szottyan, kajakot is lehet bérelni, hogy a vízbe nyúló közeli sziklaszirteket és barlangokat közelebbről szemügyre vehessük. Sőt, sziklamászásra is van lehetőség, ha valakinek arra van kedve a negyven fokban és tűző napsütésben.

Késő délután vissza motorcsónakoztunk, majd egy finom thai vacsorával zártuk a napot, melyet egy neten előre kinézett, a központtól kicsit távolabbi zsákutcában  lévő  étteremben ettünk. Véleményem szerint érdemes egy kicsit eltávolodni a parttól és a főutcától, mert iciri-picivel olcsóbb, viszont autentikusabb(nak tűnő) helyeken ehetünk.

Arra viszont mindenki készüljön fel, hogy ezek a helyek inkább a hazai romkocsmákhoz hasonlítanak, mintsem étteremhez. Gyakran a családi ház előtt, az út szélén, vagy a kertben kirakott asztaloknál lehet helyet foglalni, a konyha felé pedig ne nagyon nézegessünk, mert a konyhai előírások is lazábbak, vagy csak senki nem tartja be őket. Az viszont tény, hogy ha egy kicsit odafigyelünk, hogy mit eszünk-iszunk (csapvizet még fogmosáshoz sem ajánlják!), elkerülhetjük a gyomorbajt. A helyiek is tisztában vannak azzal, hogy az aranytojást tojó tyúkot nem érdemes kórházba küldeni, mert az nem jó országimázs reklám.

Másnap a hotelben elköltött reggeli után letipegtünk a tengerpartra és szintén long tail boattal átvitettük magunkat Hong Islandre, ahol először egy lagúnába viszik be az embereket csobbanni egyet, majd a sziget egyetlen homokos partjához.

A szigeten van WC és egy drága étterem, de egyébként minimális az infrastruktúrája. Viszont előnye, hogy relatív kevés ember hajózik át, ezért nem agyonzsúfolt. Hogy véletlenül se hagyjanak embert a szigeten éjszakára, egy nagyon egyszerű szabály van: akármikor lehet érkezni, de a hajó számát meg kell jegyezni és délután háromkor mindenki ugyanazzal a hajóval megy haza, amivel jött. Az út egy óra,  így négy óra után vissza is értünk a hotelbe.

Úgy gondoltuk, hogy a tetőmedencénél töltjük a vacsoráig hátralévő időt,  de pechünkre érkezett egy hatalmas viharfelhő, melyből négy órán keresztül úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna. Miután hiába vártunk arra, hogy elálljon, viszont a trópusi eső meleg, fürdőruhát és strandpapucsot húztunk és úgy indultunk az esernyő alatt egy közeli étterembe. Aznap nem válogattunk,  egy közeli étterembe tértünk be,  majd a még mindig szakadó esőben tértünk vissza a hotelbe.

Éjjel elállt az eső, ezért úgy döntöttünk, hogy utolsó teljes napunkat a helyi strandon töltjük, ami utólag nem bizonyult jó választásnak. Ao Nang strandja elég hangos, mert folyamatosan jönnek-mennek a long tail boatok, a homokban és a vízben rengeteg kagylóhéj van és a víz sem valami tiszta. Mindegy, túléltük mindezeket a megpróbáltatásokat. :)

Másnap ismerősünk hajnalban indult vissza Dohába mert csak erre a pár napra tudott csatlakozni. Mi párommal ketten kora délután jelentkeztünk ki a hotelből, hogy tovább induljunk Phuketre.

< Előző rész          Következő rész >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.