Thaiföld III.
Mivel előző nap lefoglaltuk a kompot Phuket szigetre, amihez hoteltől hotelig tartó fuvar járt, ezért kora délután a szálloda recepcióján fel is vettek minket kocsival, majd miután begyűjtöttünk még pár embert, elvittek a komp kikötőig. A komp két óra alatt pöfögött át Phuket városába, ahol szállodák szerint furgonokba pakolták és leszállították az embereket. Látszott a szervezésen, hogy nem először csinálják. Tulajdonképpen rémisztő belegondolni, hogy minden egyes nap ennyi embert kell fuvarozni. Mi Kata Beachen egy "felnőtt" hotelben szálltunk meg, de nem kell semmi rosszra gondolni: azon kívül, hogy nem voltak gyerekek, semmiben sem különbözött más hotelektől.
Ja de, életem legnagyobb ágyát itt volt szerencsénk kipróbálni. A hosszában nem volt semmi különös, de mivel két queen size matracot (~140cm) toltak össze, olyan széles volt, hogy keresztbe fekve lábujjhegytől nyújtott karig ért. Négy ember simán elfért volna benne. Lehet ezt jelenti a felnőtt hotel?
Bejelentkezés után felkerekedtünk és ismét egy parttól messzebbi éttermet céloztunk meg. Párom elég kényelmes módon mindig előre felderítette a neten magas értékeléseket kapott éttermeket, így nem kellett sokat gondolkodnunk és nem is nagyon futottunk lukra.
Most jutott eszembe, azt még nem is említettem, hogy minden szállodában ahol megszálltunk, bejelentkezéskor hideg törlőkendőt és üdítőt kínáltak az embernek, hogy felfrissülhessen a kinti kánikula után, mialatt a recepciós elintézi a papírmunkát. A phuketi Chanalai Romantica Resortban kiegészítésképpen még egy kis fagylaltot is kaptunk.
Engem totál meg lehet venni ilyen filléres apróságokkal, itt is bejött. Szerintem ezek a relatív olcsó, de látványos dolgok a legjobbak arra, hogy elkápráztassák a vendégeket.
Reggel egy kiadós étkezés után a part felé vettük az irányt és mivel (relatív) korán érkeztünk, az árnyékban sikerült helyet találni. Megint csak azt tudom mondani, mint Ao Nang esetében: a szállodákhoz közelebbi partok a legkevésbé élvezetesek. Zsúfoltak, a víz zavarosabb, a part egy kicsit szemetes is. Javaslom mindenkinek, hogy vegye a fáradtságot és látogasson meg több strandot is, főleg távolabb a frekventált helyektől. Sajnos itt hiányoznak a magas sziklák a parton, amik nagyon feldobták a látképet Ao Nang környékén. Kora délután visszasétáltunk a hotelbe és a délután hátralevő részét a medencénél töltöttük. Este a helyi piacon vacsoráztunk, ahol számtalan standon kínálnak az árusok különféle helyi fogásokat.
Ami meglepett, hogy Ao Nang környékéhez képest - pedig az sem elhagyatott hely - mennyivel nagyobb léptékű a turizmus. Nem véletlenül, mert ez az a hely, amit világszerte hirdetnek minden utazási prospektusban. A turisták tömegében is meglepő volt az orosz nyaralók aránya. Mindenhol mindenki oroszul beszélt, de akik nem szólaltak meg, azokat is elárulta a kinézetük. Ezt természetesen tükrözték a feliratok is, nagyon sok helyen ciril betűs kiírások is voltak.
Nekem alapból nem sok bajom van az oroszokkal, csak annyi, hogy parasztok. Én elviselem, hogy csámcsognak az ázsiaiak, hogy sok indiai kézzel eszik (és csak jobbal mert ballal töröl), hogy az angolok ha részegek azonnal meztelenre vetkőznek, stb. de az oroszoktól egyszerűen rosszul leszek.
Nincsenek tekintettel a másikra, tolakodnak és furakodnak, hangosan kiabálnak és szemetelnek. Hogy nem csak én érzek így irántuk, jól mutatja, hogy számos egyiptomi hotel értékelése kapcsán pozitívumként említik meg, hogy nincsenek orosz turisták, mióta nincs közvetlen orosz-egyiptomi járat.
A másnapot a kultúrának szenteltük, ezért a helyi kék teherautó-buszra pattantunk. Ez nem is olyan egyszerű, mint hangzik, ugyanis nem sok információt lehet előzetesen találni az útvonalakról, megállókról és díjakról. Talán azért, mert nincsenek is megállók, bárhol megállnak ha integet valaki, illetve bárhol le lehet ugrani. A fix viteldíjat az utazás végén kell fizetni, illetve távolabbi célok esetén egyszer csak félreáll a sofőr és hátramászik a platóra begyűjteni a pénzt.
Mi egy ilyen, Phuket városába tartó buszra szálltunk és a Wat Chalong Pagoda és Wat Chaithararam templom együttesnél ugrottunk le. 
Szó szerint, egy három sávos út belső sávjában, amíg piros volt a lámpa. Itt több templom épület is van, kívül-belül megtekinthetőek. Gépfegyverropogásnak vélt hangok esetén ne rakjuk tele a nadrágot, csak egy nagy köteg petárdát dobott be valaki az egyik téglából épült szabadtéri kéménybe, hogy távol tartsa a szellemeket. Minden figyelmeztetés nélkül és fülsüketítő erővel tud szólni. Visszafelé megálltunk Karon Templenél, hogy teljes legyen a nap, majd megnéztük Karon beachet is. Utóbbi nem nagyon nyűgözött le ipari mennyiségű napozóágyaival és ernyőivel, így nem is maradtunk ott fürdeni.
Este ismét egy kis étteremben vacsoráztunk, majd hazaúton megálltunk egy koktélos autónál, ami egy ősrégi VW kisbusz volt koktélbárrá alakítva. Később láttunk máshol is ugyanilyen kocsit, szóval ez valami franchise rendszer lehet. Kértünk két koktélt és leültünk. Uram irgalmazz, érzett már valaki valaha olyat az első falat/korty után, hogy ezt nem kellett volna? Hirtelen nagyon soknak tűnt az a pohárnyi koktél. Nem tudom milyen pancsolt alkoholból volt keverve, de olyan karcos volt, hogy éreztem, ha ezt az egészet megiszom, a vacsorának is annyi. Beleszippantottunk még egyet a próba kedvéért de aztán felálltunk és távoztunk.
Másnap a Kata Noi strand tesztelése következett, délre a mi partszakaszunktól. Ez volt az egyik legjobb strand, amit megnéztünk. Kevés ember, kristálytiszta azúrkék víz, gyönyörű panoráma, az egyetlen gond az volt, hogy dél körül elfogyott az árnyék. Így nem maradtunk sokáig, hanem visszamentünk a szállodába. Délután egy Uberhez hasonló helyi telefonos alkalmazás segítségével béreltünk egy kocsit, hogy a távolabbi látnivalókat is meg tudjuk nézni. A kocsikat óra alapon is lehet bérelni, ami jó, ha több helyet is szeretne az ember felkeresni és nem csak A-ból B-be eljutni. Amíg nézelődik az ember, a sofőr órabérben várakozik.
Először felvitettük magunkat a hegy tetején lévő óriás buddhához, ami jelenleg még építés alatt áll. Méretileg elmarad a hong kongihoz képest, de azért nem kell szégyenkeznie. Ezután lekocsikáztunk a Promthep kilátóponthoz a félsziget déli végén, ahol a turisták már gyülekeztek naplementét nézni. Itt egy nagy kocsi- és buszparkoló, teraszos kilátórész és pár büfé települt rá a naplemente turizmusra. 
Mi azt nem vártuk meg, kis nézelődés után a Karon View Pointhoz mentünk, ahonnan hosszan be lehet látni a partvonalat és a strandokat. Innen látni, hogy a legközelebbi Kata Noi strand vize mennyivel kékebb, mint az északabbra lévők.
Mivel innen a sofőr állítása szerint nem lehet naplementét nézni, mert nyugat felé fák takarják a kilátást, így az a szálloda felé a kocsiban ért minket, de mint kiderült, nem veszítettünk sokat, mert az ég alja felhős volt és semmi érdemlegeset nem lehetett látni belőle. Végül a szállodánál tett ki minket a sofőr.
Thaiföldön nagyon sok külföldi bérel robogót, mert olcsó és gyors módja a közlekedésnek. Ehhez nem kérnek sokmindent, egy útlevél fénymásolat és némi kaució után lehet is vinni a mocit. Sokan azonban nem tudják, mikre kell vigyázni:
1. A Thaiföldön való vezetéshez ki kell váltani a nemzetközi jogosítványt, nem fogadják el sem a magyar-, sem más uniós kártyácskát. Továbbá a sisak viselése kötelező, a rendőrök ezt gyakran ellenőrzik. Nem vacakolnak, több helyen is láttuk, hogy felállítanak egy ellenőrzőpontot és kiveszik a forgalomból akin nincs sisak. Ha ehhez hozzájön a jogsi hiánya, tuti a büntetés. Nem egy európai párt láttam aggályos tekintettel álldogálni a motor mellett, míg a rendőrök intézkedtek.
2. Hallottunk olyan panaszt, hogy egyes robogó bérlő helyek bepróbálkoznak azzal, hogy elvitelkor csak legyintenek a robogón már meglévő karcokra és biztosítják a bérlőt, hogy ilyen apróság nem számít, majd visszavételkor hirtelen súlyossá válik minden sérülés. Nem tudom ennek mennyi alapja van, mert a robogó bérlő helyek előtt mindig makulatlan állapotú mocik voltak, persze azok lehettek bemutató darabok is...
3. A közlekedés Thaiföldön igen veszélyes és gyakran a robogósok húzzák a rövidebbet. Ugyan a helyiek figyelmesek és nem száguldoznak, de aki nincs tisztában az íratlan szabályokkal, az hamar csattanni fog. Ilyen például, hogy az ív belső oldalán gyakorlatilag le KELL vágni a kanyart a padkán vagy leállósávon, mert a szembejövő robogó/autó/busz/kamion is ezt teszi, csak ugye ő a mi sávunkba jön át. Aki ezt nem tudja, az nagyot fog koppanni (átvitt és szó szerinti értelemben is). A külső sávban nagyon kell figyelni, mert egyrészt a kutyák előszeretettel alszanak az aszfalton és nem szívbajosak, másrészt bármi kikanyarodhat elénk váratlanul, beleértve az elefántot is.
Mi ezek mérlegelése után döntöttünk úgy, hogy inkább fuvaroztatjuk magunkat, az árkülönbség ellenére.
Este a szállodában koktéloztunk, mert 2-t 1-ért akció volt, mit ne mondjak, ég és föld volt a különbség a furgonos kevertekhez képest. Nem nagyon szoktam koktélozni, ezért leírom, hogy legközelebb is tudjam: szeretem a Mai Thait és a Singpore Slinget, a Screwdriver pedig a vodka-narancs arisztokratikus neve.
Ha szeretnél még részletesebb információt kapni a strandokról és a szállodákról, valamint több képet megnézni, látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol exkluzív tartalmak várnak.
Másnap indultunk tovább, illetve vissza a félsziget keleti oldalán lévő Phuket városba, hogy ott töltsünk egy éjszakát, mielőtt visszajövünk a nyugati oldalra. Ez a része kicsit erőltetett volt az utazásunknak, de csak így tudtuk kisakkozni, hogy pont vasárnap este legyünk Phuket városában a vasárnapi piac miatt. Ehhez ismét a kék platós buszra szálltunk, de most a végállomásig utaztunk. Phuketen a Novotel szállodában szálltunk meg, ami egyszerre volt csodás és kiábrándító. A szoba nagyon jól nézett ki, de a medence a jéghideg vízzel és a madárszaros csempével és napozóágyakkal hagyott némi kívánnivalót maga után.
Este elsétáltunk a piacra, ami miatt ezt az egy éjszakát a városban töltöttük. Csak hetente egyszer, vasárnap délután este van turista piac, az egyik felét kifőzdék, másik felét bizsu és csecse-becse árusok alkotják. Több órát el lehet tölteni, számos helyi fogást kipróbálni olcsón és nincs zsákbamacska, minden ott készül helyben a szemünk előtt. Nekem nagyon bejött, annak ellenére, hogy az út tervezésekor nem igazán örültem egy ekkora kitérőnek az útvonalban.
Másnap megint felkerekedtünk és visszacuccoltunk a platós busszal a nyugati oldalra, csak éppen északabbra, hogy az utolsó napokat Patong Beachen töltsük.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
