Pa Tong szintén Phuket sziget nyugati oldalán, az eddig említett helyekhez képest azonban északabbra található. Itt egy kicsit tudathasadásos hotelben szálltunk meg: mivel épp átnevezés alatt állt, mi a Surf hotelbe jelentkeztünk be, de a Clover hotelből jelentkeztünk ki, az épület falán lévő feliratot is ottlétünk alatt cserélték ki. Az egyes tárgyak fele (törülköző, papucs, étlap, stb.) még a régi-, másik fele már az új névvel volt ellátva.

Bejelentkezés után szokás szerint megint a tengerpart felé vettük az irányt. Itt is bérelhető nyugágyak és napernyők tengerén kellett átkelnünk, hogy kifeküdhessünk a homokba. Nem nyűgözött le ez a part sem, így nem maradtunk sokáig. Vacsorára kinéztünk egy kis családi éttermet, aminek a nem túl fantáziadús "Family Restaurant No. 5." nevet adták - valószínűleg a hivatalnokok, mert több sorszámozott étterem is volt. A hely nem nézett ki túl bizalomgerjesztően, egy betonozott udvaron voltak egymás mellé felsorakoztatva az asztalok. Először tovább is sétáltunk, de aztán meggyőztük magunkat. Nem is bántuk meg, az ételek tényleg finomak, mi másnap is visszatértünk.

Vacsora után elsétáltunk a Bangla streetre, ahol az a fajta nyüzsgő éjszakai élet zajlik, amire sok nyugati turista vágyik, mikor Thaiföldre gondol. A széles utca éjszakára sétálóutcává alakul, két oldalt pedig teljes hosszban bárok, kocsmák, klubok, játéktermek csalogatják az embereket. Arra az esetre, ha az ott sétáló turistáknak nem lenne szemük, biztos, ami biztos alapon a szórakoztatóegységek előtt egyenpólóba bújtatott emberek kiabálnak és mutogatnak a szórakozóhely felé és az itallapot nyomkodják az ember kezébe.

Az utcából is nyílik egy éjszakai piac az egyik üres építési telken, de itt inkább túlárazott középszintű ételeket kínálnak, mintsem élményszámba menő fogásokat. Mikor ott jártunk éppen tűznyelő és hula táncos produkció ment a színpadon, mérsékelten sikeres fogadtatással a majszoló nézőközönség részéről. Ha leül az ember a színpad előtt, akkor a közeli standtól azonnal ott terem egy srác itallappal, hátha...

Mivel mi sem inni, sem játékgépezni, ismerkedni meg pláne nem akartunk, csak oda-vissza végigsétáltuk az utcát és megállapítottuk, hogy ez is olyan utca, mely tökéletesen táplálja a thaiföldi sztereotípiák terjedését.

Másnap reggel a Novotel hotellel döntetlen minőségű reggelit kaptunk, végre ettem egy jó rántottát. De ezenkívül volt rengeteg gyümölcs és a péksütemények sem voltak rosszak.

Reggeli után egy vadonatúj busz szolgáltatást próbáltunk ki, hogy eljussunk Surin beachre. Annyira új ez a dolog, hogy interneten szinte semmit nem lehet róla találni. Az eddig használt kék platós buszokkal ellentétben a Smart Bus egy légkondicionált, wi-fivel rendelkező busz, ami csak a kijelölt megállókban áll meg. Ez mondjuk okoz némi gondot, mert a megállók fizikailag nem léteznek, viszont mindenki megszokta, hogy a busz ott áll meg, ahol integet a felszállni kívánó, vagy megnyomja a gombot a leszállni kívánó. Szegény kalauz néninek nem könnyű a dolga.

A Surin Beach volt talán a legjobb tengerpart: pálmafák; rengeteg árnyék; nem túl sok ember; kristálytiszta, azúrkékbe hajló türkizkék víz (nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen színeket ismerek); stb. Egyetlen gond volt, hogy mikor bementünk a vízbe, néha ici-pici tűszúrásokat éreztünk a víz felszínén, de olyan kicsiket, hogy sokáig azt hiszi az ember, hogy képzelődik. Medúzáknak viszont nyoma sem volt. Végül kiderült, hogy valóban csipkedésről van szó, amit a vízben teljesen láthatatlan, kb. meggy méretű medúzák okoznak. Mi is csak akkor láttuk meg az egyiket, miután partra sodródott.

Sajnos nem sokáig tudtunk maradni, mert esőfelhők gyülekeztek és el is kezdett cseperegni. Mivel messze voltunk a szállodától, a busz csak félóránként járt, viszont nem volt semmiféle fedett hely, nem volt kedvünk egy orbitális, trópusi esőben való elázást kockáztatni, főleg, miután Ao Nangon láttuk, hogy órákon keresztül képes szakadni az eső.

Ezért visszabuszoztunk a hotelhez és a tetőmedencénél pihentünk, amíg onnan is el nem hajtott minket az eső. Másnapra annyi volt a harci feladat, hogy visszajussunk Krabira, mert a repülőgépünk olyan korán reggel indult, hogy mindenképp a közelben kellett megszállnunk.

< Előző rész          Következő rész >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.