Billund
Nem sok hatezer fős kisváros vagy falu mondhatja el magáról a világon, hogy nemzetközi repülőtere van, méghozzá nem is kicsi. Billund repülőtere viszont évente 3 milliós utasforgalommal büszkélkedhet, aminek két oka van:
Egyrészt a repülőtér az egész térséget kiszolgálja, másrészt itt található az eredeti, 1968-ban megnyitott Legoland és a 2017-ben nyitott Lego House, melyek évente több millió látogatót vonzanak. Ezek ketten felelősek azért, hogy forgalmasabb napokon a városban lévő emberek átlagéletkora tíz-húsz évvel csökken.
Kár lenne tagadni, hogy mi is ezért a két attrakcióért látogattunk ide, mert maga a város gyakorlatilag semmilyen látnivalót sem tartogat. A városnézést negyed óra alatt le lehet tudni, a buszmegállótól a hotelig vagy az étteremig való gyaloglás közben - már ha egyáltalán a városban szállunk meg és nem a Legoland melletti hotelekben. Két hotel van a park mellett, a Hotel Legoland össze van kötve a parkkal, a Castle hotel pedig az utca túloldalán áll.
Budapestről a Ryanair kínál közvetlen járatot, de átszállással bármelyik légitársasággal elérhető a város. A repülőtérről egyszerű a bejutás a városba, az érkezési csarnokban lehet automatából vonaljegyet venni a buszra, mely rögtön érvényes adott ideig, elővétel nincs. Több járat is megy, az automata mellett lévő monitor pontosan mutatja melyik busz, mikor és melyik állásról indul. A kijutás a repülőtérre kicsivel komplikáltabb, a városban nincs automata, csak a sofőrnél lehet jegyet venni és csak készpénzért, ezért legyen nálunk dán korona. A zágrábi esetből tanulva leellenőriztük, hogy a dánok még mindig nem eurót használnak. Maga az út tizenöt perc a központig, a repülőtér és a város között lévő Legolandig még rövidebb.
A Legoland hatalmas területű és rengeteg látogatót vonz, ezért javaslom tavaszi vagy őszi időszakban felkeresni. Ilyenkor a kígyózó kordonokat ki lehet kerülni és szinte azonnal felülni az attrakciókra, a táblák alapján főszezonban a 30-40 perces várakozás sem ritka.
A jegyeket online előre érdemes megvenni, mert a helyszíni árhoz képest jóval olcsóbb, garantáltan bejutunk még akkor is ha megtelik a hely, ráadásul kombinált jegyet is lehet venni a két attrakcióra. Ilyenkor csak a Lego House látogatási napját kell fixálni, a Legoland ±6 napon belül bármikor látogatható. A jegy megvétele után minden attrakció ingyen van, csak a kitartásunk szab határt. A bejáratnál a jegyünket beszkennelve nyílik a bejárat és már bent is vagyunk. A bejárat mellett karszalagok vannak kirakva, amikkel a porontyokat fel lehet címkézni arra az esetre, ha elvesznének. Nem volt semmiféle motozás vagy ellenőrzés, ezáltal ételt és italt is korlátlan mennyiségben vihetünk be. A benti éttermek és büfék a dán árakhoz képest nem voltak észrevehetően magasabbak, a választék a gyerekek ízléséhez igazított hambuger, sült krumpli, hot-dog, fagyi, stb. volt.
A bejárathoz közel a klasszikus, szabadtéri Miniland kiállítás fogad, ahol a világ különböző városainak kicsinyített másait láthatjuk. A hamburgi Miniatur Wunderlandhoz hasonlóan itt is sokminden mozog, hajók, autók és vonatok kanyarognak a városokban. A bejárathoz közel rögtön a billundi repülőtér és a Lego House kicsinyített mása fogad. Ezután a holland vidék, majd a skandináv városok, a vidéki Skócia és egyéb európai helyszínek között sétálhatunk.
A Legotop nevű kilátó forgó fülkéjében 36m magasról nézhetjük meg mi mindent kell bejárnunk. A park oldalában álló Legoland hotel épületében több beltéri foglalkoztató terem van. A Ferrari részlegben fekete és piros építőelemekből építhetünk sportautókat és küldhetjük le őket a különböző tesztpályákon, a legkisebbek a Duplo építőrészlegben készülhetnek a jövőbeni legozásra, a Legohoz legkevésbé kötődő Atlantis nevű részen pedig a vízi élővilágot lehet megcsodálni.
A Miniland mögött terül el az igazi vidámpark, mely a Lego különböző tematikái köré szerveződik. Van többek között kalózos, lovagos, Ninjago, sarkvidéki és persze Lego Movie rész is. Az attrakciók természetesen a gyerekekre vannak igazítva, a hullámvasutak és egyéb attrakciók visszafogottak, hogy a kisebbek és a vén trottyok, mint én is élvezhessék. Vannak interaktív attrakciók és játszóházak is, amiknek a kiterjesztett valóság is a része.
Kipróbáltunk egy 4D mozit is, ami nem igazán nyűgözött le. A 3D szemüveg mellett a rövid Lego rajzfilm aköré volt felépítve, hogy minél többször fújhassanak levegőt és spriccelhessenek vizet az emberre. Nos, ezek az effektek inkább kibillentettek a film nézéséből, mintsem hozzátettek volna és a vászon kiterjesztéseként falra vetített színek és formák sem értek el túl nagy hatást.
A legtöbb attrakció pár perces, ez egyfelől bosszantó egy hosszú sorbanállás után, másfelől nem unnak rá a gyerekek. Mi hét órát töltöttünk a parkban úgy, hogy egy pillanatra sem álltunk meg, nem ebédeltünk és szinte sehol sem kellett várakoznunk. Ez alapján azt mondom, hogy főszezonban gyerekekkel bizony az egész parkra nem elég egy nap, hacsak nem hagyunk ki néhány részt. A park öt órakor zár, pontosabban szólva akkor állnak le az attrakciók és zárnak be az éttermek, kivéve a bejárat melletti hatalmas Lego bolt, mely még megvámolja a hazafelé tartó tömeget.
Jogosan kérdezheti bárki, hogy Londonból mégis miért utaztunk Billundig legózni, mikor Windsorban is van Legoland. Nos, ez igaz, de akkor nem tudtuk volna megnézni a Lego House-t és nem tudtunk volna kipróbálni egy igazán különleges, eltűnőfélben lévő repülőgépet.
Odafelé egy átlagos Airbus A320-szal utaztunk, visszafelé azonban a British Airways alvállalkozója, a Sun Air által üzemeltetett Dornier 328 géppel repültünk London City Airportra. Ennek a kis gépnek mindig is tetszett a formája és örülök, hogy most végre belülről is sikerült megnéznem.
A szinte privát jet kategóriájú gépben 1-2 az ülés kiosztás, összesen 32 utas fér el. A fedélzetre csak hátizsákot lehet felvinni, a nagyobb, normál esetben a felső tárolóba rakott táskákat a gép mellett kell hagyni és leszállás után onnan is lehet elvenni. Bár a kettes ülések felett vannak tárolók, ahhoz nem elég nagyok, hogy mindenkinek a bőröndje elférjen, ezért igazságos módon senki nem viheti magával.
A gép fürgén emelkedett a levegőbe és a vártnál halkabb volt a hajtóműve. A székek átlagosak, a lábtér ugyanakkora volt, mint egy normál - nem fapados - gépen. A kiszolgálásra nem lehetett panasz, az ital-, majd ételszervíz után még röviditalt is kínáltak, végül pedig jégkrém zárta a sort. Az egyedüli légiutas-kísérő nem sokat pihent az út alatt. És mindezt turista osztályon, mert ezen a kis gépen csak az van. Mondjuk az ára alapján hívhatnák üzleti osztálynak is, mert a másfél órás, egyirányú út kb. 140.000 Ft-ba kerül. Mint sokan mások, mi is inkább pontokra vettük a jegyet, mert úgy sokkal kedvezőbb ár jön ki.
A Legoland ellentéte a Billund központjában álló Lego House, mely egy beltéri játszóház, ahol vidámpark helyett a legózás áll a középpontban. Az épület lépcsőzetesen egymásra helyezett hatalmas kockákból áll, melyek tetejét is hasznosították. Mindegyiken egy kis játszótér van, melyek egy részét csak kívülről felmászva, másik részét pedig csak jeggyel, az épületből lehet elérni.
Az épület aljában hatalmas fogadócsarnok van, ahol ruhatár, csomagmegőrző, WC, étterem és egy recepció kapott helyet. Minden elismerésem a szerkezet tervezőknek, mert a hatalmas alapterű, több emeletes épületet belső alátámasztás nélkül tudták megoldani. Mi a tervezettnél egy kicsivel hamarabb érkeztünk, de az időpontot a recepción gond nélkül módosították, mivel nem volt tele az épület. A belépéshez karszalagot kapunk, mellyel aktiválhatjuk a különböző interaktív dolgokat az épületben. Ennek segítségével minden fényképet, videót, animációt és beszkennelt Lego építményt elment a felhőbe és otthon letölthetjük magunknak.
Az épület közepén álló, a tetején még "épülő" hatalmas Lego fa körül a központi lépcsőn az épület legfelső emeletére jutunk. Itt hatalmas dinoszauruszok, valamint Lego rajongók és versenyzők alkotásait nézhetjük meg mindenféle méretben és kategóriában.
Egy emelettel lejjebb találhatóak a körben elhelyezett játszóházak, ahol különböző tematikák mentén tehetjük próbára a kreativitásunkat a vályúkba vagy ládákba kiöntött milliónyi Lego elem felhasználásával. Építhetünk versenyautót, aminek a lejtős pályán tesztelhetjük a sebességét vagy az ugratási képességét, összerakhatunk halacskát, ami beszkennelés után a digitális akváriumban kezd úszkálni, a minifig testrészekből kirakhatunk különböző Lego bábukat, de megtáncoltathatjuk a digitális discoban a Lego kockákból táblára kirakott formánkat is. Az egyik teremben három hatalmas Lego "terepasztal" áll, melyeken városi, hegyvidéki és tengerparti tájakon zajlik az élet. Itt megfigyelhetjük, milyen építési technikákkal raknak össze hatalmas épületeket, hajókat és tájképeket a kis építőelemek felhasználásával.
Azt azért észrevettem, hogy a mostanra már számtalan színben és formában gyártott építőelemekből csak az egyszerűbbeket tették elérhetővé, ráadásul azokból sem mindegyiket mindegyik teremben, így elég nehéz volt bármi komolyabbat vagy nagyobbat építeni. De nyilván nem is akarják, hogy valaki órákat töltsön egy helyen.
Sajnálatomra a Technic rész egyáltalán nem képviselte magát, pedig nagyszerű feladatokat lehetett volna összerakni az elektromos, pneumatikai illetve mechanikai elemekből a kamasz és felnőtt korosztálynak. Igaz, a katalógust nézegetve meg lehet állapítani, hogy a Technic rész már csak halvány árnyéka egykori önmagának.
Bár kicsit el van dugva és egy oldalsó lépcsőn lehet csak lemenni, az alagsort semmiképp se hagyjuk ki. Itt egy kiállítás mutatja be az első fajátékoktól kezdve a Lego vállalat történetét és fejlődését. Minden korszakból kiraktak néhány jellemő játékot vagy készletet, így nyomon követhető, milyen lépések vezettek a ma ismert elemekig. Egy digitális katalógusban pedig évekre lebontva böngészhetünk az összes, valaha kiadott készlet között. A vitrinekben néhány gyerekkori készletemet is láttam, ami elég fura érzés volt.
A látogatás végén meg lehet nézni egy formázó gépet, mely 2x4 piros hasábokat készít és csomagol hatosával. A karszalagunkkal a lehetséges 900 millió összerakási kombinációból sorsol egy személyes mintát nekünk a gép, amiről kis plasztik kártyát nyomtat az ajándék csomag mellé.
A Lego House kevésbé fárasztó program, mint a park. Erre elég egy fél napot szánni, mert sokkal kevesebb elfoglaltságot nyújt és nem is kell annyit gyalogolni. A két látnivaló egy hétvége alatt letudható, de ezután lehet, hogy egy ideig nem akar Legot látni az ember.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.