Hong kongi luxus
A tajpeji utunk során Hong Kongban szálltunk át. Mivel már kétszer is jártunk a városban, a minimális városnézés mellett saját magunk kényeztetésére fókuszáltunk. Az egyik program a Oneworld szövetséghez tartozó Cathay Pacific légitársaság hazai váróinak kipróbálása, a másik a Hilton szállodalánchoz tartozó Conrad Hotelben való éjszakázás volt.
Ez a bejegyzés nem egy utazásról vagy egy városról szól, hanem két olyan különleges helyről, ahová elég nehéz bejutni. Az egyikhez kizárólag a törzsutas státusz, a másikhoz egy vastag pénztárca a belépő. Örülök, hogy nekünk mindkettőt lehetőségünk volt kipróbálni, mégpedig nem valami "együttműködés" vagy meghívás keretében, hanem saját erőnkből, fizető vendégként.
Nem vagyunk egyformák, vannak akiket ezek a helyek egyáltalán nem vonzanak, másokat pedig – kis túlzással – csak ez érdekel. Kéretik ennek figyelembevételével olvasni – vagy nem olvasni. Nem érdemes azon gondolkodni vagy háborogni, hogy mi értelme van ilyen dolgokra pénzt és időt költeni, mikor mást is lehetne csinálni, ráadásul olcsóbban. Nem vagyunk egyformák, mindannyian mást találunk érdekesnek és felfedeznivalónak.
Nekem személy szerint lehetőséget adott, hogy végiggondoljam hogyan alakultak a dolgok az életemben az elmúlt évtizedben. Mikor tizennégy évvel ezelőtt először jártam Hong Kongban, ugyanezen felhőkarcolók között sétáltam és azon gondolkodtam az elegáns irodák, hotelek és lakásokat nézegetve, hogy vajon kik engedhetik meg maguknak ezt az életmódot. Most bepillantást nyertem egy icipici részébe és mikor a hotel sokadik emeleti ablakából néztem a várost, odaképzeltem egykori magamat az utcára.
Cathay Pacific Lounge
Londonban is a kedvenceim a hong kongi székhelyű Cathay Pacific légitársaság üzleti és első osztályú várói, onnan szoktam posztolni instagramon a láblógatós képeket az ablaknál, akárhányszor a Heathrow repülőtér hármas terminálján járunk. De azok "csak" a londoni várók és köztudott, hogy a légitársaságok a saját felségterületükön, azaz a hazai terminálokon tudják a legnagyobbat gurítani. Mivel idén a törzsutas státuszunk kivételesen a legmagasabb szintű várók igénybevételét is lehetővé teszi, ezért egyértelmű volt, hogy jelentős időt fogunk eltölteni a hong kongi első osztályú várókban. Szokás szerint alapos tervezés előzte meg az utazást, így pontosan tudtuk, miket akarunk kipróbálni. Ezt segítette, hogy kétszer, a tajpeji és a hazafelé tartó járatunk előtt is be tudtunk menni.
Először a Cathay Pacific First Wing várót néztük meg, ami az elsőbbségi check-in pultok és a biztonsági ellenőrzés után bal oldalon, a terminál fő szintje feletti galérián található. A váró több részből áll, a recepció után található a pezsgős rész, ahol hatalmas fotelekben és kanapékban lehet a kirakott pezsgőfajtákat kóstolni. A következő rész egy bár, ahol értelemszerűen koktélokat és egyéb alkoholos italokat szolgálnak fel, majd emögött található a büfé rész. Itt különböző hideg- és meleg ázsiai és nemzetközi ételek és italok vannak kirakva. Ha ez nem lenne elég, a mellette található éttermi részben a büfétől eltérő ételeket lehet menüről rendelni. Ezen kívül van egy fürdő részleg is.
Először ezt látogattuk meg, mert amit itt nyújtanak, attól leesik az ember álla. Egy mediterrán vagy ázsiai városnézés után mindig jó felfrissülni és megszabadulni az izzadságtól. Már számtalan alkalommal zuhanyoztunk repülőtéren, de amit itt nyújtanak, az túlmegy egy zuhanyzáson. A privát zuhanyzók mellett ugyanis három cabana is van, amit másfél órára megkap az ember. Ez egy hatalmas szoba, ahol a kanapé, mosdó, zuhanyzó és szeparált WC mellett egy hatalmas kőlapba süllesztett kád is van, ahol akár habfürdőzhet is az ember repülés előtt. Természetesen az összes luxushotelben megtalálható kellék is rendelkezésre áll, így a tusfürdő, sampon és hidratáló krém mellett fogkefe és fogkrém, zuhanysapka, fésű, fültisztító pálcika és már nem is emlékszem mi minden van kikészítve a mosdó mellett. Mikor már azt hiszi az ember, hogy ezt nem lehet fokozni, kiderül, hogy a szekrénybe beakaszott inget kérésre ki is vasalják, amíg az ember fürdik. Megáll az ész. Én gyorsan zuhanyoztam egyet, míg párom fürdött, aztán siettünk is tovább.
A következő megálló az étterem volt, ahol egy többfogásos ebédet rendeltünk a menüről és azt kell mondjam, nem okozott csalódást. A londoni menünél kicsivel nagyobb választékban az ázsiaiak mellett nemzetközi fogások is voltak, mi természetesen az előbbiek közül választottunk. Repülés közben általában bosszantóak a kis adagok, de ilyenkor ez jól jön, mert több mindent ki lehet próbálni. Evés után kicsit nézegettük az előtér forgalmát a büfé részleg teraszáról, majd átmentünk a repülőtéren található másik első osztályú lounge-ba.
Már nem sok időnk volt indulásig, mikor a 'lounge ambassador' hölgy, akinek az a feladata, hogy a vendégek jól érezzék magukat és kezeljen minden panaszt, odajött hozzánk bemutatkozni és beszélgetni. Mikor megtudta, hogy még nem kóstoltuk a csak ebben a loungeban elérhető Michelin csillagos kóstoló menüt, személyesen kísért minket az étterembe és tudatta a személyzettel, hogy lehetőleg minél gyorsabban szolgálják fel nekünk. Olyan határozott volt, hogy azon sem lepődtem volna meg nagyon, ha személyesen intézkedik, hogy várjon kicsit a gép. (ez hihetetlennek hangzik de van az a szint, ahol bizonyos utasok kedvéért ez is belefér a légitársaságoknál – persze azok nem mi vagyunk. - a szerk.) Azt is elárulta, sok törzsutas úgy utazik, hogy az első váróban vesz egy fürdőt, majd átjön ide és itt meg egy masszázst kér. Nem mondom, élni tudni kell... A Michelin csillagos kóstoló menü nem különösebben nyerte el a tetszésemet, ha fizettem volna érte, zabos lettem volna. Persze tudom, hogy így is fizettünk érte, csak nem közvetlenül...
Hotel Conrad Corner Suite
Párom már Dubajban ki akarta próbálni a Hilton szállodalánchoz tartozó Conrad hotelt, de szerencsére az elmaradt, mert egyedül utaztam. Itt viszont nem úsztam meg, ragaszkodott hozzá. Amivel csak az volt a gond, hogy ez a Hilton szállodaláncon belül is egy luxus márka, így a szoba árak is borsosak – legalábbis ahhoz képest, amit általában fizetni szoktunk. Némileg tompította a fájdalmat, hogy párom Hilton státuszához ingyen jár egy upgrade és az executive lounge használata, így elég volt a legolcsóbb szobát foglalni ahhoz, hogy automatikusan eggyel magasabb szintűt kapjunk és a lounge-ot is kipróbálhassuk. A klub szobákról, vagy ahogy itt hívják őket, az executive loungeról már írtam egyszer.
Mikor késő délután megérkeztünk a hotelbe, a recepción megkérdezték, hogy az executive loungeban szeretnénk-e bejelentkezni, és hát persze mit szerettünk volna. Így a gyors státusz ellenőrzés után felkísértek az executive szinten lévő loungeba. Két ok miatt jobb, hogy ott volt a bejelentkezés. Egyrészt mert ott kényelmesebben, fotelekben ülve tudtuk elintézni a formaságokat, másrészt pedig már tartott a délutáni koktélparti. De előbb még várt ránk egy kis meglepetés, ugyanis egy nagyobb ingyenes upgrade esélyére vonatkozó kérdésre válaszul a hölgy közölte, hogy az automatikus szoba upgrade helyett kaphatunk egy sarok lakosztályt. Angol hidegvérrel vettük tudomásul, miközben belül majd kiugrottunk a bőrünkből. A bejelentkezés után megkértük a személyzetet, hogy a bőröndöket vigyék a szobába, pardon lakosztályba, mi pedig felfedeztük az executive lounge-ot.
A lounge az épület 59. emeletének a hong kongi öbölre néző oldalán van. Kora reggeltől késő estig nyitva van és az executive szobák és lakosztályok lakói látogathatják. Több kisebb szobából áll, ahol étkezőasztalok, fotelek és kanapék váltakoznak. A lounge két végén található a büfé, ahol napszaktól függően változik a választék. Napközben rágycsálnivalók, üdítők, kávé és tea áll rendelkezésre. Reggel a földszinti étterem helyett ide lehet jönni reggelizni, amit akkor értékeltünk igazán, mikor megláttuk a közös reggeliző étterem előtti sort. Bár a büfé választéka kisebb, de egy sokkal csendesebb és nyugodtabb helyen lehet reggelizni, ahol libériás pincérek szolgálják fel az italokat. Délután két-három órán keresztül hideg- és meleg falatokat, továbbá koktélokat, bort, sört és pezsgőt kínálnak a vendégeknek, akik egy fárasztó munkanap után itt olvasgatnak és beszélgetnek. Ne felejtsük, mindezt ingyen kapják, pontosabban benne van a szoba árban.
Miután megvacsoráztunk, izgatottan indultunk a pár emelettel lejjebbi lakosztályunkba, amibe belépve leesett az állunk. Egy L alakú előszoba sarkán találtuk magunkat, melynek egyik végén a hong kongi hegyekre és a környező felhőkarcolókra néző sarok nappali fogadott panoráma ablakokkal, a másik végén pedig egy hatalmas hálószoba. Az L betű két szárán egy kisebb WC, gardób, valamint egy fürdőszoba volt, melyben a második WC mellett dupla mosdó, zuhanyzó ÉS kád is volt. Meglepetésként pedig kaptunk egy tea bekészítést a fenti loungeban is megtalálható TWG teákból.
Percekig nem tértünk magunkhoz, nem tudtunk betelni a látvánnyal és a kilátással. Leírhatatlan látvány a szélesvásznú kilátás a panoráma ablakból. Este a hegyoldalban elszórt felhőkarcolók fényeit, reggel pedig a dús hegyoldalt és a környező épületeket bámultuk. Aki töltött már el egy kis időt ázsiai városban, az tudja igazán értékelni a tágasságot és a teret, mert azt itt általában kiskanállal adagolják. A magasból ráadásul láttunk egy-két olyan villát is, ami egyébként diszkréten megbújik a hegyoldalban. Bele sem merek gondolni, mennyibe kerülhetnek.
Párom azzal töltötte a fél estét, hogy kiderítse, a lakosztályhoz járó Conrad plüssmacit és gumikacsát el lehet-e vagy el illik-e hozni. Végül a recepciót hívta fel, ahol megerősítették, hogy ajándékok, nyugodtan hozzuk el. Így azóta az otthoni hálószobában és fürdőben pihennek.
Délelőtt az utazásunk utolsó óráit a szálloda medencéje mellett töltöttük. Szerencsére nem volt tömeg, így találtunk magunknak napágyat is. A medence az egyik kedvenc épületemre, a Lippo Centre-re nézett. Az épület, pontosabban épületpár azért tetszik, mert az alakjukat a fán kapaszkodó pandák ihlették. Kijelentkezés után a recepción leadtuk a bőröndöt, elugrottunk egy közeli étterembe ebédelni, délután pedig visszamentünk a loungeba pihenni kicsit – ami kijelentkezés után is igénybe vehető még – mielőtt kiutaztunk volna a repülőtérre.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
