A kilenc évvel ezelőtti new yorki utunk után párom kaliforniai expatoskodása adott okot az újabb látogatásra. Hogy mindketten közel ugyanannyit utazzunk, igyekeztünk félúton találkozni, így esett a választás erre a városra. Mivel annakidején már egy hetet töltöttünk a városban, most nem nyomasztott annyira a kötelező városnézés a rendelkezésre álló két nap alatt, a poszt egy részét az emlékeim alapján írtam.

Az eredeti terv szerint közel ugyanakkor érkeztünk volna a JFK repülőtérre, de párom gépe végül közel négy órát késett. Sajnos az Egyesült Államokban ez nem olyan ritka egyrészt a nagy távolságok, másrészt a légitársaságokat kártérítésre kötelező jogszabály hiánya miatt. A bevándorlási pultok előtt hosszú sor várt, a régi időket idézve közel egy órát álltam sorba. Addig volt időm tanulmányozni a posztereket, miszerirnt transzfer esetén is át kell esni a bevándorlási procedúrán, fel kell venni a bőröndünket a szalagról majd újra leadni a szomszéd teremben lévő check-in pultoknál. Ezt jó tudni és nem tervezni itt három óránál rövidebb átszállást.

A repülőtér területén az Air Train nevű automata vonat köti össze a terminálokat  egymással és a külvilággal. A vonat a repülőtér területén ingyenes, fizetni csak a két külső állomáson kell, jelenleg 8.25 dollárt. Bár a városban már működik az érintős bankkártyával történő fizetés, itt kizárólag a papír alapú Metrocarddal lehet fizetni. Ha az nincs, akkor 1 dollárért vehető. Az alap díj mellett az automaták kínálnak más feltöltési összeget is, pl.: 12 dollárt ha együtt vennénk meg a kártyát, egy Air Train és egy metrójegyet (1 + 8.25 + 2.75 = 12). Több ember is használhatja ugyanazt a Metrocardot, ezért két vagy több fő retúr útja esetén érdemes a 10 darabos "gyűjtőjegyet" választani 25 dollárért, mellyel máris csak 2.5 dollár egy út.

Az Air Train után metróval vagy vonattal lehet a városba jutni, mivel nekünk Manhattan déli részén sikerült szállást foglalni, én vonattal és metróval jutottam oda. Párom az éjszaka közepén inkább a méregdrága Ubert válaszotta a külvárosban való csavargás helyett. A város közlekedésének gerincét adó metró tájékoztató rendszere nem a legjobb, kicsit szokni kell a logikáját. A metróvonalak betűk, számok és színek kavalkádja, jobb előre tanulmányozni a hálózatot, mivel azonos vonal mentén is közlekedhetnek express és local vonatok. (Ez a magyarázat arra a furcsaságra is, hogy sok amerikai filmben a főszereplők utaznak a metrón és úgy robognak át állomásokon, hogy nem áll meg a vonat). Az emberek összezavarása végett hétvégén és éjszaka néhány vonal módosított útvonalon jár vagy másik vágányon áll meg az állomáson belül, ha ennek ellenére sikerült megterveznünk az utunkat, akkor már csak a karbantartási munkák idejére a peronokon kiragasztott papírlapok alapján lehet újratervezni.

A város öt nagy kerületből áll, (Manhattan, Brooklyn, Queens, Bronx és Staten Island) melyek közül a központban lévő Manhattan a leghíresebb. A félsziget déli része volt a legelőször benépesített település, a New Amsterdamnak hívott, akkor még holland fennhatóság alatt álló város a mai Wall Streetig terjedt, azon túl erdőség volt. A félsziget délnyugati részéről indulnak a kompok a Szabadság-szoborhoz és az Ellis Islandhez. Többféle jegy vásárolható, mindegyik tartalmazza az Ellis Island és a komp árát, a szobor esetében viszont el kell dönteni, hogy csak a szigetre, a szobor talapzatára vagy magába a szoborba akarunk eljutni. Mindenképp javasolt előre megvenni a jegyeket, mert nemcsak elkerülhetjük a sorbanállást, hanem a jegyek elfogyását sem kockáztatjuk.

Ha már Wall Street, ne hagyjuk ki az Értéktőzsde épületét és a pénzügyi központot jelképező réz Charging Bull szobrot. A szobor 1989 óta áll a helyén, eredetileg az 1987-es gazdasagi válság és tőzsdekrach emlékére állította fel (illegálisan) Arturo di Modica az értéktőzsde épülete előtt. Sajnos jelentősen rontják a szobor élvezeti értékét a folyamatosan rajta csüngő turisták. Ha valami random, szobrot fogdosó ember nélkül akarjuk lefényképezni, akkor vagy kora reggel kell mennünk, vagy sorba kell állnunk. A félszigeten kicsit északabbra található a Ground Zero, az egykori World Trade Center helye, melyen a terrortámadás emlékére monumentális emlékművet nyitottak. A két hatalmas, négyzet alakú medence a tornyok helyét jelöli, a mellvédbe pedig az áldozatok neveit vágták bele. Szintén a telekegyüttesen áll az újonnan épült Freedom Tower, melynek tetején kilátószint található.

Ha a magasból szeretnénk a várost megnézni, számtalan lehetőségünk van rá. Az előbb említett Freedom Tower tetején lévő One World Observatory a Manhattan legdélebbi kilátója, innen jobban látszik a Szabadság-szobor és a Brooklyn Bridge, viszont távolabb esik Manhattan szívétől. Ha inkább ott néznénk körbe, válasszuk a Rockefeller Center, az Empire State Building vagy a Vanderbuilt épület tetején lévő kilátókat. Az Instagram megszállottaknak javaslom a Vanderbuilt tetején lévő SUMMIT nevű attrakciót mely a város panorámája mellett tükrökkel borított és ezüst labdákkal teleszórt kilátótermekkel várja a látogatókat. Aki igazán különleges kilátóra vágyik annak javaslom az Edge nevűt, ahol egyedülálló módon egy hatalmas, az épület oldalába szúrt teraszról nézelődhetünk. Azt az épületet válasszuk, amelyiket nem szeretnénk, vagy legkevésbé szeretnénk a panorámában látni. Mi annak idején a Rockefeller épületet választottuk, melynek előtere és bejárata számos filmben valamint a karácsonyi és szilveszteri hírekben is szerepel és a magasból is meg tudtuk nézni a közeli Empire State Buildinget. Most is elmentünk oda körülnézni és útközben még egy FDNY boltba is belebotlottunk, ahol a tűzoltósággal kapcsolatos tárgyakat lehet vásárolni. A falra kirakott fejszét és hordágyat nézegetve nem voltam biztos abban, hol végződnek az eladó dolgok és hol kezdődik a dekoráció. 

Most a One World Observatoryt próbáltuk ki, mert ez a félsziget déli részén áll és más perspektívából mutatja a várost. Ha azt látni is akarjuk, elég türelmesnek kell lenni, mert egy kicsit túldimenzionált showt kerítenek az egész köré. A lift falát tetőtől talpig kijelzők alkotják, felfelé menet térben és időben egyszerre utazunk a város alapításától napjainkig, a látogatás végén lefelé pedig berepüljük a környéket, ez a része ötletes és látványos. A liftből kilépve szintén videóvetítés következik a város történelméről, emberekről, meg mittomén, majd tadáááááám, felemelkedik a fal, hogy meglássuk végre az ablakokat. Itt már örültem, hogy nem háromezer éves történelme van a városnak, mert sosem végeztünk volna. De mielőtt odatapasztanánk az orrunkat az üvegre, le kell lépcsőzni két emeletet (érted, most jöttünk fel lifttel, minek lépcsőzünk lefelé???) ami közben először egy információs tabletet akarnak ránk sózni plusz pénzért, majd kötelező pózolós fényképezés következik, amit úgysem vásárolunk meg. Csak mindezek után hagynak végre nézelődni.

Ha időnk engedi nézzük meg a Manhattan dél-keleti részén álló híres Brooklyn hidat és a mellette álló Manhattan hidat is. Előbbire mindkét végén fel lehet mászni, én a másfél kilométeres végiggyaloglást nem javaslom. Viszont ha átugrunk metróval Brooklynba, a két híd közötti parkból mindkettőt megnézhetjük, sőt a Washington Streetről a Manhattan híd egyik lábának házak közül fényképezett változatát mi is elcsattinthatjuk. Elképesztő méretekről beszélünk, a Manhattan Bridge 102m magassága egy cirka 30 emeletes házzal vetekszik. Ha tovább sétálunk a parton déli irányba elég jó kilátás nyílik a manhattani látképre. De ha nem akarunk sok időt szánni erre esetleg elhagyni Manhattant, akkor a Pier 17 nevű egykori mólóról is elég szép kilátás nyílik a hidakra. Itt ráadásul bárok és éttermek mellett egy lépcsős teraszt is kialakítottak a hídra néző oldalon.

A bejegyzés következő részében kicsit feljebb merészkedünk Manhattanben és sorra vesszük a belváros látnivalóit.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.