A glasgow-i villámhétvége utáni héten egy másik várost néztünk meg, ezúttal Németországba ugrottunk át. Párom kolbászozást tervezett, csak azt felejtette el, hogy Bajoroszág nem egyenlő Németországgal, így maradt a rántotthúsozás.

A  stuttgarti repülőtérre két kötöttpályás közlekedési eszköz is jár, így igazán könnyű bejutni a városba. Az S-Bahn megállója közvetlenül a terminál épületnél van, az U-Bahnhoz pedig egy kicsit gyalogolni kell, de nem vészes. A belváros mindkét módon ugyanannyiba kerül és körülbelül ugyanannyi idő, javaslom az alapján válasszunk, hogy pontosan hova akarunk menni. A városban és környékén zónánként kell jegyet venni, de nem kell sokat foglalkozni vele, mert a repülőtér a kettes zónában van, a teljes város pedig az egyes zóna.

A belváros lelke a Schlossplatz, melynek közepét a kastélykert szökőkútjai és egy kerti pavilon foglalják el. A tér keleti oldalán álló "új" kastélyt Carl Eugen, Württemberg hercege építtette, mert a szomszédban álló "régi" nem felelt meg az ízlésének és nem volt méltó a pozíciójához. Mondjuk, azt megadom neki, hogy az új valóban kicsit jobb helyen van és nagyobb is. Mivel az új kastély ma a Baden-Württemberg tartomány pénzügyminisztériumának a székhelye, ezért nem látogatható.

Szegény herceg, ha láthatta volna amit a modernkori építészek városháza címszó alatt pár utcával odébb elkövettek, ahelyett is építtetett volna egy palotát. Anyám borogass, volt olyan idő, amikor az az épület szépnek számított? Azt szoktam az ilyenre mondani, hogy ilyet én is tudnék tervezni, csak nekem van önkritikám.

A tér mellett halad el a Königstrasse sétálóutca tele boltokkal. Itt hétvégén egész sokan sétálnak, csak azt nem tudom miért és hova, mert minden zárva van. Ez turistaként nagy öröm, mert az éttermeken kívül egy nyamvadt élelmiszerboltot sem lehet nyitva találni hétvégi városnézések során.

Így a belváros helyett inkább a környékre koncentráltunk. A meglepően dimbes-dombos városban fogaskerekű és sikló is jár, ki is próbáltuk őket. A fogaskerekű a Marianplatzról indul és a lakóházak között kanyarog fel az egyik magasabban fekvő városrészre, miközben több helyen is megáll. A kilátás egész jó, csak sokszor takarnak be az épületek és fák. A felső állomástól egy kicsivel hosszabb útvonalon U-Bahnnal is visszatérhetünk a belvárosba. Az 1929 óta üzemelő sikló a Südheimer Platzról indul és két favázas kocsival közlekedik. A felső állomáson két temetőn kívül nem sok látnivaló van, itt az utazás a lényeg, így mi is visszaereszkedtünk a következő menettel. Kora tavasszal elég kopár volt, de nyáron a lombos fákkal sokkal hangulatosabb a hegyoldal.

A várostól délre áll a világ első vasbetonból épült TV tornya. Annak ellenére, hogy a torony a 483m magas Hoher Bopser hegy tetején áll, könnyű az eljutás ide, mert a toronytól párszáz méterre áll meg több busz és S-Bahn is. A belépőjeggyel a kilátóteraszt és az egy emelettel lentebb lévő kávézót lehet látogatni, a torony aljában pedig étterem üzemel. Nekünk így kora tavasszal kicsit szeles és hideg volt a teraszon és a kávézó is zárva volt, de nyáron, napsütésben nagyságrendekkel nagyobb élmény.

Igyekeztünk a fenti látnivalókat minél gyorsabban megnézni, hogy maradjon idő egy gyárlátogatásra is. A városban rögtön két autógyár is található, a Mercedes és a Porsche is innen indult ki. Mi az utóbbi múzeum mellett döntöttünk, ami kényelmes módon közvetlenül egy S-Bahn megálló mellett van. A látogatóközpont kicsit alulméretezettnek tűnt a tömeghez képest, szerencsére a jegyvásárlás gyorsan ment. A kiállítás a Porsche család és a gyár történetével kezdődött, de igen tömörre szabva a történetmesélést. Ezek után több emeleten keresztül spirálban felfelé haladva voltak kiállítva a gyár jelentősebb autóinak példányai. Egy kicsivel több technikai részletet vártam volna a motorok, sebességváltók és egyéb alkatrészek fejlődéséről, fejlesztéséről, de nem is próbáltak meg egy műszaki múzeum irányába elmenni. A Mercedes múzeumot nem néztük meg, mert sem az időnkbe, sem az energiánkba nem fért bele, de két napra szétosztva simán meg lehet csinálni.

Fontos tudni, hogy a születésnaposok sok helyre ingyen mehetnek be, így nekünk a TV torony és a Porsche múzeum is féláron volt. Csak fel kell mutatni egy igazolványt a pénztáraknál és már adják is az ingyenjegyet.

 < Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.