Az egyik áprilisi hétvégén újabb belföldi városnézésre indultunk, Londonból ez félórányi repülőutat jelentett. Azt számolgattam, hogy a repülőtéri transzfert és az ottani várakozást beleszámolva mehettünk volna vonattal is Machesterbe, de addigra már megvoltak a repülőjegyek. Angliában a vonatozás sem sokkal olcsóbb, mint a repülés, úgyhogy ez nem volt szempont.

A három terminállal rendelkező repülőtérről villamos és vonat is megy a belvárosba, az előbbi fix áron van, az utóbbinál viszont oda kell figyelni és a drágább "anytime" jegy helyett lehet találni vonat specifikus, olcsóbb jegyeket is. Így még olcsóbb is lehet, mint a lassú villamos. A városnak meglepően sok villamos vonala van, de sajnos a belvárosban ezek többnyire egy vonalon haladnak, csak a külvárosokban ágaznak szét. Ez alapján inkább HÉV-nek mondanám, amit alátámaszt a vasúti kocsikhoz hasonló magas padló és peronok.

A belvárosban nem nagyon van szükség a tömegközlekedés használatára, egy kis gyaloglással nagy része bejárható. A belváros nagy része ugyanolyan, mint bármelyik vidéki angol város: egymás mellett sorakoznak a történelmi épületek és a modern plázák mindenféle várostervezési szempont nélkül. Mint sok más ipari városban, itt is megtalálható az egykor olyan fontos logisztikai feladatokat betöltő csatornahálózat maradványa. Ennek egy része a Piccaddilly pályaudvartól északra található. A csatornarendszer egy másik, felújított része a Castlefield városrészben látható. Itt újépítésű házak szegélyezik a csatornát, amin egykor a szenet hozták a városba, most pedig lakóhajók parkolnak. A csatorna mellett látható a római kori várfal egy része is, igaz csak tájékoztató jelleggel, mert az eredeti helyétől odébb rakták egy kicsit, mikor az egyik utcát építették.

Innen már csak egy sarokra van a Science és Industry Museum, ami ingyenesen látogatható. A hétvégi időpont ellenére nem volt tömeg, de ha valaki biztosra akar menni, az foglalhat ingyenes, vagy 5 font adományt magában foglaló belépőjegyet.

A belváros déli részén álló városházát mostanában nem érdemes meglátogatni, mert felújítás miatt teljesen be van burkolva. A mellette álló, kör alakú könyvtárépület viszont szép, a bejárat előtti Szent Péter téren vigyázzunk, mert valóságos villamos pályaudvart építettek, mindenfelé vágányok kanyarognak.

A városháza mögött kezdődik a kínai negyed, amit inkább hívjunk ázsiai negyednek, mert egymást érik a thai, japán, vietnámi és kínai éttermek és büfék. Az ember befordul az utcába és mecsapja az ázsiai illat. Innen már csak pár utca a Canal Street, ahol a város meleg központja található. A csatorna partján számos kocsma, diszkó és bár sorakozik, főleg éjjel pezseg az élet errefelé. A kanális túloldalán lévő Sackville Gardenben számos emlékmű található, köztük Alan Turing, az enigma kód megfejtésében élen járó matematikus ülő szobra.

A meleg negyedtől északra kezdődik a belváros, ahol sok sétálóutca és bevásárlóközpont található. Az egyik legnagyobb tér a felemás Piccaddilly Gardens. A tér déli részén emelt épület masszívan lecsökkentette a tér eredeti méretét, de az épület eladásából fedezték a tér felújításának költségét. Ügyes, így minden felújítással kisebb lesz a tér és a költség, míg a haszon egyre nagyobb. A tér nagy részét unalmas gyep foglalja el, egy hatalmas ovális szökőkúttal, a tér nyugati és északi oldalát villamos sínek hálózzák be. Hogy ezek látványa ne legyen annyira nyomasztó, a tér kialakításáért felelős építész anno egy nyomasztó betonfalat emelt. Miután a köznép berlini falként kezdte emlegetni, le is bontották egy részét. A tér oldalán álló Mercure hotel épületét nem szabad sokáig nézni, mert minél tovább tesszük, annál több ronda részletet fedezhetünk fel rajta.

A belváros északi részén, az Irwell folyó partján áll a város katedrálisa a Shambles Square és néhány hangulatos kocsma szomszédságában. Mondanom sem kell, hol volt nagyobb tömeg. A kocsmák bár réginek tűnnek, valójában az elődeik felújított változatai, ráadásul 70m-re az eredeti helyüktől. A kocsmák mellett áll a Corn Exchange egykori gabonapiac háromszög alakú épülete, mely az eredeti funkciója után bevásárlóközpont volt, majd pár éve újabb átalakításon esett át és most éttermek, bárok és egy szálloda kaptak helyet az épületben. A kívülről csendes épületről nem is gondolná az ember, hogy a belső udvar milyen élénk.

Egyébként az egész város folyamatosan vibrál és tele van energiával. Nappal a foci drukkerek vonulnak és isznak és vonulnak, szerintem akkor is, mikor nincs meccs, csak ezt otthon nem mondják el az asszonynak. Este pedig még le sem megy a nap, már sorok állnak a népszerűbb bárok, diszkók és kocsmák előtt.

 < Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.