Az idei év a legfejetlenebb és legkiszámíthatatlanabb volt a blog írása kezdete óta. A járvány alatt lenullázott kereskedelmi repülés a létszám- és kapacitáshiánnyal küszködve próbált talpraállni, miközben az ukrán válságtól kapta a következő ütést.

Tavasszal Ázsia nagy része még zárva volt, a bejutás csak Covid tesztek és karantén árán volt lehetséges. Ezért a magyarok nagy része olyan helyekre utazott, ahova könnyebben lehetett, elárasztva a fórumokat mexikói és maldív szigeteki lelkendezéssel. Mi ezalatt az USA-ban vigasztalódtunk, végre felhasználva egy, a járvány miatt elhalasztott lehetőséget. A chicagoi utunk a várakozásokat is felülmúlta, az utazást a British Airways első osztálya, a hétvégét pedig a vártnál is jobb hangulatú város tette élménnyé. A repülőút során hátraosontam a business kabinba is, hogy gyorsan teszteljem a nemrég bemutatott Club Suite ülést.

Erős kezdés után kis visszaesés következett, mint utólag kiderült, ez volt az egyetlen interkontinetális utunk, az év többi részében Európán belül utaztunk. Bár az ázsiai országok lassan kinyitottak, a tavaszi és nyári időszakot olyan fejetlenség jellemezte, ami mellett lehetetlen volt bármi komolyabbat tervezni. A hirtelen fellendülő utazási igény letolt gatyával érte a légitársaságokat és a repülőtereket, akik a járvány idején elbocsájtott embereket képtelenek voltak visszacsalogatni a munkakörökbe. Ennek következtében járattörlések, soha meg nem érkező csomagok és késések tarkították a palettát.

Mi sem maradtunk ki a szórásból, első nürnbergi próbálkozásunk törlés miatt egy vicces repülőtéri kiruccanássá degradálódott, de a többi járatunk esetén is csak erősen tájékoztató jellegű volt a megadott indulási és érkezési időpont. Nem egyszer éjfél után landoltunk a több órás késés miatt, de az is megesett a Heathrow repülőtéren, hogy késő éjjel leszállás után még ötven percet kellett várni arra, hogy találjanak egy üres kaput ahova leparkolhatunk. Sebaj, így számos európai városba eljutottunk melyek között volt hopp és kopp is. Az abszolút favorit Porto lett, ahol nemcsak a város hangulata és látványa fogott meg, de a különleges hotelünk is rátett egy lapáttal a város híres hídja mellett. Szintén kedvelt város volt Nürnberg, ahova második nekifutásra, nyár végén jutottunk el. Itt tudtam meg, hogy egy mély kútról is lehet érdekfeszítő előadást tartani...

Az idei év kevésbé kedvelt városai közé tartozik Dublin, aminek valahogy nem éreztem át a hangulatát, talán azért, mert végig hideg volt és esett az eső. Csak azért nem az ír főváros végzett az utolsó helyen, mert Málta hangulatát sem éreztem át, talán azért, mert végig kánikula volt és tűzött a nap. De egyáltalán nem vagyok válogatós. Azt viszont meg kell hagyni, az Air Malta simán kenterbe verte a British Airwayst minden téren.

Az orosz-ukrán háború miatt egy hibrid járatot is sikerült kifogni, az ázsiai célpontokra specializálódott és a légtérzár miatt igen nehéz helyzetbe került Finnair a gépeit a Oneworld társuláson belül több légitársaságnak is bérbe adta. Ez kapóra jött a személyzethiánnyal (és minden mással is) küzdő British Airwaysnek és a foci VB alatt, az A350 gépek festési problémái miatt gépszűkében lévő Qatar Airwaysnek. A lényeg, hogy így sikerült Finnair gépen utazni BA járatszám alatt Londonból Budapestre. Magyarországon belül idén Pécset és Villányt látogattuk meg, előbbi hatalmas pozitív meglepetés volt, Villány egy kicsit lehangoló volt a hétköznapi kihaltságával még főszezonban is.

A káosz mellett a nyár egyébként a lépcsőzésről szólt, életemben összesen nem másztam még annyi lépcsőfokot, mint idén. Köszönhető ez a végiglátogatott katedrálisoknak és tornyoknak Bolognában, Firenzében és San Marinóban. A tornyok tetejéről elénk táruló panoráma viszont kárpótolt az izzadtságos mászásért.

Repülőjáratok mellett idén jutott szerep a vasútnak is, utaztam a spanyol és olasz vasutak első osztályán is, így össze tudtam őket hasonlítani a MÁV üzleti várójával és prémium osztályával, bár a MÁV-nál elsőre nem hagyták magukat. Másodjára már sikerült kiállítani a prémium kocsikat és még a Start burgert is meg tudtam kóstolni.

Őszre csillapodott párom utazásmániája, így már csak Rotterdamba és Antwerpenbe ugrottunk át városnézésre, aztán letettük a lantot. Az idei év egy kicsit fárasztóbb volt, mint az előzőek, ugyanis idén sokkal rövidebb távokat, viszont sokkal többször repültünk. Valahol július elején jártunk a tizenötödik járatnál, aztán meg már nem számoltam. Chicagoi utunkon kívül nem is volt hosszútávú járatunk, pedig a pandémia előtt simán belefért legalább két hosszútávú, átszállással tűzdelt út a menetrendbe. Reméljük a következő év nyugalmasabb lesz, én már ennyivel is beérném.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.