Olasz utunk folytatásában Bologna, Rimini és San Marino után az utolsó állomáshoz érkeztünk: vonattal utaztunk Firenzébe. Bolognáig ismét a Frecciarossa vonat business osztályán, majd átszállás után egy IC vonat másodosztályán tettük meg a rövid utat. Most mindkét vonat időben indult, de a Frecciarossa kiszolgálás még rosszabb volt, mint előzőleg, mert a büfé kocsiban egy személy volt szolgálatban.

Vonatunk délben gördült be a pályaudavarra, ahol egy hosszú hétvége utáni vasárnapi tömeg fogadott minket. Miután átverekedtük magunkat, a közeli hotelben hagytuk a táskákat és máris indultunk a belváros felé. Mivel csak egy éjszakát töltöttünk itt, nem volt vesztegetni való időnk.

Elsőként a Központi Piac csarnokába kukkantottunk be, ahol reggel az alsó szinteken szokásos piac van, napközben pedig a felső emeleten számtalan büfé és étkezde kínál mindenféle olasz és mediterrán fogásokat. Innen egy ugrás az utca végén álló San Lorenzo katedrális, amit megkerülve máris eljutunk a város fő nevezetességéhez, a firenzei dómhoz.

A keresztelő kápolna, a dóm és a dóm mellett álló óratorony páratlan látványt nyújtanak. Mindhárom épület zöld és fehér márvánnyal van burkolva, ami egyedi külalakot kölcsönöz nekik. Sajnos a keresztelő kápolna kitakarja a dómot, pedig az a világ harmadik legnagyobbja a vatikáni Szent Péter bazilika és a londoni Szent Pál katedrális után.

A látnivalók egy része ingyenesen látogatható, a többire csomagban lehet jegyet venni. Mi a Giotto jegyet választottuk, ami az óratorony, a keresztelő kápolna, a dóm mögötti múzeum és a dóm alatti régi katedrális maradványainak megtekintését tartalmazza. A jegyek előnye, hogy 3 napig érvényesek, így nem kell egy napba bezsúfolni az összes látnivalót.

A vásárlás után úgy döntöttünk, hogy rögtön meg is másszuk az óratornyot, ne maradjon másnapra. A dóm vasárnap zárva van, ezért nem tudtunk aznap bemenni. Bologna és San Marino után már nagyon "hiányzott" a lépcsőzés, különösen a délutáni kánikulában. A mászás itt is keskenynek gondolt, de aztán minden szint után tovább szűkülő, a falakban kialakított lépcsőkön történik. A torony minden egyes szintje egy tágas terem, egyre szebb kilátással. Mi pont a harangok alatti szinten pihegtünk, mikor azok megszólaltak minden figyelmeztetés nélkül. Mondhatom, nem túl kellemes érzés öt méterre állni attól a kakofóniától, amit az egész városban hallani. Olyan érzése van az embernek, hogy a kőfalak is beleremegnek. Ráadásul negyedóránként ismétlődik, így elkerülni sem lehet, mi kétszer is átéltük.

A tetőteraszról leírhatatlan a kilátás. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de imádom a mediterrán olasz és spanyol városokat a magasból szemlélni. Először is a magasból megcsodálhatjuk a dóm épületét és az utcaszintről láthatatlan tetőrészeket, a város legmagasabb épületeként pedig nemcsak az egész várost de az azt körülvevő dombokat és a rajtuk elszórt kisebb-nagyobb egykori villákat is. Várjunk csak, hol is volt nemrég hasonló látvány?

A torony után tovább sétáltunk dél felé, hogy az 1300-as évek elején épült Palazzo Vecchio épületét megnézzük. Ez eredetileg palotának és erődnek épült, de 1865 és 71 között - mikor Firenze volt az ország fővárosa -  uralkodói székhely is volt. Az első emeleten található a híres "Ötszázak terme", mely közgyűlések helyszíne volt. Az épület előtti Palazzo della Signoria tér számos szobornak ad helyet. Közvetlenül az épület bejárata mellett a Dávid szobor másolata áll, a palota melletti Loggia de Lanzi épület árkádjai alatt pedig Perszeusz szobra látható amint magasba emeli Medúza levágott fejét. A téren egy Neptun szökőkút áll, melynek szereplői rézből formázottak, főszereplője pedig fehér márványból van kifaragva.

A tértől délre található az 1581-ben, a Medici család támogatásából alapított Uffizi képtár, amit talán nem kell bemutatni. Már alapításakor az volt a szándék, hogy csak a legkiválóbb műalkotások kaphatnak benne helyet, mivel a Medici család gazdagságát és erejét hivatott hirdetni. A képtár U alakú udvaráról a folyópartra érkezünk, ahonnan már látható a híres Ponte Vecchio. Az ókori híd alapjain épült középkori kőhíd a korban megszokott módon üzleteknek adott helyet. A híd közepén egy tér található, ahonnan mindkét irányban ki lehet tekinteni.

A folyó déli oldalán kis sétával elérhető a Pitti palota, mely elkészülte után a Mediciek székhelye lett, így csak a kormányzati funkciók maradtak a Palazzo Vecchioban. Ekkor épült a Vasari folyosó, mely az utcaszint fölött, a képtáron és a hídon keresztül köti össze a Palazzo Vecchiot a Pitti palotával, hogy az időjárástól függetlenül lehessen átjárni az épületek között. Mi itt fejeztük be a napot, de még lett volna bőven látnivaló, mert Firenzében minden sarkon van egy olyan épület vagy műalkotás aminek saját történelme van.

Másnap visszatértünk a dómhoz, hogy megnézzük a jegyhez járó többi látnivalót. Nyitás előtt érkeztünk a Szent János keresztelő kápolna nyolcszögletű épületéhez, így ott alig kellett sorban állni. Elsőre érthetetlen, hogy miért építettek a dóm elé egy másik épületet, de valójában ez az épület a régebbi, így a dómot építették emögé. A kápolna főbb látnivalói az aranyozott domborműves kapuk a dóm felőli oldalon, a kupola, mely csak belülről látszik, mert kívülről lapostető takarja az épületet és az azt fedő mozaikok.

Gyorsan végeztünk, de a 10.15-kor nyitó dóm előtt már így is kígyózott a sor. Pontosabban előtte, meg az oldalában, ami az épület 153m hosszát figyelembe véve nem volt túl biztató. Legalább volt időnk a részletgazdag és színes márványfalat és az ajtók faragványait tanulmányozni. Nyitáskor meglódult a sor, mert egyszerre sok embert engednek be a hatalmas térbe. A bejutás után kénytelen-kelletlen állapítottuk meg, hogy az épület kívülről sokkal érdekesebb és látványosabb, mert belülről fehérre vakolt falak fogadják az embert. Még jó, hogy nem álltunk sorba órákat, mert pipa lettem volna. A dóm padlójába vájt lépcsőn keresztül az alagsorba lehet jutni, haol az ősi Santa Reparata templom maradványait lehet körbejárni.

A dóm egykori díszítőelemei és szobrai közül jónéhány az épület mögötti múzeumban megtekinthető, ahova szintén érvényes volt a jegyünk. Állítólag a dóm történelmét és építését is bemutatják, de az annyira nem jött át az elég rendezetlen múzeumban.

Két dómhoz látnivaló maradt ki, részben időhiány miatt. Az egyik a kupola megtekintése, mely külön jeggyel lehetséges és tartalmazza a belső illetve külső körbejárást. A másik pedig a dóm tetejének bejárása, mely csak külön szervezett vezetéssel lehetséges. Természetesen az egész várost lehetetlen bejárni két nap alatt, hiszen itt minden épületnek és szobornak történelme van.

A városnézés mellett a helyi finomságokat is kipróbáltuk. Spanyolországhoz hasonlóan itt is népszerűek a reggelizőhelyek, ahol kávé vagy gyümölcslé mellé egy péksütit vagy szendvicset lehet bekapni reggelire. Itt jegyezném meg, hogy az olaszok csak reggel isznak tejezett kávéfajtákat, délután már csak eszpresszót isznak. Így ha nem szeretnénk kilógni a sorból, tartsuk mi is ehhez magunkat! Este carbonarat illetve raviolit ettünk.

A repülőtérre igen könnyű kijutni, a pályaudvar elől induló T2 villamos másik végállomása a repülőtér épülete mellett van, a jegy másfél euró. A dublini utunkhoz hasonlóan most is Embraer E190 géppel repültünk és ebben az esetben nemcsak a 2-2 üléselrendezés miatt volt kényelmes az út, hanem mert sikerült megkaparintani a jobb oldali második sort, ahol rekordméretű lábtér van! Csakúgy mint mi Dublinban, most az utastársak nézték irigykedve az üléseinket. Út közben néhány popcorn kinézetű felhő miatt kellett egy kis kitérőt tennünk, de egyébként  eseménytelen volt az út. A firenzei járat London City Airporton landol, így sokkal hamarabb otthon voltunk, mint Heathrowról szoktunk.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.