A Miskolc-Tokaj régió után egy kis dunántúli kört tettünk Tatabánya, Pannonhalma és Gyenesdiás érintésével. A munka mellett nem volt sok időnk, így egy hétvégét toldottunk meg pár nappal és sűrítettünk bele minél több dolgot.

Pár nap szabadsággal megtoldott hétvégi körtúránkat Budapestről kiszabadulva a tatabányai Gyémánt fürdőben kezdtük, ami számos beltéri és kültéri, hideg és meleg medencével, csúszdákkal és wellness részleggel várja a látogatókat. Mondjuk öltözőszekrénnyel nem, mert fura módon a Covid intézkedések feloldása után a szekrények használatát továbbra sem engedik a járványra hivatkozva. A 3800 Ft-os belépőt olcsónak nem mondanám, de tény, hogy elég sok kültéri és beltéri hideg és meleg medence van és még mindig a fasorban sincs a miskolctapolcai strand 5990 Ft-os árához képest! Eredetileg Győrben szerettünk volna fürdőzni, de utolsó pillanatban derült ki, hogy az bizony pár évig még felújítás alatt van, így lett belőle Tatabánya.

 

Pár órás strandolás után indultunk tovább, mert ebédelni már a tatai Öreg-tó partján szerettünk volna egy ismerőstől kapott tippet követve. Nem is csalódtunk, egy finom ebédben volt részünk. Tetszik, hogy egyre több minőségi éttermet lehet találni, ahol színvonalas fogások közül lehet választani, igaz, a színvonalhoz illő árakon. Ebéd után még sétáltunk egy kicsit a tó partján, melyről mindig megállapítom milyen szép, főleg a Tatai várral és az Eötvös József gimnáziummal a partján. Utóbbiról el tudom képzelni, milyen nehéz lehet a nyár közeledtével az iskolapadokból nézni a tavat.

A délutánt és estét ismerőseinknél töltöttük a Pannonhalma melletti Écsen, majd a szomszédos Győrújbaráton szálltunk meg. A domboldalon álló Panoráma vendégház előkertjéből és rendezvényterméből szép kilátás nyílik a tájra, sajnos a szobák és a hozzájuk tartozó közös kert nem profitál ebből a lakóépület elhelyezése miatt.

Reggel innen indultunk a Pannonhalmi Apátság környékét megnézni. A parkolót elég nehezen lehet megtalálni, mert az összes tábla és a navigáció is az apátságtól 700m-re, a domb aljában lévő parkolót ajánlgatja, miközben a közeli Viator Apátsági Étterem és Borbár mögötti parkoló is ingyenes. Mivel az étterem reggel zárva van, senki elől nem vettük el a parkolóhelyet.

Az apátságba idő hiányában nem mentünk be, inkább a környéken tettünk egy kis sétát. Az apátságtól dél felé indulva kívülről megcsodálhatjuk a jelenleg zárva tartó Milleniumi emlékművet, mely az 1896-ban emelt hét honfoglaló emlékmű egyike. Ismét csak dél felé sétálva az erdőben megbújó Boldogasszony-kápolna mellett halad el az utunk a Boldog Mór kilátó és a tanösvénynek titulált kilátópont felé.

A kilátó 2015-ben épült, ezt egészítették ki 2018-ban a kereszténységet szimbolizáló, hal alakú lombkorona tanösvénnyel és egy igen fontos "szelfiponttal" Bár jópofa a domboldalból kinyúló, lombkoronán túl érő kilátó, azért én nem hívnám tanösvénynek a pár információs tábla miatt.

Innen egy huszárvágással Gyenesdiásra autóztunk át a Balaton felvidéken keresztül. Párom útközben dícsérettel illette Devecsert, hogy milyen szépen rendbentartott falu, de aztán felvilágosítottam, hogy a vörösiszap ár miatt relatíve új minden, nem jókedvükből.

Gyenesdiáson a nemrég felújított, Lorelei (adults only) panzióban szálltunk meg. Az "adults only" megjelölés mindig beindítja a fantáziámat, aztán persze kiderül, hogy ez csak a visítás és szaladgálás hiányát jelöli. Strandoláshoz két lehetőség is volt, mi a kicsivel közelebb lévő, de kisebb területű Lidó strandot választottuk. A két részből álló, homokos strand egyébként nemrég lett felújítva, így kulturált körülmények várják a látogatókat. Több büfé is található, a tipikus strand ételek teljes listájával a lángostól kezdve a makarónin át a sült oldalasig. Mi csak egy kis lángost ettünk, esténként pedig a környék éttermeit fedeztük fel. A Piroska Csárda árnyékos kertjében például kényelmes kerti bútorokon lehet étkezni, vagy a balatoni borokat kortyolgatni.

Hogy ne mindig csak párom dudvás játékát játsszuk a strandon (azaz mozdulatlanul fekszel a fűben és feszt süt rád a nap), a környéket is felfedeztük. A település felett álló Festetics kilátóból nagyszerű panoráma nyílik a Balatonra. Kocsival a közeli Nagymezőig fel lehet menni, ahonnan már csak egy rövid de meredek séta a kilátó. Ami vagy le van zárva, vagy nem, mert a kiszögelt táblára valamelyik észkombájn képtelen volt egy konkrét dátumot karcolni, a "húsz év" meg a "jövőre" pedig nem túl egzakt. Ráadásul a táblán kívül semmi nem utalt a lezárásra, így aki nem áll le elolvasni az ajtófélfát, az boldog tudatlanságban mássza meg a kilátót. De csak a tisztásig is megéri felmenni, a felnőttek a rönk padokon és asztaloknál pihenhetnek, amíg a gyerekek kitombolják magukat, már ha érdemes a Balatonig menni, hogy aztán ne a tavat élvezzük.

Itt Gyenesdiáson található a többszörös díjnyertes, világhírű Bringatanya fagyizó, így természetesen kipróbáltuk. A fagyizó a bicikliút és a Gyenesdiási Strand bekötőút találkozásánál áll, nem túl frekventált helyen, mégis kígyózik a sor. Csak húsz forinttal drágább egy gombóc, mint máshol, de a különbség ég és föld. Különleges alapanyagok és ízkombinációk fedezhetőek fel a választékban, nehéz a döntés. Végül a vilmoskörtés borhabot, az év fagylaltja nyertes bazsalikomos málnát és a levendulás sárgabarackot próbáltam ki. Talán a borhab volt kicsit gyengébb a vártnál, vagy csak én szerettem volna fagyasztott bort nyalogatni.

Utolsó este a szálláson kapott két biciklivel áttekertünk Keszthelyre, mert éppen bornapokat tartottak. Természetesen itt is azonnal szembeütlik a központi A sétány két szélén elhelyezett fabódék között hömpölygött a tömeg, legalábbis amíg el nem kezdődött a színpadi hejehuja, ami bevonzotta a keménymagot. Pár kóstolás után meg kellett állapítanom, hogy hiába próbálkozok a félédes, édes balatoni borokkal, azok nem olyan selymesek és teltek, mint a szívemhez közel álló tokaji nedűk, így fel is adtam a próbálkozást.

A borok mellett lacipecsenyés bódék is voltak, de egy gyors felmérés után letettem az evésről, mert autentikus és változatos ételek helyett mindenhol az ugyanonnan vásárolt, ipari tömegkaját árulták. Ezért elmentünk egy közeli étterembe és ettünk egy jót. Ja nem, az is szörnyű volt: a menü talán a 70-es évek óta változatlan és még ez sem volt elég idő ahhoz, hogy ízletesre készítsék őket.

Másnap hazafelé beugrottunk Tihanyba mert már régen voltunk arrafelé és még nem akarózott véget vetni a kis kirándulásnak. Szerencsére nem voltak sokan, így hamar találtunk parkolóhelyet és a tömeget sem kellett kerülgetni. Az apátság sajnos felújítás alatt van, így a környéke építési terület, de a sétány és a panoráma nyitva van. Meg is találtuk Gomboc Artúr miniszobrát mert Budapesten kívül most már vidéken is lehet ezekkel a gerilla módon kihelyezett szobrokkal találkozni.

Mielőtt elhagytuk volna a Balatont, a balatonakarattyai Magaspart sétányáról vetettünk egy utolsó pillantást a tóra. Már sokszor és sok helyen voltam a Balatonon, de erről a helyről eddig nem tudtam, a párom találta meg. Ha a Tihanyi-félsziget nem takarná el, teljes hosszában lehetne látni a tavat. Ez tökéletes lezárása volt ennek a körutazásnak.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.