Thaiföld II.

Út Ao Nangig

img_6765.JPG

Másnap kora reggel búcsút vettünk a repülőtől, hogy repülőre szállhassunk ;) Izgatottan indultunk útnak, hiszen csak azért tettük ezt a kitérőt Stockholmban, hogy innentől kihasználhassuk a kedvezményes árú business class kényeztetést. Elbuszoztunk a terminálig, majd gyors becsekkolás, biztonsági- és útlevél ellenőrzés után be is estünk a lounge-ba,  hogy pótoljuk a hostelben kihagyott reggelit. Én több üveg üdítővel és ásványvízzel kezdtem a repülőút előtti hidratálást. A Qatar Airways gépei elég kényelmetlen időpontokban indulnak a nem túl frekventált repterekről, de ennek kétségkívül meg van az az előnye, hogy mindig csendes és üres lounge-ok fogadnak minket. Reggeli után már hívtak is a géphez, mi pedig örömmel vettük birtokba az ausztrál utunkról már jól ismert székeket, hogy most már tényleg megkezdjük utunkat Thaiföld felé.

img_6443.JPGA stockholmi járatot ugyanolyan Boeing Dreamlinerrel teljesíti a Qatar, mint amit egyszer már az ausztrál út elején kirészleteztem, így most nem fogom elismételni a díjnyertes business kabin szolgáltatás minden részletét,  csak annyit mondok, hogy másodszorra sem kevésbé élvezetes. Ismét a lime-mint lemonade italukat választottam welcome drinknek, majd elmélyedtem a fedélzeti rendszer választékában. Pozitívumként tudom mondani, hogy az egy hónappal azelőtti hong kongi járathoz képest is kerültek fel új filmek.

img_6478.JPGA repülőút kellemesen telt, a második reggeli után egy korai ebéd következett, a kettő között egy kis szundival. A személyzet ismételten kitett magáért, mosolyogtak, beszédbe elegyedtek és legfőképp egymás után hordták a mangó leveket. Leszállás után a tömeget hipp-hopp hátrahagyva külön business busszal vittek a terminálig, ahol találkoztunk nagyon kedves dohai ismerősünkkel, aki itt csatlakozott hozzánk. Úgy terveztük,  hogy a business class jegyünk és a silver státuszhoz járó vendég kupon terhére bevisszük őt is az Al Mourjan lounge-ba, mert ő turista osztályon utazott. Sajnos nem sikerült, mivel a lounge személyzet szerint csak a business lounge-ba vihetnénk be, - mert mint mondták - így szeretnék fenntartani az Al Mourjan exkluzivitását. De 120 dollárért bejöhet. Bruhaha, exkluzivitás 120 dollárért. Így mi bementünk gyorsan ebédelni és a kapunál találkoztunk. (halkan megjegyzem, hogy neki is van silver státusza, tehát a business loungeba be tudott menni)

A második úton finoman jeleztük a személyzetnek, hogy egy ismerősünk utazik a turista osztályon és bár brilliáns ötletünket - miszerint ő is előre ülhetne - többször is elutasították, átcsempésztek neki egy kis pezsgőt. Sajnos pont indulás előtt kaptam egy munkával kapcsolatos e-mait, ami rátelepedett az agyamra és egész úton nem hagyott aludni. Több órás álmatlan forgolódás után olyan viharvert állapotban szálltam le a repülőgépről Krabiban, mint még soha. Meg is jegyeztem páromnak, hogy ilyen sok pénzért cserébe ilyen nyomorult állapotba kerülni nagy mutatvány.

20181128_111348.jpgLeszállás után (én félálomban) összeszedtük a csomagokat és bepattantunk az előre lefoglalt kocsiba, ami cirka negyven perc alatt elvitt minket az ao nangi Panang Krabi Resortba. Ahol persze a szobánk a kora reggeli (ekkor volt nyolc óra) érkezésnek köszönhetően még nem volt kész. Ezért a bőröndöket leadtuk a megőrzőbe és a medence felé vettük az irányt. Találtunk pár babzsákot és én úgy dőltem az egyikre arccal előre, mint a rajzfilmekben szokás. Pár óra múlva tértem annyira magamhoz, hogy pózt váltsak és folytassam az alvást.

A szálloda elég érdekesen nézett ki, minden külső fal szürkére volt festve, ami elég érdekes kontrasztot alkotott a medencék világos burkolatával és a növényzettel. A szoba ezzel szemben színes és gazdagon díszített volt.

A társaságból utolsónak rázódtam helyre, addigra párom és ismerősünk tettek egy sétát a városban.img_6719.JPG Délután elfoglaltuk a szobát majd lesétáltunk a tengerpartra és long tail boattal átvitettük magunkat Ao Phra Nang Beachre. Már előző évben is nagyon tetszett az a partszakasz, mert közel van Ao Nanghoz, látványosabb, de nem olyan piszkos és zajos. Útközben a thai szigetvilágra jellemző monumentális sziklaformák előtt visz el az út. Magát a strandot is két szikla határolja mindkét végén, a parttal szemben, nem messze a vízben pedig áll egy szikla, amelyhez dagály idején kényelmesen be lehet úszni, apálykor meg a térdig érő vízben begyalogolni.

Ha valaki nem kedveli a napsütést, legalábbis akkora mennyiségben, amit ott kap az ember, a part mentén álló fák alatt lehet hűsölni, bár ha későn érkezik az ember, nehéz helyet találni.

Meg kell még említeni a part déli részén lévő hatalmas szikla alatti bemélyedést, melyet telehordtak különböző méretű faragott férfi testrészekkel. Ezek Indiából származó palad khik amuletek, amik a termékenységet szimbolizálják.

Ha érdekel, mik azok a long tail boatok, hova lehet velük eljutni, hogyan lehet befizetni rájuk és mennyibe kerülnek, valamint szeretnél még többet megtudni a thai szigetvilággal kapcsolatos szabályokról, látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol exkluzív tartalmak várnak.

20181125_145635.jpgInnen a félszigeten keresztülvágva, a másik parton észak felé gyalogolva, majd egy másik ösvényen visszatérve a nyugati oldalra lehet elérni Railay Beachet. Ez is szép partszakasz, mindkét végén magas és látványos sziklafal határolja. A part középső részén kötnek ki a hajók, fürdeni a dél és északi részén lehet. Ha kedvünk szottyan, kajakot is lehet bérelni, hogy a vízbe nyúló közeli sziklaszirteket és barlangokat közelebbről szemügyre vehessük. Sőt, sziklamászásra is van lehetőség, ha valakinek arra van kedve a negyven fokban és tűző napsütésben.

Késő délután vissza motorcsónakoztunk, majd egy finom thai vacsorával zártuk a napot, melyet egy neten előre kinézett, a központtól kicsit távolabbi zsákutcában  lévő  étteremben ettünk. Véleményem szerint érdemes egy kicsit eltávolodni a parttól és a főutcától, mert iciri-picivel olcsóbb, viszont autentikusabb(nak tűnő) helyeken ehetünk.

Arra viszont mindenki készüljön fel, hogy ezek a helyek inkább a hazai romkocsmákhoz hasonlítanak, mintsem étteremhez. Gyakran a családi ház előtt, az út szélén, vagy a kertben kirakott asztaloknál lehet helyet foglalni, a konyha felé pedig ne nagyon nézegessünk, mert a konyhai előírások is lazábbak, vagy csak senki nem tartja be őket. Az viszont tény, hogy ha egy kicsit odafigyelünk, hogy mit eszünk-iszunk (csapvizet még fogmosáshoz sem ajánlják!), elkerülhetjük a gyomorbajt. A helyiek is tisztában vannak azzal, hogy az aranytojást tojó tyúkot nem érdemes kórházba küldeni, mert az nem jó országimázs reklám.

Az árakról annyit, hogy Ázsia sok országához hasonlóan Thaiföldön is sokkal olcsóbb az élet, mint Nyugaton. A piacokon, boltokban baráti árak várnak, a szállások is lényegesn olcsóbbak. Az egyik hotelszobánknak a biztonsági letétje kevesebb, mint 20 font (7000 Ft) volt. Mondtam is páromnak, hogy most játsszunk rocksztárosat és amortizáljuk le a szobát, mert máskor nem lesz ilyen olcsó. :)

Másrészről olyan ez, mint a Balaton: a faluban lehet, hogy olcsó az élet, de a parton és a turista negyedben a pénztárcához vannak viszonyítva az árak. Az egyik étteremben az étlapot tanulmányozva megállapítottam, hogy az ételek árai a londoni ár mínusz egy font szabályt követik, hogy még éppen el lehessen mondani, hogy olcsóbb, mint odahaza...

img_7020.JPGMásnap a hotelben elköltött reggeli után letipegtünk a tengerpartra és szintén long tail boattal átvitettük magunkat Hong Islandre, ahol először egy lagúnába viszik be az embereket csobbanni egyet, majd a sziget egyetlen homokos partjához.

A szigeten van WC és egy drága étterem, de egyébként minimális az infrastruktúrája. img_7189.JPGViszont előnye, hogy relatív kevés ember hajózik át, ezért nem agyonzsúfolt. Hogy véletlenül se hagyjanak embert a szigeten éjszakára, egy nagyon egyszerű szabály van: akármikor lehet érkezni, de a hajó számát meg kell jegyezni és délután háromkor mindenki ugyanazzal a hajóval megy haza, amivel jött. Az út egy óra,  így négy óra után vissza is értünk a hotelbe.

Érdekes, hogy a hotelekben egyebek mellett helyi ebéd fogásokat is felszolgálnak reggelire. Curry's csirke, pad thai, fish cake, stb. Gyakorlatilag nagyobb választék van ezekből, mint nyugati reggeli fogásokból, aminek az az oka, hogy a thai emberek inkább ilyen fogásokat reggeliznek. Nekem mondjuk összerándul a gyomrom a currys csirke gondolatára is kora reggel, pedig este vígan tolom.

Úgy gondoltuk, hogy a tetőmedencénél töltjük a vacsoráig hátralévő időt,  de pechünkre érkezett egy hatalmas viharfelhő, melyből négy órán keresztül úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna. Miután hiába vártunk arra, hogy elálljon, viszont a trópusi eső meleg, fürdőruhát és strandpapucsot húztunk és úgy indultunk az esernyő alatt egy közeli étterembe. Aznap nem válogattunk,  egy közeli étterembe tértünk be,  majd a még mindig szakadó esőben tértünk vissza a hotelbe.

img_7441.JPGÉjjel elállt az eső, ezért úgy döntöttünk, hogy utolsó teljes napunkat a helyi strandon töltjük, ami utólag nem bizonyult jó választásnak. Ao Nang strandja elég hangos, mert folyamatosan jönnek-mennek a long tail boatok, a homokban és a vízben rengeteg kagylóhéj van és a víz sem valami tiszta. Mindegy, túléltük mindezeket a megpróbáltatásokat. :)

Másnap ismerősünk hajnalban indult vissza Dohába mert csak erre a pár napra tudott csatlakozni. Mi párommal ketten kora délután jelentkeztünk ki a hotelből, hogy tovább induljunk Phuketre.

< Előző rész          Következő rész >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.