A Changi repülőtér rendszeresen felbukkan az érdekes vagy különleges repülőtereket bemutató listákon és összehasonlításokban. Sok repülőtérrel ellentétben nem az elhelyezkedése, a futópálya kialakítása vagy a megközelítés/leszállás lélegzetelállító volta miatt kap kiemelt figyelmet, hanem az utasbarát kialakítása és szolgáltatásai miatt. Itt a két fő szempont az, hogy egyrészt a külföldi utazókat magukhoz csábítsák és az utasok ezt a repülőteret válasszák átszállásukhoz a konkurencia helyett, a másik pedig az, hogy a szingapúri lakosok kényelmes körülmények között utazhassanak. A repülőtér fejlesztésének legújabb eleme a már most világhírű JEWEL bevásárló központ, melynek kedvéért (is) tettünk egy kis kitérőt Szingapúrba útban Vietnám felé.

A repülőtér már eddig is számos olyan látnivalóval rendelkezett, melyekkel más repülőtereken nemigen lehet találkozni. Az utazás tervezésekor érdemes több időt hagyni az átszállásra, mert a legtöbbjük ingyenesen látogatható és elérhető anélkül, hogy elhagynánk a tranzit területét. További jó hír, hogy a négyes terminál kivételével a másik három átjárható, akár gyalog, akár automata vonattal, ráadásul mind az utcai, mind a tranzit váró oldalon. Mivel a JEWEL a terminálokon kívül esik, annak megtekintéséhez meg kellett szakítanunk az utunkat és be kellett lépnünk Szingapúrba.

Már maga a terminálok kialakítása is sokkal barátságosabb, mint máshol. A földet általában padlószőnyeg borítja - mely az akusztikának is jót tesz - rengeteg élő növény található mindenfelé, a terek is tágasabbak és sokkal több a természetes fény más repülőterekhez képest. A gépre várakozók a szokásos repülőtéri székek helyett kényelmes fotelekben és kanapékon várakozhatnak, ami máshol csak a lounge vendégeknek jut.

Látnivalónak van itt szabadtéri kaktusz kert, melyet már csak azért is érdemes megnézni, mert a tetőkertről nagyszerű rálátás nyílik az előtérre. De van itt kétemeletes pillangó kert is, ahol a repülőtéri előtértől csak egy acélhálóval elválasztott térben repkednek a pillangók, a látogatók pedig bemehetnek közéjük.

Több terminálon is vannak halastavak, de nem ám holmi akváriumok, hanem tényleg a terminál padlóján lévő medencében úszkálnak a koi pontyok (brokátpontyok).

Vannak pihenő részek a terminálok eldugottabb és lesötétített részein, ahol kényelmesebben lehet aludni, mint a szokásos székeken. A hosszú átszállási időt játékteremben vagy mozizva is el lehet tölteni, a gyerekek lefárasztásáról pedig játszóterek és foglalkoztató sarkok gondoskodnak, ha a futkározás nem lenne elég a tágas tranzit várókban. Igen, még mindig egy repülőtérről beszélünk. Az agyamat akkor dobtam el, amikor megláttam, hogy a négyes terminál buszos kapuinál nemcsak egy nagy mászóka van a terem közepén, de az alsó szintre a terminál boltjaiban vásárláskor kapott kuponokkal csúszdán is le lehet csúszni!

Az attrakciók másik felét a művészeti installációk teszik ki. A számos szobor és faldísz mellett sok mozgó, folyamatosan változó dinamikus installáció van, melyek közül kedvencem a "Million Times", melynek változó képét analóg órák mutatói rajzolják ki, többek között az aktuális időt, melyet alternatív módon jelenít meg.

Szolgáltatások terén sem lehet panaszkodni, az átszálló utasok ingyenes (!) idegenvezetett túrák közül választhatnak. Kevesebb, mint 5.5 óra átszállás esetén egy 2.5 órás program keretében a repülőtér terminálokon vezetik körbe a látogatókat, 5.5 órán túl pedig a 3.5 órás városnéző túrán is részt lehet venni. Több, mint egy nap esetén pedig fizetős, egésznapos városnézést lehet tenni. Azt is érdemes észben tartani, hogy egyes légitársaságok utasainak early check-in is rendelkezésre áll, ami azt jelenti, hogy a JEWEL földszintjén (repülőtér érkezési szint) már 24 órával járatindulás előtt le lehet adni a bőröndöt, így ez sem akadályozza az embert a repülőtér bejárásában.

A Qatar Airways gépe az egyes terminálra érkezett és egy kis gyaloglás után máris az útlevél ellenőrzésnél találtuk magunkat. Fontos, hogy legalább hat hónapig érvényes útlevél legyen nálunk, mert így van esély rá, hogy nem jár le sorban állás közben. Szerencsére magyar és angol állampolgárok 30 napig vízum nélkül tartózkodhatnak az országban, így legalább ez nem súlyosbította az ügyintézést. Egy óra volt a várakozás, ennél többet csak az USA-ba való belépésre kellett várni.

Miután felvettük a (növényekkel gazdagon körbeültetett) szalagon már elszédült bőröndöket, a kijárat után máris a terminálhoz tapasztott JEWEL-ben találtuk magunkat, melynek helyén pár évvel ezelőtt még egy parkoló volt. Ez nem más, mint egy ellipszis alapterületű bevásárló központ, melynek közepét egy hatalmas, acél- és üvegszerkezetű tetőről lezúduló, Rain Vortexnek hívott, hengeres vízesés foglalja el, körben pedig teraszos kialakítású trópusi növényzet található. A vízesés magassága 40m, mellyel jelenleg világcsúcstartó. A víz a földszinten egy átlátszó falú tölcsérbe hullik bele, mely az alagsori szintekről is megtekinthető.

Azt kell mondjam, élőben elég impozáns látvány, nem is elsősorban a magassága miatt, mert az az épület méreteihez igazodik, hanem a tetőszerkezet kialakítása, valamint az alul levő tölcsér ötlet miatt. A tervezők hülyére veszik az embereket, akik állnak és fényképezik a plexi falon lefolyó vizet, pedig a méretet leszámítva a látvány nem más, mint amit az autómosóban kap az ember.

Elég nehezen találtuk meg a hotelt, mert az összes digitális információs tábla csak a boltokról volt hajlandó információt adni. Miután elfoglaltuk a szobát szobának nevezett kabint, rohantunk, hogy a fényshowt megnézzük. Az ötperces, zenés show a vízesésre vetített fényjátékból áll, mely este minden óra harminckor kezdődik. Nem nyűgözött le különösebben, aki kihagyja ne szomorkodjon.

Másnap délelőtt alaposabban körbenéztünk az épületben. Reggelizni az alagsorban levő éttermekben lehet, amelyek korábban nyitnak, mint a többi bolt. A vízesést éjszakára elzárják és csak délelőtt tizkor indítják be újra, ekkor érezni is lehet a pára növekedését. A legfelső, L5 szintre is érdemes felnézni a kilátás miatt, annak ellenére, hogy itt főleg fizetős attrakciók várják az embert. Be lehet fizetni labirintusra és trópusi kert nézegetésre, de az izgalomra vágyók kipróbálhatják a mélység felett kifeszített hálón való sétálást és a trambulinokat. Ezen az emeleten található az üvegezett padlójú, a látogatót a vízeséshez közelebb vivő Canopy Bridge nevű függesztett híd, melyet szerintem nyugodtan ki lehet hagyni, de ha kipróbálnánk, sem vág földhöz a 8 szingapúri dolláros, azaz 1800 Ft-os belépő.

A repülőtér bejárása után a belvárosban is körbenéztünk annak ellenére, hogy három éve már jártunk ott. Az akkori EZ-Link tömegközlekedési kártyánkat hiába dugdostuk az automatába, nem szerette a gép. A pénztárnál sem tudták megmondani, hogy miért nem működik az érvényességi időn belül, de azt javasolták, ne is foglalkozzunk vele, mert érintéses bankkártyát használva is ugyanannyiért tudunk utazni, így végül ezt csináltuk. A tömegközlekedés egyébként kényelmes és gyors, a magasabb növésűeknek viszont vigyázni kell, mert a kapaszkodók alacsonyan vannak elhelyezve. 

A városnézést érdemes a Szingapúr folyó torkolatánál lévő Marina Bay környékén kezdeni, mert a városra legjellemzőbb látnivalók itt vannak. Az öböl észak-nyugati részén található a képzeletbeli állatot formázó Merlion vízköpő szobor, mely egyben Szingapúr jelképe is. Innen az öböl északi oldalán haladva a Forma-1 szerelmesek felismerhetik a pálya egy részét, mely a The Float at Marina Bay úszó színház színpada és lelátója között halad.

A Merlion szoborral szemben áll a világ első művészettudományi múzeuma. Nem lehet eltéveszteni, mert egy lótuszvirágot mintázó épületről van szó, melynek tíz szirma több, mint 6000 négyzetméternyi kiállítóteret biztosít. A múzeumtól délre a Shoppes at Marina Bay nevű bevásárló központ előtt egy sétány húzódik, melyhez egy Louis Vuitton úszó boltot kötöttek ki igen ízléses módon, mintha a bevásárlóközpontban lévő bolt nem lett volna elég.

A bevásárlóközpont középső bejárata előtt egy hatalmas akril félgömb van, melyen víz folyik le a lefolyóba. Ha valaki lenéz az aljára, észreveheti, hogy vagy tervezési vagy kivitelezési hiba következtében a lefolyó nyílás nagyon nem középre került, amit nem értek, mert az alagsorban egy medencébe hullik a víz, aminek mindegy lett volna, pontosan hova. Magába az épületbe is érdemes benézni, több okból is. Az épület északi végén a földszinten hol jégpálya működik, hol interaktív színpad, ahol a fények úgy változnak, ahogy az emberek lépkednek. Az alagsorban egy kanális húzódik végig az épületen, amiben gondolázni is lehet, hasonlóan a makaói vagy las vegasi Venetian kaszinóhoz. Az épület hatalmas, melyet akkor lehet leginkább érzékelni, mikor a déli végén lévő mozgólépcsővel a tetőre megyünk, mert ekkor az összes emeletet lehet látni magunk alatt. Kicsit olyan érzés, mint mikor a hullámvasút mászik a magasba, nem tériszonyosoknak való látvány.

A tetőre pedig azért vezet mozgólépcső, mert innen lehet egy gyalogoshídon átmenni a világhírű Marina Bay Sands ötcsillagos luxushotel épületén keresztül a mögötte lévő parkba. Az épületegyüttes tetejét egy közös medence köti össze, melyről fantasztikus panoráma nyílik az egész városra. A medencét kizárólag szállóvendégek vehetik igénybe, a turisták egy alacsonyabban lévő kilátópontról nézhetnek körbe. Őszintén szólva, nekem nem tetszik a Marina Bay Sands épülete. Ha letakarjuk a tetőmedence részt, szerintem három jellegtelen épület marad, mintha a medence elvitt volna minden építészetre szánt pénzt.

A gyalogoshíd csak átszúrja a hotel épületét, valójában az épület mögötti, hatalmas kiterjedésű Gardens By the Bay parkba vezet. Itt nagyon sok látnivaló akad, az első szembetűnő látványosság a híddal szemben lévő Supertree Grove nevezetű installáció, mely tizenkét, 26-50 méter közötti magasságú, fát imitáló fém szoborból áll. Külön belépődíj ellenében fel lehet menni és egy függőhídon átgyalogolni egyikből a másikba.

A park déli részén botanikus kertek lettek kialakítva, érdemes tenni egy kitérőt arra is. De a legnagyobb durranás a park északi részén lévő két monumentális üvegház. A Cloud Forest a trópusi éghajlatot mutatja be egy mesterséges hegy segítségével. A túra elején lifttel felvisznek a tetejére, majd onnan gyaloglunk le, hol a hegy belsejében, hol a mélység felett függesztett hidakon. Az alacsonyabb Flower Dome különböző éghajlati övek és régiók növényeit mutatja be. Szerintem mindkettő fantasztikus, jegyek külön és együtt is kaphatóak.

A Marina Bay mellett máshol is akadnak látnivalók. Természetesen itt is található kínai negyed, melynek utcái tele vannak szuvenír árusokkal, különböző kínai termékek boltjaival és éttermekkel. Nemcsak nappal, hanem esténként is zajlik az élet a környéken.

Szingapúr híres utcája a Haji Lane, ahol számos kis művészbolt és manufaktúra kínálja áruit. Ha a tömegtermékektől kicsit különböző ruhákra vagy dísztárgyakra vágyunk megfizethető áron, érdemes végigsétálni. Mi például egy inget vettünk nem is drágábban, mint máshol. Ha megéheznénk, az utca déli végén számtalan kávézó és étterem található. Innen pár utcára van a Masjid Sultan mecset, mely az itteni muszlim közösség legjelentősebb épülete. Aranyozott kupoláival úgy néz ki, mintha egy török helyszínen járnánk.

A kikapcsolódásra vágyók pedig a Santosa szigetre ugorhatnak át, ahol többek között strand, sportpályák, golfpálya és a Universal Studio tematikus parkja is található. Most nem volt időnk megnézni, de a három évvel ezelőtti látogatásunkkor bejártuk. A szigetre taxival, gyalog, vagy a VivoCity bevásárló központból induló monoraillel lehet átjutni. Ennek a szigeten több állomása is van, ezért előre tervezzük meg, merre kívánunk indulni. A végállomástól visszafelé sétálva a teljes szigetet át lehet szelni egy kényelmes és látványos sétányon, mely mentén múzeumok, attrakciók és éttermek is találhatóak. Ha elfáradnánk, a legközelebbi állomáson fel lehet pattanni a monorailre.

A szigeten van a "kontinentális Ázsia legdélebbi pontja"  kilátó, melyet azért raktam idézőjelbe, mert nem igazán értem. Először is, a kilátó nem a sziget legdélebbi részén van, másodszor nem tudom mit értenek kontinentális alatt, mikor eleve egy szigeten van, sőt Szingapúr, ahonnan ide lehet jutni, is már egy sziget. A kontinentális talapzatokat kell nézni, vagy mi? Mindegy, érdemes meglátogatni, mert a többemeletes kilátóhoz egy egyáltalán nem magas, viszont nagyon keskeny kötélhídon lehet átmenni. Ugyanitt strandolásra alkalmas partszakasz is van. Számítsunk arra, hogy a helyiek és a turisták körében is népszerű szabadidős hely, ezért főleg hétvégén rengeteg emberre számíthatunk.

Ha tényleg csendre és nyugalomra vágyunk, mindenkinek tudom ajánlani a Szingapúr Botanic Gardens nevű hatalmas parkot, mely gondosan ápolt növényzettel, a sétányokon pihenő iguánákkal és orhidea kertekkel várja a nagyérdeműt.

A rövid városnézés után ismét repülőre szálltunk, ezúttal a Vietnam Airlines gépére, hogy végre-valahára megérkezzünk végcélunkhoz Vietnámba.

< Előző rész          Következő rész >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.