A megszokott egy-két hét magyarországi tartózkodás helyett idén a másfél hónap arra is lehetőséget adott, hogy nyaralást szervezzünk a nyaralásba. Párom már nagyon szeretett volna Ljubljanába elmenni, (mondjuk hova nem?), most itt volt a nagyszerű alkalom.

Londonból kicsit körülményesebb és drágább lett volna Szlovéniába utazni, viszont Budapestről a 460 kilométert autóval könnyed négy és fél óra alatt le lehet tudni, mert végig autópálya van. Vonattal ez mondjuk hét és fél óra, mert az InterCity minden eperfánál megáll, viszont kicsivel olcsóbb, mint az autó. A határon semmilyen ellenőrzés nem volt, pedig a belépéshez elvileg oltás vagy negatív teszt kell(ett). Ehhez képest csak a leállósávban hagyott szögesdrót akadály jelezte a határt és az első pihenőnél is csak azért kellett megállni, hogy megvegyük a szlovén autópálya matricát, melyet online sajnos nem lehet.

Mivel útbaesett és a szállást Ljubljanában egyébként is csak délután lehetett elfoglalni, megálltunk Mariborban is körülnézni. Végül rekordnak számító 57 perc alatt jártunk be a várost, mert a parkolóházban nem volt kedvünk még egy órát megkezdeni. A belvárosban található parkolók helyett javaslom a folyóparton parkolni, ott kb. feleannyiba kerül. Mivel elég kicsi, gyorsan körbe lehet sétálni a belvárost.

A Bazilikánál kezdtük sétánkat az óvárosban, melynek utcái szokatlanul élettel teliek voltak. Úgy látszik Szlovéniában az iskola első napja nem a tanításról szól, mert mindenfelé filctollal összefirkált diákok flangáltak a városban. Ha jól láttam, főleg rossz jegyek voltak a karjukra és arcukra firkálva, talán így akarják elűzni a későbbiekben ezeket?

Az óváros kis kiterjedésű, így könnyűszerrel be lehet járni. Ha nem figyelünk, észrevétlenül  elsétálhatunk a maribori "kastély" mellett, mert az háromszintes épület beolvad a többi épület közé. Ha párom nem szól, én sem veszem észre, mert el voltam foglalva az előtte lévő, fura alakú szlovén függetlenségi emlékmű fotózásával amit a helyiek csak Kojaknak hívnak a kopasz detektívre utalva.

Sok más nevezetesség nincs, a katedrális és az egyetem épületétől dél felé haladva a szokatlanul tágas Fő téren keresztül jutunk le a Dráva partjára. Itt ha látunk egy épületet, amire kerítéssel védett szőlőtőke van felfuttatva, jó helyen járunk. Az ugyanis a nem kevesebb, mint 400 éves, világ legöregebbi szőlőtőkéje, amit a Guinness rekordok könyvében is megörökítettek.

A folyó mentén felfelé gyalogolva nem messze látható az 1310-ben épült Court tower, mely bástya egykoron a városfal részeként védte a folyó felől a várost. Még sétáltunk egy kicist a folyóparton, majd visszatértünk a kocsihoz és folytattuk utunkat Ljubljana felé.

A szállásunk a belvárostól délre helyezkedett el, ahonnan kicsit gyalogolni kellett, de ezt a szépen karbantartott folyóparton tehettük. Busszal és közösségi kerékpárral is lett volna lehetőség menni, de előbbihez nem volt kedvünk két nap kedvéért kiváltani a műanyag kártyát, amit nem váltanak vissza, utóbbi pedig elég jelentős összeget zárolt volna a hitelkártyán fedezetként a biciklikhez.

Mivel szállásunk a várost kettészelő Ljubljanica folyót kettészelő sziget (☺) déli végénél volt, akaratlanul is felfedeztük a két folyóág találkozásánál lévő parkot, ahol napágyakban vagy padokon lehet pihenni vagy a bárnál ücsörögni. Esténként mindig megtelt a hely, mi is ücsörögtünk pár órát, bár a szúnyogok is csípik a helyet nagyon esténként. Ha szerencsések vagyunk, a kacsák és hattyúk mellett vidrát is láthatunk. A külsőbb városrészeken a folyópart mindkét oldalon gondosan karbantartott, gyalogosan járható, sőt az egyik oldal teraszos kialakítása pihenéshez is ideális. A belvárosban a sétálóutcák közvetlenül a partfal mellett haladnak, de itt természetesen nagyobb a nyüzsgés, leülni maximum az éttermek és kávézók asztalaihoz lehet.

Az óváros a folyó észak-nyugati ágának két oldalán terül el, a folyóparton, illetve egy utcával hátrébb lévő sétálóutcákon is zajlik az élet, a háttérben pedig a Várhegy magasodik, tetején az erőddel. Egymást érik az éttermek, bárok és kávézók, amik este mind tele vannak, esetenként sorban kell állni, ha nincs foglalásunk. A nyugati parton sétálva biztosan eljutunk a Kongresszus térre, amely nevével ellentétben nem ad helyet a szlovén kongresszusnak, ugyanis az egykori kongresszus helyét most a tér déli részén álló Ljubljanai egyetem foglalja el, mely 23 (!) karral rendelkezik, de a téren található a Filharmonikusok épülete is. Maga a tér két részre oszlik, egy burkolt és egy ligetes részre, így egyszerre lehet rendezvényeket tartani és csak ücsörögni a fűben. Ottjártunkkor is így volt, esténként szabadtéri komolyzenei koncerteket tartottak. A kongresszus épülete a szomszédos Köztársaság téren áll, hacsak nem rajongunk a szigorúan modernista kockaépületekért munkásosztály szobrokkal a falon a bejárat körül, akkor kihagyható.

Ha a kongresszus teret az északnyugati sarkon hagyjuk el észak felé, hamar eljutunk a Nebotičnik felhőkarcolónak hívott épülethez, melynek 12 emeletnyi magas tornyában üzemelő bár tetőteraszáról ingyenes kilátás nyílik a városra. Persze ha hosszabban szeretnénk elidőzni, illik fogyasztani is valamit.

Innen kicsit visszafelé sétálva, majd kelet felé fordulva a Prešeren térre jutunk, mely két dologról nevezetes: az északi oldalon áll az Angyali Üdvözlet Ferences Temploma, melynek pirosra festett épülete uralja a teret. Vele szemben, a folyó kanyarulatában áll a Hármas-híd, mely pont az, ami a neve: három egymás mellett lévő gyaloghíd. Bár a három híd stílusa megegyezik, nem egyszerre épültek. A középső híd 1842 óta áll, amikor is az itt álló fahidat cserélték stabilabbra. A két oldalsó híd csak 1929 és 1932 között lett hozzáadva, egy egyedülálló építészeti alkotást létrehozva. Érdekesség, hogy a hidak oldalán lépcsők vezetnek le az "alsó partra", ahová a hidak között fákat ültettek, hogy még különlegesebbé tegyék a látványt.

A három híd bármelyikén átkelve, majd a folyótól távolodva a Városháza térre jutunk, mely mögött már a Várhegy magasodik. Itt választhatunk: vagy délre fordulunk és a hegy alatt futó sétálóutcából nyíló sikátorokból induló ösvényeken másszuk meg a hegyet, vagy északra fordulunk, hogy a siklón keresztül jussunk fel fáradtság nélkül. Mi így tettünk, bár egy kitérőt beiktatva a Hentes hídon, melynek két szélén üvegpadló teszi különlegessé a hidat, átkeltünk a folyón, majd a következő, Sárkány hídon jöttünk vissza. Utóbbi a hídfőknél elhelyezett négy sárkány szoborról kapta a nevét, melyek állítólag a farkukat csóválják, mikor egy szűz megy át a hídon. (hát ez a fejemben jobban hagzott, mint így leírva látni)

A vársikló Budapesthez hasonlóan a Várhegy alatti alagút közelében található, a Bábszínház épülete mellett. A jegy egy irányban 2.2, retúr esetén 4 euró. A modern, panoráma sikló gyorsan leküzdi a 70m szintkülönbséget és már a várban is vagyunk, mely sokkal inkább egy erődítmény, mint a Budai Vár. Az északi irányban a várfal mellvédjéről lehet nézelődni, ahol a város mögött emelkedő hegyek nyújtanak nagyszerű hátteret. Az óvárost a nyugati várfal előtti területről is megcsodálhatjuk, vagy külön belépő ellenében felmászhatunk a délnyugati sarkon lévő kilátótoronyba. A gyors látogatás után az említett ösvényeken jutottunk vissza az óvárosba, majd az egyik étteremben meg is vacsoráztunk, mielőtt hazasétáltunk volna.

Másnap reggel kocsiba pattantunk, mert a népszerű Bled tó volt beütemezve, ami kevesebb, mint egy óra kocsival északnyugati irányban. Egy gyors reggeli után az egyik tó melletti pékségben a tó északi oldalán magasodó várat céloztuk meg, de a sok negatív kritikát olvasva nem a saját fizetős, hanem a hegy aljában lévő ingyenes parkolóban álltunk meg. Innen vagy az út mentén, vagy az erdei ösvényeken keresztül lehet felmászni a várhoz. A várba 13 euró a belépő, de megéri, mert az egész tavat be lehet látni a kis vár mellvédjéről. A kilátáson kívül egy kiállítás is megtekinthető, hogy hogyan éltek a környéken az emberek. Spoiler alert: vadásztak, mezőgazdálkodtak, meg néha hadakoztak.

A tó másik nevezetessége (ezért szanaszéjjel fotózott látványossága) a nyugati felén lévő szigeten álló Szűzanya templom, ahová a maximalisták csónakkal vagy paddleboarddal evezhetnek be. Véleményem szerint ez felesleges, mert pont a háttérrel érdekes a látvány, nem az épület tövében állva. A tó déli partján álló Straza hegyre libegő visz fel és a panoráma megtekintése után akár bobbal is le lehet csúszni. Ha valaki több időre érkezik ide, az körbesétálhatja a tavat, vagy túrázhat is a környéken.

A tó körül számos kis falu van, amelyek kitűnően karbantartott utcáin a házak között öröm sétálni. Már amikor nem éppen valami fontos vendégnek mutogatják a tavat a Grand Hotelből, mert akkor az egész környék forgalmát akadályozzák a fekete terepjárók, rendőrautók és a parkolókat is lezárják... Apropó, parkolás: a tó körül elég szűk utcák vannak, csak a kijelölt, többségében fizetős parkolókra lehet számítani, máshol nem nagyon van esély megállni.

Hazafelé tettünk egy kitérőt az egyik faluba, mert párom szerint a Bled tavi kirándulásnak kötelező eleme a krémes evés, de nem akármilyen, hanem a helyi krémes, ami csak itt van és autentikus és teljesen egyedi és mások is megmondták már, hogy azt kell enni, mert... Jól van na, csak utána legyen csend! Így Kranjban kapott egy hagyományos- és franciakrémes keverékéből álló "helyi" süteményt. Aha.

Kranj nevezetessége még a város közepét kettészelő folyón lévő sziget, ami egy hangulatos park lehetne, ha nem egy OBI-t, egy áruházat és egy buszparkolót építettek volna rá. Hja, ízlések és pofonok, bár mentségükre legyen mondva, a nem túl nagy települést eleve erdők és rétek veszik körül.

Este ismét Ljubljana belvárosában sétáltunk, majd másnap reggel hazaindultunk. A kijelentkezés szintén teljesen automata volt, nem is találkoztunk egész idő alatt senkivel. Bár a múltkor már elköszöntünk a Balatontól, most vétek lett volna kihagyni a lehetőséget ezért Balatonfenyvesen megálltunk ebédelni és most már tényleg egy utolsót strandolni. Mivel már elkezdődött az iskola, így csendben és nyugalomban tudtuk élvezni a strandot miután a Paprika csárdában belakomáztunk.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.