Chicago
Egy több, mint kellemes repülőutat követően kora este landoltunk a szeles városban, aminek felfedezésére két és fél napunk állt rendelkezésre. Landolás után átvonatoztunk a hármas terminálra, ahol egy bérlet vásárlás kalamajka után elindultunk a város felé.
Chicago tömegközlekedési rendszerét sokan dícsérik az Egyesült Államokon belül, ami amerikai léptékkel annyit jelent, hogy egyáltalán létezik és használható is. Már érdemes érkezés előtt eldönteni, hogy mennyit és hogyan akarjuk használni a tömegközlekedést, mert egyes jegy- és bérlettípusok csak nagyobb állomásokon és a repülőtéren kaphatóak. Mondjuk ha pont nem elérhető az a bérlet amit szeretnénk, nem nagy gond, mert az árképzés lineáris, azaz a háromnapos jegy háromszor annyi, mint a napi jegy, csak nem kell vele naponta foglalkozni. A napijegyek egyébként óra alapúak, így egy kis trükközéssel nyújtható az időtartam többszöri vásárlás esetén. De erre sem kell nagyon ráfeszülni, mert az 5 dolláros napi ár igazán nem vészes, a Chicago Transit Authority oldalán részletes táblázat van a jegyekről, amelyek egyébként papír és online formában is megvásárolhatóak.
Kövesd barangolásunkat Utazó Tódi térképén a képre kattintva:
A repülőtéren csak automatákból lehet jegyet venni, ami eleinte nem akart sikerülni, mert készpénzből nem adott volna vissza a gép és nem volt annyi apró nálunk, pár kártyát egyáltalán nem fogadott el, a többi hitelkártyánál meg amerikai zip kódot kért. Végül a metró ügyfélszolgálatán, miután nem akarták felváltani a húsz dollárosomat, azt azért elárulták, hogy külföldi kártyához nullát kell beírni. Csak azt nem értem a gép miért nem ismeri fel a külföldi kártyát és ugorja át ezt a kérdést vagy legalább írná ki ezt az opciót. A repülőteret a kék metróvonal köti össze a belvárossal, ami a tizensok megálló végigzötykölődését leszámítva kényelmes módja a bejutásnak. A metróvonalak mellett magasvasút is van a városban, melynek egyes ágai a külvárosokat kötik össze a központtal, ahol egy "Loop"-nak nevezett kört tesznek. Ez a megoldás roppant praktikus, mert egyrészt átszállás nélkül elérhető a belváros nagy része, másrészt a vonalak között számtalan átszállási pont van, nem koncentrálódik az átszálló tömeg.
A magasvasút egész jól beleolvad az utcaképbe, az autók az alatta futó utcán kerülgetik az oszlopokat, mert a forgalmi sávok az oszlopok között, a kanyarodó sávok és a parkolók az oszlopokon kívül vannak. Az állomások közel hasonló stílusban épültek, de van egy-két modernebb vagy klasszikusabb kialakítású is.
A város meglepően csendes volt hétköznapokon, amihez valószínűleg az is hozzájárul, hogy az amerikai metropoliszokhoz képest abszolút élhető léptékű a 2.7 millió lakosával. A belvárosban meglepően közel volt minden, a new-yorki vagy las vegasi háztömb méretekből kiindulva sokkal több gyaloglásra készültünk.
A belváros legjellegzetesebb része a Chicago River torkolathoz közeli része, mely a sok felnyitható híddal biztosan mindenkinek ismerős a filmekből. Apropó filmek: innen indult nyaralni a McAllister család a Reszkessetek betörőkben, itt forgott az Aludj csak, én álmodom Sandra Bullock film, a Vészhelyzet sorozat is itt játszódott, a Pókember és Batman filmekről nem is beszélve. Látogatásunk alatt a folyó élénk zöld színben pompázott, ami nem az alga túltengéstől, hanem a St. Patrick Day alkalmára beleengedett festéktől volt. Ezt az ír ünnepet minden olyan helyen megtartják, ahol nagyobb számú ír bevándorló él. Az ünneplést szerencsére már letudták az előző hétvégén, így nem volt útlezárás vagy felvonulás, de rengeteg ember, beleértve komplett családokat, zöld pulóvert vagy pólót hordott.
A város népszerű szabadidős területe a Michigan tó partján elterülő hatalmas park komplexum. Azért mondom park komplexumnak, mert egyes részei más-más nevet viselnek. Az észak-nyugati sarkán helyezkedik el a Millenium park, benne rögtön egy szerény Millenium emlékművel azok nevével, akik minimum 1 millió dollárral járultak hozzá a park létrehozásához. A Millenium parkban kapott helyet a város talán legfelkapottabb látványossága, a Cloud Gate, azaz a "Bean", mely egy hatalmas fényesre polírozott fém bab. Nem tudom hogy tartják tisztán, de sikerül nekik. Amilyen egyszerű installáció, olyan érdekes a tükörkép változása, ahogy körbesétál az ember. Ha pedig úgy sétál be alá az ember, hogy csak a felette magasodó tükörképet nézi, igen könnyű elveszíteni a térérzetet és megszédülni kicsit. A szomszédos mezőn áll a Jay Pritzker szabadtéri színpad, melynek érdekes rácsos szerkezete hálózza be a nézőteret. A parkot keleti irányban, a mókás BP gyalogoshídon keresztül elhagyva a Maggie Daley Parkba jutunk, ahol a megszokott ovális pálya helyett egy kacskaringós korcsolyapályát alakítottak ki.
Innen dél felé haladva a Butler Fielden keresztül jutunk az eggyel idősebb generáció számára ismerős látványossághoz, a hatalmas Buckingham Fountainhoz, mely a Rém rendes család főcímében szerepelt és a versailles-i Latona szökőkút ihlette. Sajnos csak áprilistól októberig működik, így ez kimaradt.
Innen délre található a Science múzeum, Planetárium és a Soldier Field stadion. A szökőkúttól észak-nyugati irányban található az Art Institute, melyet érdemes meglátogatni, mert jelenleg többek között igen érdekes expresszionista és kortárs modern kiállításuk is van. Utolsó napunkon mi is így tettünk és nem bántuk meg, számtalan híres képet és installációt láttunk, bár lejártuk értük a lábunkat.
A mini látványosság, amit sokan kihagynak, az a múzeummal átellenes oldalon található közlekedési táblák, melyek a híres Route 66 kezdőpontját jelölik. Mondjuk zavarbaejtő módon mindjárt két helyen, egymástól kb. húsz méter távolságra. Miután a másik végét két évvel ezelőtt a los angelesi utunk során megnéztük a Santa Monica mólón, elmondhatom, hogy mindkét végét láttuk.
Ha pár utcával beljebb merészkedünk, a Harold Washington könyvtár hatalmas, egész háztömböt elfoglaló épületéhez jutunk, melynek kívülről a több emelet magas bronz tető szobrait, belülről pedig a lépcsőházban, dögcédulákból készített vietnámi veterán emlékművét érdemes megnézni.
A belváros folyótorkolattól északra eső oldalán található a Navy Pier, melynek földnyelve a hotelek, lakások és éttermeknek mellett óriáskeréknek, botanikus kertnek és egy gyerekmúzeumnak is helyet ad. Utóbbiban nem gyerekek vannak kiállítva, hanem nekik szóló interaktív játszóházak és ismeretterjesztő kiállítások vannak.
Kicsivel északabbra találjuk a Kortárs Művészeti múzeumot és a tőle nem messze álló, kastély stílusban épült víztornyot. Ez az épület, mely kevés másikkal együtt csodával határos módon túlélte az 1871-ben kitört tűzvészt nem egy hagyományos víztorony, mert a magas és karcsú torony feladata tározás helyett nyomás szabályozás volt. A múzeum és a víztorony között található a víztoronyhoz hasonló stílusban épült, 98. számú tűzoltó állomást.
Ha Chicago, akkor nem lehet kihagyni a híres deep dish pizzát. Ha a new-yorki változattól rosszul vannak az olaszok, ettől valószínűleg egyenesen idegrohamot kapnak. Ez egy fordított pizza, ami azt jelenti, hogy alulra kerülnek a feltétek, rá a sajt, majd a tetejére a paradicsomszósz. Ráadásként mindez kb. öt centi magas, amitől inkább tűnik pitének, mint pizzának. A legkisebb méret is általában 2-3 fős, amit - mint minden más amerikai porciót - európai gyomorral nyugodtan kerekítsünk felfelé.
Az egyik legnépszerűbb lánc a Giordano's, ahol hétköznap délben és esténként nem volt gondunk asztalhoz jutni az éttermekben, de hétvégén ez teljesen megváltozik. Az éttermek előtt ilyenkor nem ritka a fél-, egyórás sorbanállás. Mivel a nagy pizzákat akár egy órába is telhet elkészíteni, ezért általában már sorbanállás közben megrendelik, mit akarnak enni. Mivel nekünk nem volt telefonszámunk leadva a pultnál és nem volt biztos, hogy emlékezni fognak ránk, nem rendeltünk előre. Így ültetés után a pincér egy órát tippelt, de végül negyven perc után érkezett a pizza.
Aki felülről szeretné megnézni a várost, több lehetőség közül választhat (vagy mindegyiket kipróbálhatja, nekem mindegy). A belvárostól északra található a 360 Chicago nevű kilátó, mely 94 emelet magasan található. Az alap belépő 30 dollár, amit plusz 8 dollárral megfejelve a "Tilt" nevű attrakció keretében az üvegfallal együtt kidöntenek az épület síkjából. Mivel északi, nyugati és keleti irányban sincs semmi érdekes és az üvegtáblás mutatvány sem vonzott, mi inkább a 96. emeleten lévő bárba mentünk fel, ahol fejenként egy 16 dolláros koktélt szürcsölve ugyanúgy ráláttunk a déli oldalon lévő városra. A 95. emeleten egy étterem van, de az éppen átalakítás miatt zárva volt.
A másik lehetőség a déli városrészben lévő Willis Tower épület, melynek 103. emeletén lévő Skydeck kilátójába szintén 30 dolcsiért lehet feljutni. Ezért az árért nemcsak körbe lehet nézni, de magában foglal egy épületsíkból kinyúló üvegdobozban való nézelődést is.
Nem igazán chicagoi, inkább amerikai jellegzetesség a donut, azaz fánk. Akárhányszor megyünk az Egyesült Államokba, mindig megkívánom őket, aztán a harmadik után mindig rájövök, hogy csak kinézetre jók, nem ízre. Nem tehetek róla, de olyan vagyok, mint egy hal, aki annak ellenére kapja be a neonzöld csalit, hogy az semmire nem emlékeztet, amit előtte látott.
Most is kipróbáltunk több helyet és fánk fajtát. Az ismert és manapság elterjedt gyűrű és kerek vagy hosszúkás töltött alak mellett sok helyen árulják az old fashioned változatot, melynek tésztája nehezebb, formára pedig úgy néz ki, mint egy felrobbant kerek fánk.
A Stan's Donuts egy gyorsétteremhez hasonlító lánc, a fánkok mellett bagelt vagy breakfast burritot is lehet kapni, ha reggelire valaki nem meri bevállalni az édességet. Itt sokféle fánk közül lehet válogatni, ha nem zárás előtt toppanunk be.
A szintén több üzlettel és a honlap alapján széles választékkal rendelkező Firecakes Donuts általunk meglátogatott kis üzlete csökkentett választékot kínált, de náluk láttam emeletes, születésnapi torta fánkot is.
A klasszikus városnézés mellett a város megszámlálhatatlan tematikus túrát is kínál. Népszerűek a sétahajókázó túrák, illetve az egykori gengsztervilág és Al Capone életét bemutató városnézések. De vannak gasztronómiai és kocsmatúrák is.
A két és fél nap alatt azt is megmutatta a város, mennyire változékony tud lenni az időjárás. Az első nap 66°F (19°C) és verőfényes napsütés fogadott, de másnap reggelre egy hidegfront esőt, kellemetlen szelet és 40°F (4°C) hozott. Az átmeneti tavaszi és őszi időszakban ezért érdemes mindenféle körülményre felkészülni ha a városba látogatunk.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
