Porto

Mediterrán ékszerdoboz

20220619_155118.jpg

Rég nyűgözött le város annyira, mint Portó. Sok helynek van egyedi hangulata, építészete vagy történelme, de itt mindezek fúziója egyedülálló légkört hozott létre, melynek köszönhetően felkapott turista célpont lett.

A járatunk késő este indult, addig szokás szerint a Qantas loungeban vendégeskedtünk a Heathrow hármas terminálján. A gép nem meglepő módon késve indult és érkezett, igaz csak egy óra különbséggel. Ez nem okozott túl nagy gondot, mert a portói repülőtérről éjjel is jár a lila (E) metrónak hívott, valójában inkább villamos a belváros felé.

Kövesd barangolásunkat a térképre kattintva:

world_cropped.JPG

Az első szállodánk a belváros északi felén volt, így minimális gyaloglással be tudtuk járni azt a részét a városnak. Elsőként a Városháza előtti lejtős teret néztük meg, melynek alacsonyabbik, déli felén komoly felújítási munkák zajlottak. Szerencsére a Városháza épülete a magasabbik végén van a térnek. Innen pár sarokra van az egyetem, mely körül sok látnivaló akad. Az épület előtti tér igazi portugál hangulatot áraszt a pálmafákkal és szökőkúttal, háttérben portugál stílusú épületekkel.

Az egyetemmel átellenes sarkon áll a kék csempével burkolt Igreja do Carmo templom, melynek az a különlegessége, hogy a homlokzat nem is egy, hanem két különálló templomot takar, melyet egy 1 méter széles "ház" választ el egymástól. Erre rossz nyelvek szerint azért volt szükség, hogy a két templom szerzetesei és nővérei nehogy kapcsolatba léphessenek egymással.

A templom előtti utca túloldalán, az egyetemi épület oldalában van a két nosztalgia villamosvonal egyikének hurok végállomása. A villamosok óránként néhány alkalommal járnak és külön jeggyel vehetők igénybe. A két vonal találkozik és közös útvonalon haladnak majdnem egészen a folyó torkolatáig. A végállomáson nincs túl sok látnivaló, csak magáért a zötykölődésért érdemes felszállni.

20220621_131224.jpg

20220621_131355.jpg

20220618_112244.jpgAz épület másik oldalán található az az 1906-ban nyílt könyvesbolt, amelynek gyönyörű belső tere és lépcsője állítólag J. K. Rowlingot és a filmkészítőket is inspirálta néhány filmes belső tér kialakításakor. Azóta olyan szintűvé vált az érdeklődés a könyvesbolt iránt, hogy a tulajdonosok kénytelenek voltak belépődíjat bevezetni. Így is folyamatosan kígyózik a sor a bolt előtt és eldönthetjük, hogy - mint Bolognában a csatorna kis ablaka előtt - kinevetjük a sorbanállókat vagy beállunk mi is a sorba.

A közelben található a Clérigos templom, melynek belsejét és a 75m magas tornyát is be lehet járni. Jegyeket előre érdemes váltani, mert a helyszínen már csak akkor lehet,  ha maradtak az adott időpontra. Az 1700-s években barokk templom érdekessége, hogy "karzattal" is rendelkezik, így a magasból is meg lehet nézni a részletgazdag oltárt. Mintha nem másztunk volna eleget Olaszországban, nekirugaszkodtunk a 75m magas toronynak is. Természetesen nem bántuk meg, az előzőekhez képest nem is volt megerőltető. Ha a templomtól délre sétálunk a kis utcákon keresztül egy kilátó teraszhoz jutunk, ahonnan a katedrális, a folyó és az azon átívelő, a város jelképének számító, I. Lajos híd is látható.

A katedrális előtt tettünk egy kis kitérőt a közeli pályaudvarhoz, aminek két érdekessége van. Az egyik, hogy az épületet csarnoka belülről hagyományos portugál csempével van burkolva, a másik az, hogy az állomás egy alagút kijáratánál épült, így a peronon szinte az alagút szájáig tartanak.

A katedrális több irányból is megközelíthető. Nyugati irányból a kis utcákon keresztül lehet felkaptatni, a keleti oldalról az egykor a hídon áthaladó főúttól lehet felgyalogolni, miközben elhaladunk Vimera Peres gróf lovasszobra előtt. Az épület kívülről egy kicsit elhanyagolt, legalábbis erre utalnak a falból növő fácskák.

A belvárostól és a szokásos turista látnivalóktól kicsivel távolabb található a Jardin do Palacio park, ahol 1865 és 1951 között állt a Crystal Palace. Manapság a tágas parkban, ahonnan szép kilátás nyílik a folyó különböző szakaszaira, pávák, libák és tyúkok sétálnak szabadon. Érdemes a fejünk fölé is figyelni, mert a pávák gyakran a fák ágain keresnek menedéket.

Az 1881. és 1886. között épült I. Lajos híd, mely a város jelképe, több okból is érdekes. A legnagyobb fesztávolsága 172m, mellyel korának leghosszabb, két hídpályás acél ívhídja volt. A legutóbbi átalakítás 2003-ban volt, mikor a felső hídpályán megszüntették a gépjármű forgalmat és a legújabb metróvonalat vezették rá, méghozzá egy gyalogosokkal megosztott pályán! Ezzel a megoldással lehetővé tették hogy a gyalogosok teljes szélességben élvezhessék a hidat, csak néha kell utat adni a lépésben haladó metrónak, mely innentől tulajdonképpen villamosként halad a felszínen. Az alsó hídpályán általában gyalogos- és gépjármű forgalom is van, de jelenleg felújítási munkák miatt csak előbbi számára van nyitva.

A belváros északi felének felfedezése után a híd déli végéhez, egy különleges hotelbe tettük át a székhelyünket. A hotel épülete belesimul a meredek sziklafalba és alul és felül is van bejárata közvetlenül a híd mellett. A felső bejárat olyan észrevétlenül bújik meg a híd melletti jellegtelen épületben, hogy szinte észre sem lehet venni. Nem úgy a medence, mely két emelettel lejjebbről fantasztikus rálátást biztosít a hídszerkezetre. Mondjuk ez fordítva is igaz, még sosem bámultak ennyien felülről napozás közben.

20220620_173605.jpg

20220619_204650.jpg

20220619_142927.jpg

A szálloda és a híd fölötti sziklafal tetejéről, a Serra do Pilar kolostor előteréről széles kilátás nyílik a városra és az azon keresztül kanyargó folyóra. Ide érdemes nappal és este is felmászni a kilátásért. A híd déli hídfőjének másik oldalán lévő dombos parkban minden este kisebb tömeg gyűlik össze, hogy a fűből nézzék a naplementét. Talán innen a legszebb a látkép, melynél szebbet festeni sem lehetne. A híd, a völgyben kanyargó folyó és a domboldalakon elterülő mediterrán város felejthetetlen élmény. A park meredek homlokzatáról indul a libegő, mely a déli part fölött a turista rész túlsó végéig libeg.

20220619_153752.jpg

20220619_153441.jpg

20220618_192814.jpgA város persze nem csak a híd vagy a katedrális miatt lett felkapott bulihelyszín, hanem a folyón fentebb található Alto Douro borvidéknek és az onnan származó egyedi borpárlatoknak köszönhetően. Az itt készített borokat egy kis brandyvel turbózzák fel, ettől lesznek sokkal markánsabb ízűek. Ha elsőkézből szeretnénk megtapasztalni a borvidéket, akkor a városból induló túrák segítségével tehetjük meg, de ha megelégszünk a végtermékekkel, akkor azokat a városban számtalan helyen megkóstolhatjuk. A nevezetesebb pincészetek mindegyike rendelkezik pincékkel vagy bárokkal a városban, ahol kóstolókon lehet részt venni vagy egyenként kipróbálni a bort. Ezek  mérete a kis pincészettől a komplett látogatóközpontig terjedhet.

A borkóstolásra egyébként a város bármelyik étterme vagy bárja alkalmas, de a legnépszerűbb helyek a folyóparton találhatóak. Érdemes végigjárni őket, mert nem minden pincészet minden terméke kapható egy helyen. Ami talán meglepő lehet, hogy a nemzetközileg elterjedt vörösboruk mellett bizony rozé és fehér bort is készítenek. 

Apropó, gasztronómia. Több jellegzetes helyi étel is van, a legellentmondásosabb az általam csak lucskos szendvicsnek hívott Franceshinha. Ez nem más, mint egy sonkával, szalonnával, esetenként kolbászkákkal, csirke- vagy marhahússal tömött, sajttal borított grillezett szendvics, melyet mélytányérban tálalnak, paradicsomos szósszal öntenek fel és néha tükörtojást tesznek a tetejére. Önmagában is kiadós fogás, de a helyiek hasábburgonyát is esznek mellé - és ezt szinte megkövetelik a turistától is.

Másik érdekesség a rissóis, félhold alakú, sós töltelékes, rántott batyu. Ennek változatai Európa több országában is előfordulnak, Portugáliában kávézókban, délutáni sütögetéseken és éttermekben is megtalálhatók. Apró mérete lehetővé teszi, hogy többfélét is kipróbáljon az ember egy vacsora alatt.

De mindegyiknél híresebb a Pastel de Nata, melyet minden kávézóban, pékségben és cukrászdában megtalálni. Ez az édes, tojássárgáján alapuló krémmel töltött leveles péksütemény a XVIII. századból származik, amikor a tojásfehérjét ruhák keményítésére használták, a sárgájával meg kezdeni kellett valamit. Manapság olyannyira része a portugál mindennapoknak, mint mondjuk nálunk a pogácsa. Általában kávé mellé fogyasztják, de néhány helyen gyümölcslikőrt is kínálnak mellé.

Három nap után fájó szívvel vettünk búcsút a várostól, mely nem okozott csalódást a magasra tett léc ellenére. Azon kevés városok közé került, ahova bármikor visszatérnék egy újabb hétvégére.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.