A múltkori részben azt boncolgattuk milyen járatok repülnek a járvány alatt, most pedig azt nézzük meg, mit csinálnak a földre kényszerített testvéreik. Hol tárolják ezeket a gépeket? Milyen karbantartási és állagmegóvási munkákat végeznek rajtuk? Kép forrása: bbc.co.uk

A feje tetejére állt a repülés világa, a repülőgépek nagy többsége a földre kényszerült, amik viszont repülnek, néha felettébb szokatlan helyeken bukkannak fel vagy szokatlan küldetéseket hajtanak végre. kép forrása: flightradar24.com

"Kedves utasaink, köszöntjük önöket Budapesten, azaz Bukaresten, ahol a helyi idő..." közölte a British Airways pilótája landolás után. Úgy látszik ezt a két várost már mindig keverni fogják. Mondjuk a British Airways esetén figyelmesnek kell lenni, ők nemcsak szóban tévesztettek várost korábban.

A kaliforniai utunkhoz az akcióknak köszönhetően prémium turista osztályt választottunk. Ráadásul sikerült úgy összepárosítani a járatokat, hogy odafelé American Airlines, visszafelé British Airways gépen ültünk, így a múltkori Iberia-Latam járatpárhoz hasonlóan lehetőség nyílt frissiben összehasonlítani őket. Bár a végeredmény nem ért váratlanul, ennél azért szorosabb versenyre számítottam.

A kellemes de annál rövidebb repülés után San Francisco repülőterére érkezve a terminálok között közlekedő automata vonat felé vettük az irányt, amivel átmentünk a BART nevű elővárosi vasút állomásához, hogy negyedóra múlva még mindig a jegyautomata előtt tébláboljunk és egymással üvöltözzünk.

A kaliforniai utunk tervezésekor három opció volt Los Angeles és San Francisco között. Az autóbérlést és vezetést azért vetettük el, mert autópályán nyolc órás út, viszont az nem túl érdekes, a parton tekergő látványos út viszont tíz órába telik. Ennyi időnk nem volt, arról nem is beszélve, hogy ez is csak úgy érdekes, ha néha megáll az ember körülnézni. A második lehetőség az éjszakai busz volt, amit kalandvágyból bevállaltam volna, de aztán a kényelmetlen indulási és érkezési időpontok miatt ez is kiesett. Maradt a repülés és hogy, hogy nem páromnak megint sikerült egy kicsit feltuningolnia az egyórás utat. Állítása szerint ugyanis a first class jegy "alig" volt drágább, mint a turista osztály, így beadtam a derekamat.

Miután két és fél órát vártam páromra a két bőrönddel a Heathrow repülőtéren, landolás után már csak egy órát kellett rá várnom a los angelesi repülőtér érkezési csarnokában. Másfél órával utánam landolt, de sokkal gyorsabban átvergődött, mert nem kellett bőröndre várnia. Míg vártam rá, kiderítettem honnan mennek a buszok a város felé, így mire kis kézitáskájával megérkezett, már minden el volt rendezve.

- Nem hiszem el, nincs itt! Ez nem lehet igaz! Otthon maradt az útlevelem!

Na, ez pont nem az, amit az ember hallani akar a párjától a repülőtéren, járat indulás előtt két és fél órával, miután mosolyogva begurította a bőröndöket az American Airlines priority check-in pultjához a Heathrow repülőtéren. Egy pillanat alatt hervadt le a mosolyom, vált köddé az elkövetkező két órára tervezett reggelizés és koktélozás a Qantas váróban (igen, reggel is lehet koktélozni) és kapcsoltam éles üzemmódba.

Aki már lépett utasszállító repülőgép fedélzetére, bizonyára kukkantott már be az ajtóban álló légiutas kísérő válla fölött a nyitott pilótafülkébe. A sok kapcsoló, nyomógomb és kijelző  impozáns látványt nyújt és sokan irigykednek picit a pilótákra, akik értenek is hozzá. Sokak álma, hogy közelebbről szemügyre vegyék a műszereket, de erre sajnos 2001. szeptember 11. óta nincs nagyon lehetőség. Legalábbis repülés közben...
(kép forrása: gizmodo.com)

Ha sok más, élvezetesebb város helyett mégis inkább Londonba látogat valaki, de már megvolt a Hyde Park, kipipálta a House of Parliamentet, körbenézett a London Bridgen és utazott a metrón, akkor kezdődhet az alternatív városnézés, hiszen más városokhoz hasonlóan London is tartogat hipszter látnivalókat! Összeszedtem még egy kupac olyan kevésbé ismert nevezetességet, melyekre az évek során bukkantam rá és most megosztom őket.