Ausztrália III.
Talán még az osloi indulásnál is izgatottabban vártuk a beszállást Sydney felé, hiszen ezt az utat az egyik kedvenc géptípusommal, az Airbus A380-nal repüli a Qatar Airways. A felső fedélzeten való utazás privilégiumához az is hozzájön, hogy ezen a gépen a business és first class utasoknak egy komplett bár áll rendelkezésre, lelkes - és esetünkben egy konstans fülig érő mosollyal rendelkező bármixerrel, aki szinte folyamatosan könyörgött, hogy hadd keverhessen nekünk pár koktélt. Külön örömömre szolgált, hogy ez az út tizenöt órás volt, így bőven volt idő élvezni a kényeztetést.
De haladjunk sorjában. Miután elhagytuk a loungeot, némi ténfergés után a duty free shopokban a kapu felé indultunk. A kapu környéke is tükrözi a gép méretét, az economy utasokat két-három pultnál ellenőrizték, a business és first class utasok külön sorban kerültek ellnőrzésre. Mivel a first és business class is a gép felső fedélzetén található, ezért a beszállás is külön csápokon történik, izgatottan szálltunk be életünkben először az alsó fedélzetre lejtő rámpa helyett a felső fedélzetre emelkedő rámpán.
A felső fedélzeten az ajtótól balra a first class található, így mi jobbra fordulva jutottunk a business kabinba. Ennek mérete többszöröse a más gépeken található kabinhoz képest, hiszen itt 12 sorban (!) összesen 48 ember foglalhat helyet. Meg kell jegyezni, hogy a felső fedélzet legvégén egy ici-pici economy kabin is helyet kapott, ahova a Qatar Privilege Club és a Oneworld hűségprogramok magasabb szintű utasai foglalhatnak széket.
A beszállítás ugyanolyan rituálé keretében történt, a légiutas kísérők bemutatkoztak a hozzájuk beosztott utasoknak miközben kiosztották a menüket és felvették a welcome drink rendelést valamint azt, hogy hideg vagy meleg frissítőkendőt kér az ember. Legvégül következett a vacsora rendelés felvétele. A szék minimális eltérésekkel ugyanaz, mint a Boeing 787 gépen, így arra nem térek ki megint. Mivel körülbelül tizenöt órás út elé néztünk, az amenity kit mellé pizsamát, papucsot és nagyobb párnát is kiosztottak az utasoknak.
Az amenity kit nem más, mint egy stílusos kis Bric's táska, benne szájzsírral, frissítő spray-vel, zoknikkal, kézkrémmel és füldugókkal. Csakúgy, mint az előző járaton, a fogkefe, fogkrém és borotva (habbal) a WC-ben voltak találhatóak. Felszállás után nem sokkal át is öltöztünk a másodikra eltalált méretű pizsamába, melynek szabásmintájáért biztos nem osztottak iparági díjakat, de cserében kényelmesen tudtunk aludni bennük.
Felszállás után nem bírtam ki és hátrasiettem megnézni és lefényképezni a bárt, mielőtt megtelne utasokkal. A mixer srác közölte, hogy várjak még, míg mindent kipakol, utána nézzem meg, mert úgy sokkal jobban néz ki. Igaza volt, vacsora után tértem vissza megint és teljesen más kép fogadott.
Apropó vacsora. Egy háromfogásos vacsorát gondoltam végigenni, ami a kérés nélkül, automatikusan érkező amuse bouche-sal négyfogásra emelkedett. Nos, az adagokról annyit, hogy igazából már az előétel után meg tudtam volna állni, de ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy a loungeból sem éppen korgó gyomorral jöttünk el. Nem tudom, ki hogy van vele, de igen kényelmesnek és ránc-simítónak találtam, hogy az egész út folyamán gyakorlatilag folyamatosan korlátlan étel-ital állt rendelkezésre.
Azt szerintem még nem is említettem, hogy a Qatar Airwaysnél az asztalra és az ölbe minden étkezéskor terítő kerül, az ételeket és italokat pedig egyenként hozzák ki, nincs kocsiról történő kiszolgálás vagy tálcán lerakott étel. Sok más légitársaság tanulhatna tőlük, láttam olyan légitársaságot, ahol lefóliázva került az utas elé a saláta. Persze mondhatjuk, hogy "first world problem" de nem kis pénz kifizetése után azért elvár egy szintet az ember.
Vacsora után hátramentünk és a teljesen felkészített bár fogadott minket. A bárpult S alakban foglalja el teret középen, kétodalt pedig karfás kanapékon lehet üldögélni, melyekhez természetesen biztonsági öv is jár. A hátfalat a bár italkollekciója foglalja el, a bárpulton pedig gyümöcsök, zacskós ropogtatni valók, illetve tálkákban kirakott olívabogyó, mogyoró, kesu dió, valamint pohárkákban kínált édes és sós falatok várják az utasokat. Mit mondjak, leesett az állam. Bár az Emirates fedélzeti bárját még nem próbáltam személyesen, a Qatar Airways visszafogottabb stílusa a bordó és sötét tónusú fa kombinációjával jobban megfogott. A mixer srác beszélgetés közben folyamatosan tukmálta ránk a koktélokat, valamint természetesen beinvitált a pult mögé is.
Egy espresso martini felhörpintése után visszatértem a székembe. Még megnéztem egy filmet, majd megkértem a légiutas kísérőt, hogy ágyazzon meg, míg én fogat mosok. Nem csalódtam a kiszolgálásban: mikor visszatértem, az ággyá alakított ülésre fel lett húzva a lepedő, a párna és a takaró felhúzva várt, a légzsákos (!) biztonsági öv gondosan elrendezve az egész tetején, az asztalkán pedig egy kis mogyoró, két szem bon-bon és egy palack víz várt. Meg tudnám szokni ezt, azt hiszem. A telefonomat felraktam tölteni, bedugtam a füldugókat és életemben először teljesen vízszintesbe raktam magam egy közlekedési eszközön és álomba merültem.
Amíg alszok, elmondom, hogy az egyedüli dolog, ami nem nyűgözött le, az a fedélzeti szórakoztatórendszer választéka volt. Míg az Emirates járatain legalább három-négy filmet gond nélkül ki tudtam választani, itt igen keresgélnem kellett, hogy olyan filmet találjak, amit még nem láttam és még érdekel is, pedig hétköznapokon nem vagyok nagy filmnéző. Nem véletlenül szokták a három arab légitársaságot úgy emlegetni, hogy az Emiratesen a legjobb a szórakoztatás, az Etihadon az economy szék, a Qataron pedig a kiszolgálás.
Az Airbus A380 gépek egyébként három külső kamerával is fel vannak szerelve: egy a gép hasán; egy a függőleges vezérsíkon; egy pedig az orrfutónál található. Ezek kicsit még érdekesebbé teszik a le- és felszállásokat, főleg egy kis oldalszél esetén. Emellett egész jó térképen lehet követni a gép útját, a térkép forgatható és nagyítható. Emellett a repülési adatokat is meg lehet nézni (sebesség, irány, magasság).
Egy bő öt órás alvás után ébredtem, nem mondom, hogy harmatos frissen, de határozottan jót tett. A légiutas kísérőtől kértem egy italt, majd megrendeltem a reggelit, ami igazából fogalmam sincs, az aktuális időzóna szerint minek felelt meg. Eddigre már azt sem tudtam, hogy az osloi indulás óta mennyi idő telt el és milyen nap van. Szerencsére ez teljesen hidegen hagyott, miközben a széket kényelmes döntött fotel pozícióba állítva néztem a filmeket és kortyolgattam az italokat a leszállásig.
Szüleim később mesélték, hogy ők néha megnézték online hol jár a gép, de még úgy is unalmas és hosszú volt, hogy ők közben elmentek dolgozni, majd hazaérve a gép még mindig csak Ausztrália nyugati felénél járt.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
