Ausztrália V.
Miután Sydneyt és környékét jó alaposan bejártuk, ideje volt útra kelnünk Brisbane felé. Eredetileg repülőútban gondolkodtunk (amihez már csak azért sem volt kedvünk, mert a London-Oslo-Doha-Sydney út végére egyáltalán nem hiányzott még egy repülés) de végül autókázás mellett döntöttünk. A helyi ismerősök javaslata és ajánlása alapján egy helyi cégtől béreltünk autót, amivel nekivágtunk az ezer kilométeres útnak.
Mivel nem volt kedvünk mosott rongyként érkezni Brisbanebe, ezért eleve úgy terveztük, hogy az utat kettéosztjuk és mindkét irányban megszállunk egy éjszakára. Kiterjedt ismerősi hálózatunknak köszönhetően ez a két éjszaka volt az összes, amiért fizetnünk kellett a több, mint két hét alatt.
Az autózás több szempontból is érdekes Ausztráliában. A másik oldalon vezetést Angliából érkezve nem kellett megszokni, de azt már igen, hogy az angol autókkal ellentétben az irányjelző és az ablakmosó karja fel van cserélve. Nem keveset bosszankodtunk vagy pánikoltunk, mikor ablakot töröltünk indexelés helyett.
A közlekedési morál fantasztikus, mindenki udvarias és nyugodt. Mondom ezt úgy, hogy én a nyugat-európai viszonyokhoz hasonlítom, nem a magyarhoz. Az autópályákon 110 km/h a maximális sebesség, ami érthetetlen, hiszen rendkívül nagy távokat kell megtenni jól kiépített, széles utakon, így adná magát egy német tipusú autópálya. De legalább mindenkire ugyanez a sebesség határ érvényes, tehát a kamionok is ennyivel döngetnek és nem tartanak fel senkit.
Egy dolgot azonban nem ismernek: a féktávolságot. Többször megtörtént, hogy egy kamion utolért minket a belső sávban és ráakaszkodott a lökhárítónkra. Viszont mikor rémülten lehúzódtunk, azt gondolva, hogy le akar tolni, nem előzött meg, simán ment tovább srégen mögöttünk.
Odafelé a Coffs Harbour környékén lévő Aanuka Beach Resortra esett a választásunk, ami nem okozott csalódást. Az erdős resort területén különböző méretű házak vannak elszórva, így sokkal hangulatosabb, mint egy szálloda. Igaz, így az épületeket összekötő járdákon talán a kívántnál többször lehet iguánszerű gyíkokba (water dragon) futni, aki nem bírja őket, az időnként kerülőre kényszerülhet. Bár az is tény, hogy ha Ausztráliában választani kell, az iguána az egyik legbarátságosabb állat, amibe belebotlanék.
A területen két medencés rész is található, teniszpályák és gyerek játszótér/ház mellett, az étkezéseknek a főépület ad helyet, aminek az emeletéről csodás kilátás nyílik a tengerpartra. A terület a tengerparton van, de nem igazán tűnt kiépítettnek és felkapottnak a homokos part. Mi délben érkeztünk és a délutánt a medence partján töltöttük, mondanom sem kell, hogy pár gyík társaságában amik szintén napsütkéreztek a meleg köveken.
Maga a város eléggé csendes, este pedig szó szerint kihalt volt, alig találtunk egy helyet, ahol meg tudtunk vacsorázni. Az ételre várva naplementekor szembesültünk azzal, hogy a fákon milliószámra ülő papagájok egyik percről a másikra éktelen sipákolásba kezdenek, és csak a nap lenyugtával csendesednek el. Utólag ismerősök mesélték, hogy ez normális és mindennap ismétlődik.
Másnap reggel a csodálatos panorámájú teraszon költöttük el a reggelinket, majd a medencénél történt kis intermezzo szemtanúi lettünk. Történt ugyanis, hogy a medence fölé benyúló lapos sziklán két gyík nem bírt békésen megférni egymás mellett és addig piszkálták meg lökdösték egymást, míg az egyik gyík lecsúszott és belepottyant a vízbe. Azaz pottyant volna, mert egy srác éppen a szikla alatt állt a vízben és a gyík egyenesen a vállára esett. Nem tudom melyikük ijedt meg jobban, de minden elismerésem a srácé, hogy nem csinálta össze a medencét.
Bepakoltunk az autóba és indultunk tovább. Útközben megálltunk Byron Bayen strandolni egyet és meglátogatni a Byron Bay világítótornyot. A világítótoronytól még tettünk egy kis sétát a sziklafal széle felé és elértük az Ausztrál kontinens legkeletibb pontját. Ezután indultunk tovább, hogy végre Brisbanebe érjünk.
Ahova kétszer érkeztünk meg, mivel az előzetes egyeztetések során elsiklott a tény, hogy ismerőseink elköltöztek arról a címről amiről mi tudtunk. Ez akkor derült ki, mikor telefonnal a fülön megbeszéltük, hogy mindannyian a ház előtt állunk, mégsem látjuk egymást. Úgyhogy kocsiba pattantunk megint és egy fél óra múlva tényleg célba értünk.
Másnap már nyitás előtt az utazás fő attrakciójaként várt Lone Pine Koala Sanctuary előtt dekkoltunk, az előző este online megvett jegyekkel. Egyrészt így olcsóbb volt, másrészt az előre váltott jegyekkel soron kívül lehet bemenni, bár utóbbi előnyt nagyban csökkentette, hogy a hagyományos sorban is csak egy pár várta, hogy kinyissanak. Disznóság, ha az ember fizet érte, igazán gondoskodhatnának sorról, amit ki lehet kerülni. De így legalább nem volt tömeg és nyugodtan tudtuk fényképezni a még csak ébredező állatokat. A kígyókat, pókokat itt gyorsan letudtuk, mert nem igazán miattuk érkeztünk.
Ha tudni szeretnéd miért tuti tipp a sor elkerülése mellett, hogy nyitásra menj a Lone Pine Sanctuary-hez és szeretnél több képet és videót megnézni a koalákról és kengurukról, látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol exkluzív tartalmak várnak.
Minket az ausztrál állat- és növényvilágból a legjobban természetesen a koalák és a kenguruk érdekeltek. Előbbiek, mint fán a gyümölcs lógnak az eukaliptusz ágain, melynek levele egyébként a legtöbb állat számára mérgező és őket is eléggé le tudja szedálni, attól olyan bambák kicsit. Őket ölbe is lehet venni egy fénykép kedvéért, ami hatalmas élmény, legalábbis a turistáknak. A helyiek úgy vannak vele, mint mi voltunk a kecske simogatással a sydney-i állatkertben. Sorba kell állni a gondozóhoz, akinek már a karjára van tekeredve a koala, majd átrakja azt az ember mellkasára, alulról meg fogni kell, mint egy csecsemőt. Persze csak ha a koala is úgy gondolja, nekem csak másodszorra hagyta magát, egy kis extra eukaliptusz levélért. Pár vendég után cserélik a mackókat, a gondozók visszarakják a fára és egy másikat akasztanak le.
A kenguruk és wallabyk egy hatalmas területen szabadon mozognak és be lehet menni közéjük megsimogatni őket. Na ide konkrétan kétszer mentünk be és két óra után sem akartam eljönni. Azt hiszem tényleg az utazás csúcspontja volt ez a program. Láttunk és agyonsimogattunk mindenféle méretű wallabyt és kengurut, sőt még egy egész kicsi erszény lakót is láttunk.
Délután még felkocsikáztunk a Mount Coot-tha Summit kilátóhoz, a város keleti oldalán lévő magaslatra, ahonnan kítűnő kilátás nyílik a belváros felhőkarcolóira, aztán eltettük magunkat másnapra.
A következő napok strandolással teltek, esténként pedig vendéglátóinkkal hol a városban barangoltunk, hol otthon sütögettünk és kártyáztunk.
Meglátogattuk a Mooloolaba Beachet, ami a várostól északra található híres Sunshine Coasthoz tartozik és kis magánhangzó túltengésben szenved. Természetesen itt is kint voltak a horizont elengedhetetlen tartozékai: a szörfösök. Következő nap pedig fájdalmasan korán indultunk, hogy időben a Gold Coastra érkezzünk, ahol - a kellemeset összekötve a hasznossal - a tengerparton álló egyik felhőkarcoló 77. emeletén lévő Sky Point kilátóteraszon költöttük el a büfé reggelinket, miközben a körpanorámában gyönyörködtünk. Ezután az egész napot a strandon töltöttük.
Következő nap hétvége lévén vendéglátóink is csatlakoztak hozzánk és szombaton a városban tekeregtünk, sétáltunk a folyóparton és hajóra szállva megnéztük a városképet a folyóról. Délután a Bribie sziget keleti oldalán strandoltunk, majd átruccantunk a nyugati oldalra, hogy egy üveg sörrel a kézben megnézzük a naplementét. A naplementében - mint valami giccses filmben - a távolban delfinek felbukkanása tette teljessé a hangulatot.
Ez méltó lezárása volt a nyaralás ezen részének, vasárnap reggel búcsút vettünk vendéglátóinktól, majd megkezdtük a hazafelé vezető hosszú utunkat.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
