Kuala Lumpur II.
A villámnyaralás előző részében bejártuk a város déli részét, félidőben pedig áttettük a székhelyünket egy másik hotelbe. Páromnak a Face Suite apartman hotelre esett a választása, mely a Petronas Tower közelében helyezkedik el, ráadásul egyike a város tetőmedencével rendelkező épületének.
Bejelentkezés után jött a kellemes meglepetés. Az apartmannak ugyanis mindene hatalmas volt. 130 négyzetméteren osztottak el egy nappalit konyhával, egy hálószobát a hozzá tartozó gardróbbal és fürdővel, valamint egy dolgozó szobát. A hálószobát ráadásul egy négy méter széles tolóajtó segítségével össze lehetett nyitni a nappalival. Miután kiujjongtuk magunkat, felmentünk megnézni a medencét, mely szintén jól nézett ki és pont a Petronas Towerre nézett előtt lévő építkezési darukra nézett. Mondjuk ez legyen a legnagyobb baj! A tornyok egyébként kicsit szokatlanul néznek ki, mert nem a mostani felhőkarcoló divat szerint épültek. A fém borítás és az épületen körbefutó, emeletenkénti több fémkorlát nagyon tagolttá teszi a felületet.
A délutánt a medence mellett töltöttük, este pedig visszamentünk a Bukit Bintang városrészbe vacsorázni. Az előző esti utcához közel megtaláltuk a nyugati turisták utcáját, ahol ír kocsma, whisky bár és gasztro pub várja a helyi ételekre és italokra cseppet sem fogékony közönséget. Mi gyorsan továbbálltunk és a turista útvonaltól távol sikerült egy kis éttermebe beülni, ahol kipróbáltuk a helyi nevezetességnek számító murtabakot (darált hússal töltött lepény), nasi lemakot (kókusztejben főtt rizs főtt tojással, mogyoróval, zöldségekkel és currys csirkével/marhával tálalva) és a roti canait (vékony palacsinta szerű lepény, fűszeres és mentás mártogatósokkal tálalva). A tálalás nem volt valami dekoratív, az ételeket hagyományos fémtálakon szolgálták fel. De ami legfontosabb, féláron az egy utcával odébb lévő turista étkeztetőhöz képest!
Itt szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy ha egy kereszteződésben zöld a lámpa, ne hezitáljunk, menjünk. Ha az átlós sarokra kell eljutni, arra induljunk, amerre zöld. Ezt azért mondom, mert elképesztően hosszúak a fázisidők, mi lemaradtunk egy zöldről és a visszaszámlálás 88 másodpercről kezdődött!
Teletömött hassal visszagurultunk a hotelhez és eltettük magunkat másnapra, ami a hotel legfelső emeletén elfogyasztott reggelivel indult. A többi hotelhez hasonló módon nyugati és keleti fogások is voltak felszolgálva, de sokkal kisebb választékban, mint az előző hotelben.
Mosolyogva néztem az ázsiai embereket, akik kísérletező szellemben ették a nyugati fogásokat, de mindent mindennel. Láttam olyat, aki rántottával ette a lekváros gofrit, másvalaki meg zöldségekkel a műzlit. Persze akkor mosolyogtam el igazán, mikor a saját tányéromon végignézve rájöttem, hogy az egymás mellé halmozott dim sum, currys csirke és zöldséges tekercs ugyanilyen nevetségesen nézhet ki az ő szemükben.
Délelőtt a KL Forest Ecoparkot (KL=Kuala Lumpur) látogattuk meg, ahol a legnagyobb kihívás a bejárat megtalálása volt. Ott ugyanis egy épület fogadja a látogatót a domb aljában, melyben gyerekeknek mutatják be a természetet, de egyébként zsákutca. Több turista is tétován bolyongott, mígnem megtaláltuk az épület mellett az ösvény kezdetét. A park egy tíz hektáros trópusi erdő, melyet ösvényeken és a fák lombjai között kifeszített kötél hidakon lehet bejárni. Érdekes kontrasztot hoz létre a trópusi erdő mögött látható flehőkarcolók látványa.
Az ösvény másik vége a domb tetején van, ahol a Menara KL Tower, azaz TV torony és kilátó található. Két féle opció közül lehet választani: az alsó szinten lévő zárt Observation Deck vagy a felső szinten lévő nyitott Sky Deck közül. Utóbbin két Sky Box nevű üvegdoboz is fel van állítva, ahol fényképezkedni lehet a szédítő mélység felett. Mi megelégedtünk a nyugisabb (és légkondicionált) Observation Deckkel, onnan fotóztuk körbe a várost. Nem bántuk meg a dolgot, mert a városkép nem volt annyira látványos.
Érdemes tudni, hogy a torony aljában lévő jegyautomaták ugyanazt a kedvezményes "online" jegyet kínálják, mint a honlap, mi ott vettük meg helyben. Azt nem tudom, hogy a jegypénztárban mennyiért lehet jegyet venni.
Azt el is felejtettem eddig megemlíteni, milyen érdekes a maláj nyelv. Sok jövevényszót fonetikus átírással használnak, így az Executive Taxi arrafelé Taksi Eksekutiv, a boltban pedig a leárazott termék exclusive helyett eksklusif feliratot kap.
A domb másik oldalán leereszkedve a város üzletiesebb részébe jutottunk és azon keresztül barangolva jutottunk vissza a szállodába pihenni és zuhanyozni egyet. Kora délután ismét felkerekedtünk és a Petronas Towerhez gyalogoltunk, mely pár sarokra volt a szállodától. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne izzadtam volna meg ezalatt. A jegyet érdemes legalább két héttel a tervezett látogatás előtt online megvásárolni, mert utána elfogynak és a helyszínen már nem biztos, hogy lehet vásárolni. Érkezéskor biztonsági ellenőrzés van és a táskákat lent kell hagyni a ruhatárban. Én hülye, a nagy pakolászásban csak a fényképezőgépet hagytam majdnem ott a táskában, a lifttől mentem vissza érte, a guta ütött volna meg. A látogatókat az időpontok alapján csoportokba szervezik és együtt terelgetik őket, először a két épületet összekötő híd alsó szintjére, majd a kilátószintre, végül a szuvenír boltba. A kilátószintről jól át lehet tekinteni a várost, mert az épületek nagy többsége alacsonyabb, egyedül a másik torony "zavarja" a kilátást. Ez viszont azt az egyedülálló lehetőséget biztosítja, hogy magát a tornyot is megnézzük, miközben benne is vagyunk.
A látogatás végeztével visszamentünk a szállodába kihasználni a medencét és esti fényképeket lőni. Sötétedés után még visszatértünk a tornyok tövébe is készíteni pár felvételt, majd egy közeli helyen ismét helyi fogásokat vacsoráztunk. Utolsó napunkon kijelentkeztünk a hotelből és a bőröndöket hátrahagyva sétálni indultunk. Bejártuk a Petronas Tower aljában lévő plázát, majd a tornyok mögötti KLCC parkot jártuk be.
Visszatérve a hotelbe volt még egy kis időnk, melyet a hatalmas előtérben töltöttünk, majd visszametróztunk a KL Sentral állomásra és onnan ismét vonattal mentünk a repülőtérre. Az egyedüli látnivaló, amit kihagytunk a Királyi Palota, pontosabban annak hatalmas bejárata, mert az a belvárostól távolabb volt és nem jutott rá időnk.
A repülőtéren a Qatar Airways szerződött várója helyett a Malaysia Airlines váróját próbáltuk ki a szatelit terminálon. A lounge hátsó részén találhatóak a zuhanyzók és a pihenőszoba, középen az ételpult helyezkedik el, körben pedig számtalan fotel, kanapé és étkezőasztal kínál pihenési lehetőséget. Mi először lezuhanyoztunk, majd megvacsoráztunk, mivel a gépen már nem akartuk ezzel húzni az időt alvás helyett. Mivel késő este volt már, ezért a váró szinte teljesen kihalt volt, viszont az étel választék sem volt teljes.
Az upgradelt jegyeknek köszönhetően a gépen ismét volt szerencsénk business classon megkezdeni az utazást, hogy aztán pár órás út után Dohában átszállva turista osztályon érkezzünk haza.
< Előző rész Következő utazás >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
