Kuala Lumpur II.

Második két nap

img_3673.JPG

A villámnyaralás előző részében bejártuk a város déli részét, félidőben pedig áttettük a székhelyünket egy másik hotelbe. Páromnak a Face Suite apartman hotelre esett a választása, mely a Petronas Tower közelében helyezkedik el, ráadásul egyike a város tetőmedencével rendelkező épületének.

Bejelentkezés után jött a kellemes meglepetés. Az apartmannak ugyanis mindene hatalmas volt. 130 négyzetméteren osztottak el egy nappalit konyhával, egy hálószobát a hozzá tartozó gardróbbal és fürdővel, valamint egy dolgozó szobát. A hálószobát ráadásul egy négy méter széles tolóajtó segítségével össze lehetett nyitni a nappalival. Miután kiujjongtuk magunkat, felmentünk megnézni a medencét, mely szintén jól nézett ki és pont a Petronas Towerre nézett előtt lévő építkezési darukra nézett. Mondjuk ez legyen a legnagyobb baj! A tornyok egyébként kicsit szokatlanul néznek ki, mert nem a mostani felhőkarcoló divat szerint épültek. A fém borítás és az épületen körbefutó, emeletenkénti több fémkorlát nagyon tagolttá teszi a felületet.

gopr1227.JPG

A délutánt a medence mellett töltöttük, este pedig visszamentünk a Bukit Bintang városrészbe vacsorázni. Az előző esti utcához közel megtaláltuk a nyugati turisták utcáját, ahol ír kocsma, whisky bár és gasztro pub várja a helyi ételekre és italokra cseppet sem fogékony közönséget. Mi gyorsan továbbálltunk és a turista útvonaltól távol sikerült egy kis éttermebe beülni, ahol kipróbáltuk a helyi nevezetességnek számító murtabakot (darált hússal töltött lepény), nasi lemakot (kókusztejben főtt rizs főtt tojással, mogyoróval, zöldségekkel és currys csirkével/marhával tálalva) és a roti canait (vékony palacsinta szerű lepény, fűszeres és mentás mártogatósokkal tálalva). A tálalás nem volt valami dekoratív, az ételeket hagyományos fémtálakon szolgálták fel. De ami legfontosabb, féláron az egy utcával odébb lévő turista étkeztetőhöz képest!

img_3828.JPG

Itt szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy ha egy kereszteződésben zöld a lámpa, ne hezitáljunk, menjünk. Ha az átlós sarokra kell eljutni, arra induljunk, amerre zöld. Ezt azért mondom, mert elképesztően hosszúak a fázisidők, mi lemaradtunk egy zöldről és a visszaszámlálás 88 másodpercről kezdődött!

Teletömött hassal visszagurultunk a hotelhez és eltettük magunkat másnapra, ami a hotel legfelső emeletén elfogyasztott reggelivel indult. A többi hotelhez hasonló módon nyugati és keleti fogások is voltak felszolgálva, de sokkal kisebb választékban, mint az előző hotelben.

Mosolyogva néztem az ázsiai embereket, akik kísérletező szellemben ették a nyugati fogásokat, de mindent mindennel. Láttam olyat, aki rántottával ette a lekváros gofrit, másvalaki meg zöldségekkel a műzlit. Persze akkor mosolyogtam el igazán, mikor a saját tányéromon végignézve rájöttem, hogy az egymás mellé halmozott dim sum, currys csirke és zöldséges tekercs ugyanilyen nevetségesen nézhet ki az ő szemükben.

Délelőtt a KL Forest Ecoparkot (KL=Kuala Lumpur) látogattuk meg, ahol a legnagyobb kihívás a bejárat megtalálása volt. Ott ugyanis egy épület fogadja a látogatót a domb aljában, melyben gyerekeknek mutatják be a természetet, de egyébként zsákutca. Több turista is tétován bolyongott, mígnem megtaláltuk az épület mellett az ösvény kezdetét. A park egy tíz hektáros trópusi erdő, melyet ösvényeken és a fák lombjai között kifeszített kötél hidakon lehet bejárni. Érdekes kontrasztot hoz létre a trópusi erdő mögött látható flehőkarcolók látványa.

img_3577.JPG

img_20190630_104831.jpgAz ösvény másik vége a domb tetején van, ahol a Menara KL Tower, azaz TV torony és kilátó található. Két féle opció közül lehet választani: az alsó szinten lévő zárt Observation Deck vagy a felső szinten lévő nyitott Sky Deck közül. Utóbbin két Sky Box nevű üvegdoboz is fel van állítva, ahol fényképezkedni lehet a szédítő mélység felett. Mi megelégedtünk a nyugisabb (és légkondicionált) Observation Deckkel, onnan fotóztuk körbe a várost. Nem bántuk meg a dolgot, mert a városkép nem volt annyira látványos.

Érdemes tudni, hogy a torony aljában lévő jegyautomaták ugyanazt a kedvezményes "online" jegyet kínálják, mint a honlap, mi ott vettük meg helyben. Azt nem tudom, hogy a jegypénztárban mennyiért lehet jegyet venni.

Azt el is felejtettem eddig megemlíteni, milyen érdekes a maláj nyelv. Sok jövevényszót fonetikus átírással használnak, így az Executive Taxi arrafelé Taksi Eksekutiv, a boltban pedig a leárazott termék exclusive helyett eksklusif feliratot kap.

img_3758.JPGA domb másik oldalán leereszkedve a város üzletiesebb részébe jutottunk és azon keresztül barangolva jutottunk vissza a szállodába pihenni és zuhanyozni egyet. Kora délután ismét felkerekedtünk és a Petronas Towerhez gyalogoltunk, mely pár sarokra volt a szállodától. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne izzadtam volna meg ezalatt. A jegyet érdemes legalább két héttel a tervezett látogatás előtt online megvásárolni, mert utána elfogynak és a helyszínen már nem biztos, hogy lehet vásárolni. Érkezéskor biztonsági ellenőrzés van és a táskákat lent kell hagyni a ruhatárban. Én hülye, a nagy pakolászásban csak a fényképezőgépet hagytam majdnem ott a táskában, a lifttől mentem vissza érte, a guta ütött volna meg. A látogatókat az időpontok alapján csoportokba szervezik és együtt terelgetik őket, először a két épületet összekötő híd alsó szintjére, majd a kilátószintre, végül a szuvenír boltba. A kilátószintről jól át lehet tekinteni a várost, mert az épületek nagy többsége alacsonyabb, egyedül a másik torony "zavarja" a kilátást. Ez viszont azt az egyedülálló lehetőséget biztosítja, hogy magát a tornyot is megnézzük, miközben benne is vagyunk.

img_3768.JPG

img_20190630_205512.jpgA látogatás végeztével visszamentünk a szállodába kihasználni a medencét és esti fényképeket lőni. Sötétedés után még visszatértünk a tornyok tövébe is készíteni pár felvételt, majd egy közeli helyen ismét helyi fogásokat vacsoráztunk. Utolsó napunkon kijelentkeztünk a hotelből és a bőröndöket hátrahagyva sétálni indultunk. Bejártuk a Petronas Tower aljában lévő plázát, majd a tornyok mögötti KLCC parkot jártuk be.

Visszatérve a hotelbe volt még egy kis időnk, melyet a hatalmas előtérben töltöttünk, majd visszametróztunk a KL Sentral állomásra és onnan ismét vonattal mentünk a repülőtérre. Az egyedüli látnivaló, amit kihagytunk a Királyi Palota, pontosabban annak hatalmas bejárata, mert az a belvárostól távolabb volt és nem jutott rá időnk.

img_3893.JPG

A repülőtéren a Qatar Airways szerződött várója helyett a Malaysia Airlines váróját próbáltuk ki a szatelit terminálon. A lounge hátsó részén találhatóak a zuhanyzók és a pihenőszoba, középen az ételpult helyezkedik el, körben pedig számtalan fotel, kanapé és étkezőasztal kínál pihenési lehetőséget. Mi először lezuhanyoztunk, majd megvacsoráztunk, mivel a gépen már nem akartuk ezzel húzni az időt alvás helyett. Mivel késő este volt már, ezért a váró szinte teljesen kihalt volt, viszont az étel választék sem volt teljes.

Az upgradelt jegyeknek köszönhetően a gépen ismét volt szerencsénk business classon megkezdeni az utazást, hogy aztán pár órás út után Dohában átszállva turista osztályon érkezzünk haza.

< Előző rész          Következő utazás >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.